Mostanában valahogy semmi kedvem sincs olvasni. Az egykor volt nagy könyvtárból még mindig van vagy ezerpárszáz darab könyv, de csak unottan nézegetem őket. A dohányzóasztalon kupacban állnak a jelöltek, mindegyiknél az ötödik-tizedik oldalon ficeg a beragadt könyvjelző. Pedig ellazsálandó öt-tíz perceim most is lennének, elméletileg tudnék velük foglalkozni… de csak elméletileg.
Ma este jöttem rá, hogy mit lenne kedvem olvasni: ezeréves scifiket. 20-25 éves Simakot, Bradbury-t, meg ilyesmiket…
– Vigyél el – sóhajtom én is az idős hölggyel egyetemben.