Most telefonált Nej, hogy azon gondolkodik, bent alszik a munkahelyén, mert nem sok kedve van már este tíz után negyven kilométert hazazötykölődni, aztán reggel ötkor meg vissza. Aztán mégis meggondolta magát, mert maximum a földön tudna aludni, aztán hogy nézne már ki holnap.
Megvígasztaltam, hogy ne eméssze magát, vanank ilyen időszakok az ember életében, amikor minden összejön a munkahelyén.
– Nyugi, én például szerdán és csütörtökön valószínűleg nem jövök haza. Illetve csak másnaponta délelőtt – adtam le a saját beosztásomat.
– Miért?
– Mert egyeztettünk az ügyféllel és a szűk határidők miatt ekkor tudunk csak dolgozni.
– Jó kis család vagyunk. A gyerekekkel beszéltél?
– Persze, elmondtam a lánynak, hogy mennyit leszünk a héten itthon.
– És mit mondott?
– Gyorsan pénzt kért.
2006. November 28. Tuesday at 23:16
“egyeztettünk az ügyféllel és a szűk határidők miatt ekkor tudunk csak dolgozni.”
Sosem hallottam még ennyire szofisztikáltan megfogalmazni az inetpubos kocsmázást. :)
2006. November 29. Wednesday at 01:01
Hát… nem. Azt hiszem, említettem már, hogy a héten erősen billeg nálam a kocsmázás.
2006. November 29. Wednesday at 22:05
Értem én. Néha a nejed is olvassa a blogodat meg a kommenteket :)
2006. November 29. Wednesday at 22:45
Néha??
2006. November 29. Wednesday at 22:46
Ja, egyébként Nej holnap elutazik három napra Szlovákiába, szóval most egyébként sem lennék rászorulva a trükközésre.:)
2006. December 01. Friday at 01:36
Hát van ezeknek a szegény gyerekeknek anyjuk meg apjuk?
Na, majd mikor a nej megy a plázába a leány után?!?!
Ui: ha ilyen sokat kell dolgozni akkor…
Pl. London
;)
2006. December 01. Friday at 01:44
Van persze, van mindkettő. Csak néha összejön.
Az év nagy részében pozitív példákat kapnak, így túlzottan azért nem kell idegeskednünk, hogy plázacica vagy kábszerdealer lesz-e belőlük.
A sok munka… az most megtalált minket. Év vége van, az ügyfeleink hirtelen ráeszméltek, hogy sok pénzt akarnak még elkölteni. Nejem pedig idén nyáron megkapta a Nagy Kihívást – és még mindig azt szopogatja.