Metróállomás, kijárat. Természetesen az egyik ajtóban ott áll a cédulaosztogató hapi. Ránézek, majd szándékosan egy másik ajtót célzok be. A manus – amikor látja, hogy _miatta_ átmegyek egy másik ajtóhoz – ő is arrébblép egy ajtónyit.
Vajon miben reménykedik?
Hogy azon a 3 méteren mégis meggondolom magam?
2006. November 16. Thursday at 09:44
Egyszer, ha elszakad a cérna, de le fogom pofozni az összes ilyen szórólapos, cigicigicigi, ötdárábegyszázás meg kéregető szutykokat.
2006. November 16. Thursday at 10:41
Ha elérhető a szórólap amikor felém nyújtja, akkor mindenképpen elveszem tőle, Ő legalább dolgozik – ha már jobbat nem is tud. És látom rajtuk, hogy hálásak, (el tudom képzelni milyen szar lehet ott állni órákon át, fillérekért, hallgatni a megalázó megjegyzéseket). A cigis és egyéb népeket én is elkerülöm …