Day: November 7, 2006

Ma kaptam az értesítést az ingatlanközvetítőtől, hogy gáz van, az ingatlanunk nem jelzálogmentes. Ez persze nonszensz, 1997-ben vásároltuk a lakást, öt évre vettem fel vállalati kölcsönt, melyet rendben vissza is fizettem.
Mintha enélkül is nem lett volna épp elég ügyintéznivalóm, most mehetek a Földhivatalba asztalt borogatni.
– Hogyhogy eddig senki nem szólt? – háborodott fel Nej.
– Kicsim, olyan ez, mint Schroedinger legendás macskája. Amíg senki nem kíváncsi arra a rühes dögre, addig minden rendben van: vagy jók a bejegyzések vagy rosszak. Mi most kérdeztünk: felbontottuk a dobozt és azt láttuk, hogy a macska már megdöglött. Vagy az ügyintéző. Vagy csak fog.

Megírtam anno, hogy milyen csúfosan jártam: ellopták a buszon az igazolványtárcámat, így napokat töltöttem az okmányirodában és végül jó 25e pénzbe került, mire mindent pótoltam.
Erre tegnap kaptam egy telefonhívást.

– Halló, Petrényi József.
– Halló. Jó napot kívánok. XY vagyok, a zöldséges a Határ útról.
– ?????? ?
– Tulajdonképpen azért hívom, mert van itt nálunk egy igazolványtárca. Nem Ön hagyta el mostanában?
– Nem egészen. Az enyémet ellopták – de azon a környéken, ahol az Ön üzlete is van.
– Akkor ez lesz az. Eljön érte?
– Természetesen, délután beugrok.

El is mentem, ide is adták. Mint a hölgytől megtudtam, azért csak most, másfél hónap után került elő a tárca, mert a tolvaj bedobta valami láda mögé és csak ma mozgatták meg azt a részt.
Örüljek… ne örüljek… végülis mindegy. Akármit csinálok, ami lényeges, az már megtörtént – bánkódni rajta szvsz felesleges.
Nem mellékesen letesztelhettem, jól emlékeztem-e, mi minden volt benne. Három helyen tévedtem: elfelejtkeztem a segédmotor jogsimról (igen, nekem van külön kismotor jogsim), a könyvtári olvasójegyemről – és a legdurvább hiba, nem emlékeztem, hogy a tárcában volt az adókártyám is. Szerencse a balszerencsében, mert ha időben eszembe jut, mehettem volna ezt is megújítani, márpedig mind közül ez talán a legnagyobb szívás.

Most ilyen frissítgetős napom van.

Kezdjük egy telefonbeszélgetéssel:
– Jó napot kívánok! Van egy lakásom, szeretném beadni az Önök ingatlanközvetítő cégéhez eladásra.
– Igen. Milyen ingatlanról van szó?
Elmondtam.
– Ez jónak tűnik, tudunk vele foglalkozni. A feltételeink: 3 hónapra vesszük be, kizárólagos szerződéssel.
– Na ne hülyéskedjen már. Mi az, hogy csak kizárólagos szerződést kötnek?
– Ahogy mondom.
– Nézze, az utóbbi napokban átnéztem egy csomó ingatlanos weboldalt. Nemegyszer találtam meg Önöknél hírdetett ingatlant más cégek kínálatában is.
– Igen, azok régebbi anyagok. Kábé egy hónapja már csak kizárólagos szerződést köthetünk.
– Ez agyrém. Mi ebben a logika?
– A főnököm szerint így sokkal profibbnak tűnünk. Szerintem ugyan pont nem, de nem én vagyok a főnök.
Itt egy kicsit elnémultam.
– Tudja mit, megkérdezem a főnököt, tesz-e magával kivételt – ajánlotta fel az ügynök, megtörve a döbbent hallgatásomat.

Nem sokkal később visszahívott.
– Sajnos nem – közölte.
– Hát, így jártunk. Viszonthallásra – búcsúztam el.
– Viszonthallásra.

Nos, ennyi. Itt írtam pont arról, hogy az ingatlanközvetítők internetes ajánlatait elég jó eséllyel meg lehet hekkelni. Az ügynökségek ez ellen sokféleképpen védekezhetnek – egyike a legbénább módszereknek a kizárólagos szerződések kizárólagossága.
Ha nem lennék most olyan békés kedvemben, akkor azt is mondhatnám, hogy ez egy ritka nagy fasság.

Ugyanis itt most éppen egy evolúciós folyamat játszódik.
És most kapcsolódnék megint az előző íráshoz: mint ott jeleztem, véleményem már van, csak akkor még nem írtam le. Imhol.
A tét nagy. Előbb-utóbb egyre többen fogják hekkelgetni ezeket az internetes hirdetéseket. Egy szerencsétlen megfogalmazásból, egy belátszódó apácarácsból, egy háttérben meghúzódó focipályából bizony ki lehet találni a meghirdetett ingatlan címét. A közvetítők előbb-utóbb észreveszik ezt és nyilván megpróbálnak tenni ellene. A kizárólagos szerződések, a visszavonulás a papíralapú média irányába, a nagy pixeles képek kirakása egyaránt rossz válasz szvsz – akik emellett döntenek, meg fogják érezni a forgalmukon. A jó döntés egyfajta okos hozzáállás. Az ügynök, aki kimegy felvenni az ingatlan adatait, nem lehet hülye – egy kicsit a hekker fejével kell gondolkodnia. Mit is értek ezen:

• Nem fényképezünk olyan részletet, amelyből egyértelműen beazonosítható kívülről az épület.
• Nem fényképezünk külső környezetet, bármennyire csábos is meg parkos.
• Rövid utca esetén nem nevezzük meg az utcát.
• Nagyon jellegzetes tulajdonságot nem hírdetünk – amikor kísérjük ki az érdeklődőt, akkor már meg lehet említeni.
• Mindig teszünk ki alaprajzot. Külső fénykép, alaprajz nélkül a helyiségek fényképei semmit sem érnek. Külső fénykép ugye nem lehet, alaprajz viszont igen – ez alapján elég nehéz azért beazonosítani az ingatlant.
• Roppantul figyeljünk a megfogalmazásra. Elég csábos legyen, de ne legyen egyértelmű. Szerepeljenek benne a hívószavak, de konkrétumok lehetőleg ne.
• Ésatöbbi, ésatöbbi. Mint az IT biztonságtechnikában: a felek folyamatosan igyekeznek túljárni egymás eszén és csak az marad talpon, aki legalább annyira okos, mint a csaló.

Erre utaltam, amikor azt mondtam, hogy evolúció. Márpedig ha evolúció, akkor nem oszt, nem szoroz, hogy én, mint egyszeri tényező mit csinálok. A folyamat akkor is halad a maga útján. Ergo, ha lehetőségem van megkerülni a közvetítőt, nyugodt szívvel megtehetem.
Én leszek az az egyik tigris, aki kiszelektálja a csordából a beteg gnút.