Teljesen extrém hetet zárok.

Kedd
Autót vezettem – és túléltem. Ebben semmi komolytalankodás sincs: amióta manuális váltó van a kocsiban, kifejezetten komoly sportteljesítményt kíván a vezetés. A kuplung útvonala hosszú, a legyőzendő erő – köszönhetően az automata beállításnak és a nagy motorteljesítménynek – jelentős. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a kormány miatt kénytelen vagyok kicsit hátratolni az ülést, így viszont a kuplung teljes benyomásához neki kell feszítenem a hátam az ülésnek és hasizomból előretolni az alsótestemet – elképzelheted, milyen érzés műtét utáni sebbel vezetni.
Nos, nem olyan vészes. Simán ment.

Szerda
A keddi napon fellelkesülve délelőtt kerékpárra ültem, letekertem a csónakházhoz és eveztem egy tizenöt kilométeres kört. Igaz, az evező feltörte a kezemet, de még ennek is marhára örültem. Amikor a műtét előtti napon elmentem evezni, meg voltam róla győződve, hogy ebben az évben ez volt az utolsó. Erre itt van, kajakoztam egy jót, túléltem, sőt, igazából nem is fájt.

Csütörtök
A legvadabb teszt volt a héten. Mivel tudtam, hová megyek délután, eleve felkészültem. Nem otthon ebédeltem, hanem elmentem az utcánk végén található Nótafa étterembe. (Bátran tudom ajánlani mindenkinek, külvárosban van, de ez egyáltalán nem érződik a választékon vagy a konyhán.) Itt olyat választottam, hogy ‘Kisbojtár beavatása’, vagy mi. Ez úgy néz ki, hogy egy hatalmas szelet karajt félbehajtanak, sertésmájjal megtöltik. Bőven nyakonöntik hagymás szalonnás lecsóval, majd a baromi nagy tányér másik felébe kapros túrós tésztát raknak mellé. Megettem, ízlett, túléltem. (Habár a szalonnadarabkákat igyekeztem kikerülni, de nem mindegyiket sikerült.)
Pihentem egy félórát, majd irány a vár – itt ugyanis borfesztivál van a héten. Én korábban – négy évvel ezelőtt – lelkes látogatója voltam mind a városligeti Bországgyűlésnek, mind a várban található borfesztiválnak. Most nem bíztam semmit a véletlenre, előtte körbefutottam azokon az oldalakon, ahol információkhoz juthat a nem túl naprakész ember – ebből elő is állt a kóstolási sorrend.
Az első tétel Bock Magnifico 2003 volt. Éreztem, hogy ez lesz a legzűrösebb, mivel hivatalosan nem szerepel a kóstolási listán, de tekintve, hogy nemrég nyerte meg a Népszabadság borversenyét, így csak hozzá lehet jutni, fű alatt. Negyed négy körül érkeztem ki, a Bock bódéban közölték, hogy csak hat után érkezik meg a kívánt bor. Hat után… hol lesznek akkor már az én ízlelőbimbóim… No, mindegy, van más nagy bor is a listámon, irány a Takler pult. A további borokat egyenként nem részletezem, az írás végén lesz majd egy lista. Inkább az események. A Takler bódé melletti sátorban például egy öreg német nő ismerkedett. Amikor leültem egy üres asztalhoz, még bőven volt több üres asztal is a környéken, a nő mégis az én asztalomhoz ült. Próbáltam nem zavartatni magam, csócsáltam, szürcsöltem a bort, ahogy kell. A nő egy idő után felállt, majdnem felborítva az asztalt. Ijedten rámnézett, de az ‘Es macht nichts’ reakcióm meggyőzte. Pedig alig bírtam időben felkapni a boromat. Aztán pár perc múlva megint visszajött, megint majdnem felborítva az asztalt. Végül én voltam kénytelen arrébb menni.
Piros pont a Takler bódé pultoslányának, hogy amikor Noir Goldot kértem, közölte, hogy sajnos elfogyott, de úgy tudja, a Monarchia pultjánál még van. Úgy is volt. Itt megnézegettem a színpadot, majd visszamentem a villányi sorra és ottragadtam egy kicsit a Polgár bódénál. Ekkor éreztem, hogy egy kicsit fékezni kell, elsétáltam a St. Andrea bódéhoz és leültem egy nyugis, várfal melletti asztalhoz, bikavér kortyolgatás mellett blogolni. Ekkor esett be Fisher99 – kocsival és egy marék kóstolójeggyel. Hogy ezt most el fogjuk inni, de ő sajnos kocsival van, így neki egy pohárral is elég lesz. Ezzel elég magasra tette a lécet… :) Megbeszéltük a világ folyását, aztán melegváltás jött (nem tarlósi értelemben) – befutott Jani, Fishert pedig várta otthon a főnök.
Kellemes volt ez az átdumált óra. Jó volt beszélgetni, én is lenyugodtam, kiszellőzött a fejem, lehetett utána folytatni a kóstolgatást. Egy ideig jártuk a bódékat, levadásztuk a Bock Magnifico-t, majd a terveknek megfelelően a nyolc óra Szőke Mátyás bódéjánál ért minket. Ez a bódé volt ugyanis legközelebb a színpadhoz, ahol nyolctól a Ghymes igyekezett fokozni a hangulatot.
Nem volt rossz, bár én viszonylag hamar zokon vettem, hogy a koncertet az új lemezük bemutatására használták. Valahogy a bor okozta könnyed mámorban jobban esett volna a régi nagy slágerekre andalogni. A koncert felénél el is andalogtunk, újabb bódék felé. (Itt van egy amatőr felvétel az egyik kedvenc számomról – szerencsére ezzel kezdtek, így még tudtam rögzíteni. 157 MB, mpeg2)
A sötétben kezdtek szaporodni a labilis emberek, de jó volt látni, hogy igazán részeg nem volt. Persze, lehet, hogy még csak ekkor nem… Tizenegy körül léptünk le. Marha nagyokat vigyorogtam: a várbusz tele volt kóstolópoharas emberekkel. Volt olyan csajszi, akinek nem is volt üres a pohara, a tömegben folytatta a kóstolgatást. Még a metrón is egymásra vigyorogtunk, mi pirosszemű, kóstolópoharas emberek. Amikor átszálltam a kék metróra, ott is hallottam, hogy összesúgnak mögöttem: “Basszus, tényleg elkezdődött a borfesztivál”.
Itthon még töltöttem egy pohár Dingac-ot, hogy összehasonlítsam az aznapi vonulattal, befejeztem egy cikket a Technet blogba és csak utána zártam le a napot.
Szóval jó volt. És ezt is túléltem. Frissen műtött epebetegként.
Az élet szép.

Végül a kóstolt borok listája. A zárójelben az első szám a kóstolójegyek száma, a második a pontszám. (A kóstolójegy 80 forintba került.) A pontszámokat nem érdemes összevetni semmivel – teljesen szubjektívek, a saját ízlésvilágomon belül.

  • Takler Regnum 2002 (18/9)
  • Takler Noir Gold Kékfrankos Reserve 2003 (12/8)
  • Polgár Cabernet Franc Barique 2003 (9/8)
  • St. Andrea Bikavér 2004 (4/6)
    Pihenőbor. Meglepő volt a kapor illat. Szerencsére szeretem.
  • Polgár Shirah 2004 (8/8)
  • Bock Magnifico 2003 (12/9)
  • Polgár Cuvee Barrique 2000 (15/9)
  • Dúzsi Merlot 2002(4/5)
    Pihenőbor.
  • Weninger Kékfrankos Selection (8/7)
  • Szőke Mátyás Peresi Cabernet Sauvignon 2003 (5/6)
  • Vylyan Evolution 2003 (8/7)
  • Valami ausztrál Shiraz (4/4)
    Nagyon édes volt.
  • Gere Kopár 2003 (12/8)
  • + Radulic Dingac 2004 (9*/7)
    A kóstolójegy ára itt visszaszámolásból keletkezett.

Igazából a sort az Oremus hatputtonyos aszúval szerettem volna zárni, de amikor megláttam a 30 kóstolójegyes árat, hirtelen meggondoltam magam. Majd legközelebb.

Végül még egy infó: az összes kép elérhető ezen az oldalon.
Ez a kettő különösen tetszik: először egy puszi… aztán jöhet a pogó.