Graffiti

Eh… mostanában olvasgattam olyan helyen, ahol nem kellett volna… és jól fel is húztam magam, pedig ezt sem kellett volna.

Viszont annyiból megérte, hogy megvilágosodtam. Kiderült, hogy ezek a lelkes emberek nem ártó szándékkal firkálják össze a házfalakat, hanem művészetük kifejezéseképpen. Így viszont már mindjárt más.

A helyzet az, hogy én is művész vagyok valahol. Érzékeny lelkemet baromira tudja bántani pl. ez a nyavalyás kispolgári szimmetria. Azt találtam ki, hogy művészetemen keresztül úgy próbálom meg rádöbbenteni az emberiséget erre a természeti torzóra, hogy elkapok az utcán egyes embereket és néhánynak a jobb fülét, bal kezét és jobb lábát rövidebbre metszem, míg másoknak pedig a bal fülét, jobb kezét és bal lábát faragom tele székely motívumokkal.
Úgy érzem, vagyok akkora művész, hogy bátran leszarhatom ezeknek a nyavalygó senkiknek azon nevetséges érveit, hogy satnya szerveiket más célokra szeretnék használni. Ellenséges kispolgárok mindig is voltak, de az igazi művész nem hátrálhat meg soha – hogyan is haladhatna enélkül előbbre a világ?

Holnap indulok a baltámmal sétálni.