Megy egy vita az Interneten. Nem szólsz bele, mert egyrészt nem telefon, másrészt ismered már az internetes viták természetét. Egy idő után szemmel látható, hogy sokan próbálnak tényekkel meggyőzni valakit, aki viszont már elkötelezte magát – anyagilag is – a vita tárgya mellett és védi, körömszakadtáig. Korábbi tanulmányaidból tudod, hogy megint a kognitív disszonancia egyik változatával állsz szemben. Az illető agyában él egy kép magáról, hogy ő egy jól döntő ember, akit nem lehet csak úgy beugratni minden hülyeségbe – ha ő ráköltött valamire nagyon sok pénzt, akkor az csak jó vétel lehetett. Ezzel szembeni tudattartalom, hogy rajta kívül gyakorlatilag mindenki becsmérli a vita tárgyát. Az illető szemmel láthatóan úgy próbálja a disszonanciát feloldani, hogy haragszik mindenkire, aki vitázik vele.
Most jön a kérdés: megpróbálod-e szép, okos szavakkal elmagyarázni az egyébként értelmes embernek a helyzetet, kitérve arra, hogy mi is az a kognitív disszonancia és milyen módszerek léteznek a feloldására? A jó válasz: nem. Gondolj bele: mi van, ha sikerül? Nemcsak azt az örömet veszed el tőle, melyet a tulajdona okoz, hanem a magáról alkotott képét is összetöröd. Ha meg arra számítasz, hogy úgyse sikerül, akkor minek csinálnád? A legjobb békén hagyni. Hagy örüljön a magáénak, hagy higgye, hogy jól döntött. Neki is jobb, nekünk meg mindegy.
Month: May 2006
“És New York testvérvárossá fogadása se volna rossz”
Jaj, ti lükék. :)
Szívem csücske, Kazincbarcika.
És most megpróbálják szerethetővé tenni.
Pedig lehet ezt egyébként is szeretni – feltéve, ha az ember elég sokat élt ott ahhoz, hogy beépüljön a város az emlékei közé.
Cseppben az egész
Ebben az apró kis írásban benne van minden, amivel nekem bajom van. Probléma esetén félrevezető hibaüzenet, némi trehányság a KB cikkben, végül a PSS-hez fordulási kényszer. (Még akkor is, ha jelen esetben Jim is megtalálhatta volna a megoldást, ha máshogy keresett volna.)
Ja, és ráadásul a cikknek külön jelentősége is van számomra, de erről majd később.
Jim, ez durva volt :)
Igen, ez a szakma már csak ilyen egyszerű.
Az ember fejében megszületik az ötlet, fogja és leskicceli. Ezzel gyakorlatilag készen is vagyunk, a kidolgozás már csak rutinmunka.
Ú-í-ú-aa
Igen. Ennyire emlékeztem belőle. Na jó, még az a rész is megvolt, hogy bing-beng-balabalabingbeng. Oké, még a dallam is rémlett.
Itt lett volna szükségem arra a webkettős szolgáltatásra, melyről lipilee írt. Csak belefütyülni egy mikrofonba, learatni a gratulációkat és mellékesen megtudni a címet és előadót.
Ehelyett webmínuszegyes módra elkezdtem nézni a köldökömet. Körülbelül egy nap után beugrott, hogy a szám címe: A varázsló. Megnéztem egy kicsit jobban is a köldökömet és előtűnt a homályból Poór Péter neve is. Innentől már könnyű dolgom volt, még bele is tudtam hallgatni, hogy tényleg erről van-e szó.
Ja, hogy miért? Szórakozásból. Össze akarom szedni azokat a zenéket, melyekre tökmag általános iskolásként izgultam. Eddig durván 130 dalból áll a gyűjtemény, köztük olyan ritkaságokkal, mint Psotától a Két Kicsi Kecske vagy Bill bácsitól az Apuhodmedbe. (Ne tudd meg, mennyire ki van nézve már a köldököm.)
Recent Comments