Nemzeti karakter

Ez egy érdekes probléma. Tegye magát mindenki gyorsan túl a kötelező öngyalázáson, aztán próbáljunk meg objektívek lenni.

Egyfelől szokták azt mondani, hogy a magyar egy birka nép, mindent meg lehet vele csinálni.
De szokták azt is mondanii, hogy egy keménynyakú karakán nép, nem visel el semmilyen szabályt, korlátozást maga felett. (Tipikus példa az a viselkedés, hogy “nehogymár egy lámpa mondja meg az igazi férfinak, mikor mehet át a kereszteződésen”.) A magyar mindig megtalálja, hogyan lehet kibújni a szabályok alól.

Akárhogy is nézem, ez bizony ellentmondás.
Próbáljuk meg feloldani.

A magyar ember – az egyén – tényleg nem nagyon tűr meg mást maga felett. Más egyént különösen nem. De ez egyben azt is jelenti, hogy az összefogásra is képtelen – hiszen akkor más akaratának kellene alávetnie magát. Azt viszont már nem. Ugocsa non coronat.
De azokkal az emberekkel, akik képtelenek összefogni, bármit meg lehet csinálni. Ha Istentől választott vezetőik szorítanak rajtuk, akkor maximum a frusztrált szabadharcosok száma növekszik valamelyest. Ez az, amikor mindenki belemar egy kicsit mindenkibe.
A legkönyebben azok az ostobák irányíthatók, akik azt hiszik magukról, hogy mindenkitől függetlenek.
Az a náció, melynek egyedei összefogásra képtelenek, nemzetként birkaként fog viselkedni.

5 Comments

  1. mélyen szántó gondolat és sajnos egyetértünk.

  2. Minden emberi csoportban (a családtól a nemzeten át a teljes fajig bezárólag) óriási jelentősége van az összefogásnak. Az ember azért ember, mert összefogott a másik emberrel. Gondolj bele: kicsik vagyunk, lassúak, karmunk sincs, rosszul úszunk, bundánk sincs – semmi, de semmi, mégis mi győztünk le mindenkit: mert összefogtunk. A legjobb összefogási példa a Japánoké. Olyan, hogy “kiemelkedő Japán személyi teljesítmény”, nincs is szinte. Ők csapatjátékosok. Összefognak. Az Amik azért vannak a csúcson, mert száz éve szervezik magukat. összefognak.

    Mi meg a szomszédot sem ismerjük a lépcsőházban.

    Szóval fején találtad a szöget.

  3. Eleve ezzel a “legyőztünk mindenkit” hozzáállással van a baj. A természettel együtt kéne működni, nem legyőzni. Látjuk, mi lesz a vége.

  4. Szépíthetjük, de nincs már mammut, gyakorlatilag nincs szibériai tigris, eltünt a Neandervölgyi ember. Összefogtunk, hogy legyen élelmünk, és a mammutok ezt nem tudták megakadályozni. Tetszett a szibéria tigris bundája, és a tigrisek ezt nem tudták meggátolni.
    S mindez azért sikerülhetett, mert mi emberek egymással összefogtunk. Nem fogtunk össze a mammutokkal. Hideg volt. Enni kellett.
    Jobb (melegebb) vidékeken (India) már több esély volt az együttműködésre. Ez kvázi háziasítást jelentett. Rosszul látom? El ne beszéljünk egymás mellett.

  5. A természet vonatkozásában én nem úgy látom ezt, mintha a legyőzés és az együttműködés két szélső érték lenne. Megférnek egymás mellett. A természet egyik alaptörvénye a fajfenntartás, a másik, hogy eszel és megesznek. Ha ez utóbbiak körét sikerül csökkentened és az előbbit növelned, úgy a fajfenntartásnak teszel eleget.
    Az emberrel az a baj, hogy túl sikeres és egyelőre se neki, se a természetnek nincs semmilyen hatékony önkorlátozó mechanizmusa.

    Másfelől – mindamellett, hogy egyetértek abban, hogy maximálisan igazodnunk kellene a természethez -, de nézd meg, hogy maga a természet sem egy barátságos, optimalizált valami. Erről rengeteget tudnának beszélni pl. azok az óceániai szigetek, ahol a kecskék vagy a nyulak megjelenésével megborult a biológiai egyensúly és ma már kopár sziklák vannak ott, ahol egykor burjánzó növényzet volt. A természet sehol sem tudott korrigálni és a kecskék sem választották a tömeges öngyilkosságot, hogy legalább egy korlátozott létszámú populáció fennmaradhasson.

    Az egy isteni ajándék, hogy az ember legalább képes átlátni annyira a körülötte zajló folyamatokat, hogy észlelhesse a veszélyt. Sajnálatosan szvsz az emberiség még maximum tinédzserkorban jár. Hiába lát át dolgokat, hiába érzi, hogyan kellene ésszel élni – ha aztán legyint egyet és fékeveszetten él tovább a mának.
    Reméljük, egyszer felnő.

Leave a Reply to Lepenye Tamás Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading