Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének
valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a
szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod
egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak,
inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és
derék háziállat lesz belőle.
Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt
tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.
Weöres Sándor: A teljesség felé
Tudom, ez az idézet ilyen-olyan formában nem először szerepel már a blogon, de csak azért, mert folyamatosan nyugtalanít.
Metrón utaztam, ülőhely nem volt, a hosszú út alatt félálomban elmerültem egy fantáziában. Egy olyan fantáziában, mely váratlanul kegyetlen véres véget ért. Meglepő módon kellemes bizsergést éreztem, pedig nálam szelídebb ember nem sok mászkál az utcákon.
Valószínűleg ez egyike lehetett rejtőzködő démonaimnak. Egyike azoknak, melyek valahol mélyen élnek bennem.
De miért nem jön felszínre? Mert kezelem. Miért kezelem? Mert megtanultam, megértettem, hogy ezt kezelni kell.
Egy gondolatkísérlet erejéig tegyük fel, hogy létezik olyan, hogy karma és létezik olyan, hogy megvilágosodás felé vezető út.
Elképzelhető, hogy ez az egész útkeresés ennyire ki legyen szolgáltatva a szerencsének? Ha nagy hatalmú embernek születek, akkor nem kell megszelidítenem egyik démonomat sem. Még csak meg sem merik nekem mondani, hogy nem tetszik nekik, amit csinálok.
Ahhoz, hogy megértsd a világ bonyolultságát, ahhoz, hogy ráébredj arra, hogy mennyire kell azonosulnod vele, ahhoz, hogy kialakuljon benned egyfajta egészséges empátia, az kell, hogy időnként jöjjön valaki és olyat mondjon neked vagy olyat tegyen veled, amitől mindig egy kicsit jobban ráérzel a dolgokra. Aztán ilyen ember vagy jön, vagy nem.
Még akkor is, ha fogékony vagy erre a gondolkodásra, még akkor is túl sok a szerepe a véletlennek.
Ez valahogy nem tűnik túl méltányosnak számomra.
Recent Comments