Fél egykor már itthon is voltam és miután átfuttattam tekintetemet a konyhán, úgy döntöttem, nem rendelek kaját – megpróbálok összeütni valami gyors finomat.
A nulladik lépés ilyenkor meggyőződni, hogy van-e a hűtőben sör vagy valamilyen könnyű rozé. Ez a lelke a konyhai szorgoskodásnak. Bor kóstolgatása mellett az ember még a hagymát is mosolyogva reszeli.
Megpucoltam és kockára vágtam két fej krumplit, beledobtam az előmelegített olajba. Amíg a vízmolekulák enyhe sistergéssel jelezték méltatlankodásukat, hogy el kell hagyniuk a krumplit, addig lepusztítottam a hűtőt: kikaptam a maradék húsvéti sonkát, a Szlovákiából maradt parasztkolbászt, újhagymát szárastól és egy darab paprikát. Mindet összevágtam egy tányérba és ráborítottam a félig átsült krumplikra. Amíg azok elmagyarázták az újonnan jötteknek, hogy mire számíthatnak az edényben, felvertem három tojást és borítottam bele egy kis delikátot. Amikor a krumplik kezdték elérni az őzbarna színt, ráborítottam a tojást és behunyott szemmel elhajítottam valahová a fakanalat, nehogy kísértésbe essek és megkeverjem a trutyit. Amikor szépen átsült a tojáslepény, kicsúsztattam egy tányérra, szedtem mellé csemege uborkát, kiflit, töltöttem egy újabb pohár bort és lassan, módszeresen megebédeltem.
Elismerem, az étel nem a szakácstudomány csimborasszója, de nagyon jól esett. Pont annyi erőm maradt utána, hogy egy fél pohár bor mellett megírjam ezt a bejegyzést és azt hiszem, el is megyek egy röpke délutáni szundikálásra.
Az élet szép.
2006. April 26. Wednesday at 14:40
Egészségedre.
A bor után sajnos vérszemet szoktam kapni, és az apai ágon öröklődő balról jobbra minden második érdekes fűszer stratégiát is alkalmazom. ;)
2006. April 26. Wednesday at 14:53
Köszi.:)
Azt én még a vegyészmúltamból megtanultam, hogy az ún. koporsón található tetszőleges vegyszerek közül _bármelyik_ ötöt összeborítva, szürke trutyit kapunk. Ugyanez érvényes nagyjából az ad-hoc fűszer keverésekre is.
2006. April 26. Wednesday at 15:43
Hmmm. Ilyen regenerálódás kéne nekem is a sokhavi betanulás fáradalmait kipihenendő.
De sonka, kalbász, rántotta, rozé… nem kíméled a gyomrod a nagy hurut után.
2006. April 26. Wednesday at 16:23
A mennyiség a lényeg, az meg kevés volt.
2006. April 26. Wednesday at 20:46
Sikerülni szokott bennmaradni a négyfűszeres határon.
(És megint éhes lettem, nem jó ez így.)
2006. April 27. Thursday at 13:01
Ha már főzőcske, hadd ajánljam jó barátom oldalát, hasonló írásokkal (valamint sok egyébbel is, szerintem remekül ír).
Ímhol: http://flotas.srv.hu/
Hogy magamat is fényezzem, az egész oldal kőkorszaki html. Kb. 8 éve csináltam, full browser kompatibilis (volt már akkor) :)
Mi lenne, ha még értenék is hozzá? :D
2006. April 28. Friday at 10:13
JoeP: hú de irigyellek most :)