Month: March 2006

Megítélés

Mindenkitől lehet tanulni valamit – morfondíroztam, míg a busz éppen beszorult a kereszteződésbe egy autós miatt, aki bátran nekiállt jobbról előzni. Scott Adamstól például az az alapelv épült be a gondolkodásomba, hogy mindenki idióta. Pontosabban mindenki belekeveredik olykor olyan szituációkba, melyekben idiótán viselkedik. Éppen akkor. Még a legintelligensebb ember is. Mert abban a pillanatban nem jól döntött.
Pont ezért sem szabad egy mozzanatból ítéletet mondani senki felett sem – hiszen valamikor mindannyian idióták vagyunk és könnyen lehet, hogy embertársunknál pont ezt a pillanatot kaptuk el.

Fejlemények kerékpár ügyben

Eszméletlen hetem van. Kénytelen vagyok zónákra osztani a napokat és csak arra koncentrálok, hogy az adott zónákban előírt munkákat elvégezzem.
Ma a kerékpár dolgát kellett munka után elrendeznem. Egy korábbi bejegyzésben Al helyretette a fejemben a dolgokat, így bátran mehettem szervízbe. Ahonnan egyből el is hajtottak, hogy ugye görbe a fogaskerék, elhajlott a váltó terelője… na és az is lehet, hogy a vázra applikált tartó is elhajlott, ami gyakorlatilag a váz végét jelenti. (B+ cipőfűző.)
Elküldtek egy másik üzletbe, ahová már záróra előtt öt perccel érkeztem meg… és ahol egy kellemesen antipatikus úriemberrel próbáltam zöldágra vergődni. Én ugyan felvetettem neki, hogy Shimano 105, de csak legyintett, hogy erre a bicajra kár lenne. A meggyőzés sikerült, mivel a váltó csere már amúgy sem volt bekalkulálva. Így lesz rajta egy Shimano RSX (52/42/30), ezzel remélhetőleg kijön az egész cucc, munkadíjjal együtt 20-25-ből.
És persze legközelebb a seggembe dugom a cipőfűzőt, nehogy még egyszer beakadjon.

ps. Viszont azt is tudom, mit veszek, ha gazdag leszek. Olyan országúti gépeket láttam az üzletben, melyekhez már testőr kell.

Pont, pont, vesszőcske

Egyik ügyfelünk anyacége leszólt, hogy “Béláim, legyetek kedvesek már használni a céges előírás szerinti formát a levelezési címlistában, köszi”.
Kérték, megcsináltuk, hátradőltem. Túlontúl hamar.
Pár nap múlva jöttek a reklamációk: néhány külsős partner nem tud levelet küldeni belsős címekre. Első reflexből visszaírtam, hogy “sorry, de tudomásom szerint az Exchange szerver nagy ívben nem foglalkozik az AD általunk módosított display name paraméterével, itt maximum véletlenek tragikus összejátszásáról lehet szó”. Pedig megtanulhattam volna az eddigi szívásokból, hogy nem jó első reflexből válaszolni, még akkor sem, ha maximálisan biztos vagyok magamban.
A módosítás lényege ugyanis az volt, hogy megvesszőztük a nevet. Azaz ami eddig “Kis Pál” volt, az mostantól “Kis, Pál” lett. Jó, persze fel lehet szisszenni, de hangsúlyozom, ez display name – azaz az a felület, melyet az AD a felhasználónak mutat. A levelezés nyilván a proxyaddresses alapján megy.
És ez bizony így is van. Egészen addig, amíg csak a szerver játszik. Egy igazi admin itt be is hunyja a szemét, mert ami a szervereken túl van, az már a gyehenna. Levelezőkliensek. Fúj.

Nos, boncoljunk levelet.
Egy közönséges email áll egyfelől borítékból és tartalomból. A borítékon van egy feladó (ezt adjuk meg a MAIL FROM smtp paranccsal) és van egy címzett (ezt adjuk meg az RCPT TO smtp paranccsal). A tartalom – mely a DATA smtp parancson belül utazik – meglehetősen összetett valami, pl. meglepő módon neki is van FROM mezője. És itt jönnek be a képbe a levelezőkliensek. A boríték kitöltésével nincs gond, azt kutyakötelességük ugyanúgy kitölteni – de a belső FROM mező már szabad préda. Ma már teljesen elterjedt forma pl. ez: “displayname” <emailaddress>.
Jó, ezt tudjuk. Mi a probléma?
Csináljunk egy kísérletet. Küldjünk magunknak egy levelet, telnettel.
telnet smtp.sajat.domain.hu 25
helo
mail from: nagymagyartarka@sajat.domain.hu
rcpt to: sajat.email@sajat.domain.hu
data
from: “nagymagyar, tarka” <sajat.email@sajat.domain.hu>
subject: apuhodmedbe
pamparampampam
.
quit
És most nézzük meg, mit csináltunk. Küldtünk magunknak egy levelet, melynek a borítékjára feladóként ráírtunk egy fantom címet (nagymagyartarka@sajat.domain.hu), címzettként pedig magunkat (sajat.email@sajat.domain.hu). A trükk ott van, hogy a belső FROM mezőbe beírtuk a saját címünket!
A levelet természetesen meg fogjuk kapni. Nyomjunk rá egy reply-t! Bizony, azt fogjuk látni a címmezőben, hogy nagymagyar, tarka <sajat.email@sajat.domain.hu>, kedvesen aláhúzva. Reménykedőbbek még mondhatják, hogy jó-jó, az Outlook odamaszkol valamit a címsorba, de küldéskor úgyis az email Return-Path mezőjét fogja használni. Ha már itt járunk, nézzük is meg. Nyissuk meg az eredeti levelet, view/options, rögtön az első sorban ott fog vigyorogni, hogy Return-Path: nagymagyartarka@sajat.domain.hu. Tehát, gondoljuk naívan, ha ezt a replyt elküldjük, akkor ez berepül a fekete lyukba – feltéve, hogy valamelyik sunyi kollégánk időközben nem hozott létre nagymagyartarka címet.
Van egy rossz hírem. Az emailt meg fogjuk kapni. A belső FROM értéke űbereli a borítékra írt címet. És ebben a FROM mezőben már szerepel a display név értéke.
Persze még mindig nem látszik, mi itt a baj. Oké, ott van a címben egy vessző. Na és? Kellően körbezártuk idézőjellel, kedves levelezőkliens, tessék nyugodtan nem figyelembe venni.
Most visszaásunk a múltba. Van egy remek oldal, ahol le van írva, milyen karakterek szerepelhetnek az emailcímben. A vesszőre spec azt írja, hogy “megbolondultál?”. Az ugyanis az RFC822 szerint elválasztó karakter. Igenám, de az RFC822-t 2001-ben érdemei elismerése mellett nyugdíjazták, bejött helyette az RFC2822, mely már megengedi a vesszőt, feltéve, hogy idézőjelek között van.
Most már közel vagyunk. Semmi másra nincs szükségünk, mint egy 2001 előtti levelezőkliensre, melynek halvány fogalma sincs az RFC2822-ről. Mit fog csinálni a szerencsétlen, ha ez kerül a címsorába, hogy “Kis, Pál” <kispal@sajat.domain.hu>? Azt fogja mondani, hogy ez két cím: “Kis az egyik, Pál” <kispal@sajat.domain.hu> a másik. Aztán nekiáll visítozni, hogy nem találja a címeket.
Aki szeret kísérletezgetni, nekiugorhat a Freemail webes felületének, remekül hozza a hibát – legalábbis a múlt héten még hozta.

Szuper, megvan a gizda. Mit lehet vele csinálni?

  1. Szólunk a multi Anyucinak, hogy ne legyen vessző a displaynévben. Oké, oké, tudom, csak a teljesség kedvéért írtam ide.
  2. Beállítjuk Exchange organizáció szinten, hogy ne küldje el a display nevet, csak az email címet. (Message format ablak, valamelyik fül.) Nekem, kockafejűnek, ez teljesen jó megoldás lett volna, de az üzlet egyből Apage Satanas-t kiáltott.
  3. Kivezetjük az ősembereket a barlangból a fényre. Magyarul, nekiállunk supportálni az ügyfél üzleti partnereit is, hogyan kell beállítaniuk azt a többezer fajta levelezőklienst, amelyekből néhány nem tudja lekezelni ezt a szituációt.
    Az élet szép.

[Update]
Azóta kisérleteztem egy kicsit és rájöttem, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. Könnyű lenne mindent a kliensre tolni, de mégsem ő tehet a balhéról – hanem a levelezőszerver. A kliens átadja a megfelelő smtp parancsot – nagyjából ugyanúgy – de a szerver az, mely – feltéve, hogy nem ismeri, vagy nem jól ismeri a szabványt -, belebukik a vesszőbe.
Tényleg érdekes.

Ma is kerékpár

Mondtam már, hogy a bringán baromi kemény és pengevékony nyereg van (Selle Royal Viper 8546C)? Ebből következően reggelre akadt némi ülésproblémám. De szezon elején nagyon fontos, hogy nem szabad megriadni a kerékpártól, ilyenkor keményen hozzá kell szoktatni magam. Azaz ma is elmentem egy hosszú, sziszegős körre: Margitsziget, Városliget majd haza.
A mellékelt képet útközben vadásztam, a Műegyetem rakparton. A címe legyen mondjuk az, hogy “Kerékpárút, Budapest”.

És említést kell még tennem a legyőzhetetlen cipőfűzőről is. Az Üllői-Ecseri út sarkán a cipőfűzőm beleakadt az első fogaskerékbe, és… a fogaskerék kartonpapírként hajlott el. Nem hülyéskedek, itt a fénykép. (Az egyenes vonal a lánc, az ívelt vasdarab az elhajlott nagy fogaskerék.) Mielőtt azt mondanád, hogy gagyi, itt van a bringa adatlapja, meg lehet nézni, mik vannak rajta.
Ráadásul akkor kezdett el cseperegni az eső is, szóval igen boldog hangulatban bontottam le az első váltót, hogy egyáltalán haza tudjak gurulni a géppel. Szinte hihetetlen… a cipőfűző műanyag végének abszolút semmi baja sem lett azonkívül, hogy kicsit összenyomódott. A franc se gondolta volna, hogy az Adidasnál ilyen harcászati cipőfűzőket készítenek.
Külön öröm, hogy ritka hülye hetem lesz, keddnél előbb el se tudom vinni a szerelőhöz a bringát, a műtét pedig nem lesz sem olcsó, sem rövid. Pedig a meteorológia alapján már kerékpárral akartam járni a héten munkába. Triplerat.