Mivel délutánra vártunk egy lakás után érdeklődőt, én itthon maradtam. A többiek mentek el bevásárolni.
Vettek is nekem egy nagy Esterházy tortát.
Pontosabban, egy olyan tortát, melyet nyolcfelé vágtunk és mindenkinek jutott két szelet.
Emellett aki ott volt, mind vett magának valami finomat: kókuszbonbont, kókusztekercset, mindenféle csokikat. Én, mivel nem voltam ott – meg egyébként is, már jutott nekem egy torta – nem kaptam semmi mást.
Csak amikor nézegettem a hűtőt és nyúltam egyik doboztól a másik zacskóig és minden valaki másé volt, akkor realizáltam, hogy az a hülye helyzet állt elő, hogy a saját névnapomom én kaptam a legkevesebb édességet.
Pedig időben megjött a meleg.
2006. March 19. Sunday at 22:23
remeljuk ezt OK is olvassak, es jovore majd szem elott tartjak :)
2006. March 19. Sunday at 22:30
Aha. Azért írtam.:)
2006. March 19. Sunday at 22:37
Boldog névnapot Joep bá!
Kár, hogy így kibújtál a meleg elhozatalának felelőssége alól, mert így oda a misztikum. Vagy ez volt a trükk? (nehogy már felfedd képességeidet) :)
2006. March 19. Sunday at 23:04
Köszönöm.
Kibújni? Ugyan már. Szomorú, de a világon azok vannak többségben, akik nem olvassák a blogomat.:)
2006. March 20. Monday at 09:56
Csak az alakodra vigyaznak! :)