Mivel délutánra vártunk egy lakás után érdeklődőt, én itthon maradtam. A többiek mentek el bevásárolni.
Vettek is nekem egy nagy Esterházy tortát.
Pontosabban, egy olyan tortát, melyet nyolcfelé vágtunk és mindenkinek jutott két szelet.
Emellett aki ott volt, mind vett magának valami finomat: kókuszbonbont, kókusztekercset, mindenféle csokikat. Én, mivel nem voltam ott – meg egyébként is, már jutott nekem egy torta – nem kaptam semmi mást.
Csak amikor nézegettem a hűtőt és nyúltam egyik doboztól a másik zacskóig és minden valaki másé volt, akkor realizáltam, hogy az a hülye helyzet állt elő, hogy a saját névnapomom én kaptam a legkevesebb édességet.

Pedig időben megjött a meleg.