Remélem, azon nem fogunk vitatkozni, hogy olyan fogalmak, mint jó vagy rossz, önmagukban nem léteznek. Nincs olyan, hogy valami egyértelműen jó. Nekem lehet, hogy jó, neked lehet, hogy rossz. Ami valakinek rossz, az egész biztosan másvalakinek jó.
Az a baj, hogy ennek ellenére olyan természetesen használjuk az ehhez hasonló abszolút fogalmakat, pedig egész biztosan nem ugyanazt értjük mögéjük.
Létezik olyan, hogy abszolút igazság? Ugyan, hogyan létezne. Hiszen valaki kell, aki értelmezi a tényeket és onnan már az objektivitásnak lőttek. Persze, lehet vitatkozni arról, hogy létezik-e valami, amit senkinek sincs lehetősége megtapasztalni – de ezt meghagyom másoknak. Én beérem azzal, hogy kinyírom az abszolút igazság fogalmát és helyére ültetem az abszolút őszinteségét. Ez ugyanis az, amikor azt mondom el, amit abszolút igaznak hiszek.
És ha már ilyen kinyírós hangulatomban vagyok, adok az abszolút értelemben vett jó/rossz fogalompárosnak is. Közlöm velük, hogy nem léteznek: mindenki, aki használja őket, igazából a jobb/rosszabb fogalmakat gondolja mögéjük.
Melyek viszont kegyetlenül szubjektívek.