Day: March 1, 2006

Van ugye az objektív valóság. Egész biztosan van… legalábbis azt mondják. Látni ugyanis még nem látta senki.
Minden, amit látunk, érzünk… minden, ami gondolkodásra késztet… átszűrődik rajtunk, az agyunkon. Innentől persze egyből szubjektív lesz.
Ez a fürdőköpeny piros? Ha felnevelek egy gyereket, akinek következetesen a pirosra azt mondom, hogy fehérnek hívják, akkor ő fehérnek fogja látni. Lehet, hogy érzelmi konfliktust fog nála okozni, hogy a világ pirosnak mondja, az apja meg fehérnek, de nem kizárt, hogy az apjának fog hinni. Akkor most piros?
Lawrence Durellnek van erről egy nagyon jó könyve, ‘Alexandriai négyes’ címmel. Négy szereplő meséli el ugyanazt a történetet, de úgy, ahogy megélték. Mondanom sem kell, négy teljesen különböző történetet fogunk olvasni.

Mókás dolog, ahogy rajtakaphatjuk az agyunkat ilyesmi trükközéseken.
Én például kora gyerekkoromtól képtelen vagyok meginni a tejet. Ahogy meglátom a pohárban azt a fehér folyadékot, rögtön beugrik, hogy ez tulajdonképpen zsíros víz. És ez a képzet elég ahhoz, hogy ízétől függetlenül felforduljon a gyomrom a látványtól.
Ezzel szemben imádom a kakaót. Mert arról az ugrik be, hogy hígított csokoládé. És nem érdekel, hogy van-e benne zsír, mert a szilárd ételekben általában úgyis van, a kakaó meg ugye szilárd anyagból lett levezetve. Na ja, mondhatná valaki, és mi van a levesekkel? Fínomak. Nem emlékeztetnek a zsír látványára. Ezzel szemben a tejről egyből beugrik a negyedkilós táblás disznózsír színe/szaga és már húzza is magára a könnyűbúvár felszerelést a félig emésztett uborka.