Estefelé sétáltam hazafelé és lelkes bloggerként éppen egy beírást csiszolgattam a fejemben. Aztán elgondoltam, milyen jó lenne, ha lenne egy termék, amelyik képes lenne azzal a sebességgel feljegyezni a gondolataimat, ahogyan azok megformálódnak. Egy ilyen séta, esetleg egy kiadós kerékpározás után mekkora adaggal tudnám csillapítani a világ szolíd vágyakozását a jóra? (Vagy szennyezni a környezetemet – hozzáállás kérdése.)
De aztán jobban belegondoltam, és elvetettem az ötletet. Hogy nézne már ki egy ilyen szöveg?

Megláttam a buszt. Szokás szerint tele volt, de amikor mellém ért pina, pont úgy sütött rá a nap, hogy az üvegen megcsillanó fény de jó segge van elvakított és nem vettem észre, mekkora tömegbe szándékozok most bazdmeg, nem beleléptem? feltoszulni…