A napokban ejtettük meg a nagy év végi kaja bevásárlást. Hazafelé a Wekerle kis utcáin keresztül jöttünk. Ebből az egyik különösen ki volt világítva.
Az itt lakók között valami bizarr verseny lehet, hogy ki tud több világító csodát applikálni a kertjébe.
Egyszerre vettünk levegőt Nejjel:
– De jó lenne már, ha mi is családi házban laknánk és tele lenne a kertünk ilyen világító fákkal! – mondta ő.
Nyeltem egyet:
– Tudod, én meg pont azt akartam mondani, hogy minden világító fa emlékmű egy papucsférjnek.
2005. December 22. Thursday at 23:31
Engem kifejezetten idegesítenek ezek a lámpák, bár diszkréten lehet szépen is megoldani… Ettől jobban már csak a Teszkógazdaságos létráramászó zenélő mikulásokat rühellem…
Egyébként kedvenc nagybácsikám mondta el ezeknek a fényeknek a lényegét…: “Ha kiteszem és bekapcsolom, akkor le kell engendem a redőnyt, mert nem tudok aludni a fényárban. Ha leengedem a redőnyt, én nem látom, csak aki az utcán megy… Na az ő szórakozását meg miért fizessem én a villanyszámlámban…?”
2005. December 23. Friday at 07:32
Fényképeztem olyanokat is: van az utcában integető Mikulás és persze van ízléses, kedves fénydekoráció is. De azért Amerika még messze van:) http://sesblog.hu/archives/individual/016313-20051223.html