Day: September 28, 2005

A HVG ír erről a könyvről. Én ugyan nem tartom magam rendes lánynak, de állítólag akkor is működik.

Miről is van szó pontosan? Lois P. Frankel összeszedte, hogy melyek azok a hibák, melyeket nők rendszeresen elkövetnek munkahelyeiken és melyek következtében karrierjük a mélygarázsban száguld maximum. Néhány hibát be is mutat az újság; igen tanulságosak, még egy ilyen szőrös, medvetipusú versenyzőnek is.

Kedvencem:

NE kérj bo­csá­na­tot! Ha a bo­csá­nat­ké­rés he­lyén­va­ló, ak­kor ké­sőbb még min­dig pó­tol­ha­tod. A bo­csá­nat­ké­rés a pil­la­nat he­vé­ben csak to­vább tü­ze­li a zak­la­tót, és meg­erő­sí­ti az el­kép­ze­lést, hogy te ál­do­zat vagy.

Hányszor akartam már odaszólni tárgyaláson kollégának, hogy nem az a jó technika az ügyfél jóindulatának megnyerésére/megtartására, ha állandóan bocsánatot kérünk, amiatt hogy vitatkozunk. A vita része a tárgyalásnak. Felnőttek vagyunk, partnerek vagyunk. A bocsánatkérések csak feleslegesen bátorítják az asztal másik felén ülőket.

Mostanában elég sok gyümölcsöt eszem. (Nej időnként csak harsány ‘Ook! Ook!’ köszönéseket vet oda nekem.)

Erről jutott eszembe, hogy valamilyen világcsavargó könyvben olvastam (Faludy?), hogy a főhős együtt héderezett Spanyolországban egy csajjal, aki csak gyümölcsöt evett. Ezt olyan pozitív jellemzésnek szánta az író – és könnyen annak veheti az olvasó is. De nem az olyan kukacos fajta,mint én.

Sokan hajlamosak lehetnek átvinni a gyümölcsök pozitív tulajdonságait a hölgyre: az alma pirospozsgásságát, a barack hamvasságát, a szőlő üdeségét, a narancs élénkségét… és már el is lehet ábrándozni, milyen lehet egy ilyen istennővel összebújni. Én viszont ehelyett elképzeltem, hogyan mehetett annak a szerencsétlennek a hasa. Hogy mennyire fel lehetett időnként fújódva. Hogy milyen hangok jöhettek a gyomra felől, ha az ember odahajtotta a fejét.

Shrek tipusú-e vagy?