Azt írják, hogy eladják a Parádi Kristályt; elsősorban azért mert elsődleges piacuk dollárelszámolású és a huzamosan gyenge dollár kihúzta lábuk alól a talajt. Elég szomorú.

Valamikor voltam ott egy nagyon hangulatos gyárlátogatáson.
Hivatalosan vegyipari egyetemre jártam, de az utolsó két évben már ilyen rejtőzködő… nemistudommik voltunk. A csoportunk fő tantárgya egyfajta elvont matematika volt (modellezés), emellett rengeteg konkrét matekot kaptunk: a tesi és a nyelv mellett csak matematikai tantárgyaink voltak. És persze mindehhez meglehetős informatikai (főleg szoftveres) képzés is járult, mert bizonyos matematikai dolgokat csak ezen keresztül lehetett megérteni. (Egy évvel később ebből a részlegből vált ki az informatika intézet.)
Nos, ez nem zavarta az iskolát, hogy beszervezzen a csoportunknak egy parádi gyárlátogatást.
Jókedvű társaságunkat egy nagybajszos atyafi fogadta az ajtóban. Figyelmeztetőleg intett, megvárta, míg csend lett, megpödörte a bajszát, majd büszkén közölte, hogy ‘Úgy nézzenek rá erre a gyárra fiatalemberek, hogy itt egyetlen számítógép sincs!

Aztán nem értette a hirtelen kitörő derültséget.