– Visegrádon, asszonykám – feleltem Nejnek, amikor nem értette, miért volt üres a lakás, amikor megérkezett a nagyszülőktől.(1)

Jó kis túra volt: Kispest – Visegrád – Kispest: 116 kilométer, 3 sör. Odafelé kánikula és szembeszél… különösképpen, visszafelé is. (Mint általában változékony időkben lenni szokott: semmi sem biztos, csak a szél; és az, hogy mindig szembe fúj.)
De legalább jól felavattam az új övtáskámat.
Visegrádon a Reneszánsz étterem teraszán ebédeltem. Állapotomra jellemző, hogy az étlapon először ezt olvastam: Badacsonyi Szürkebarát, kétes minőségi bor. Szerintem korrektebb, mint az eredeti ‘félédes’ jelző.
A helyről tudni kell, hogy vele szemben lakott Görgey Artúr élete utolsó éveiben. Egész pontosan 1874-től 1916-ig.
Szép a környék… de mit csinálhatott egész nap? Történelmi ismereteim szerint a nagypolitikába már nemigen szólt bele. 42 év viszont hatalmas idő.
Viszont megérte az első világháborút. Félelmetes. Egy olyan főtábornok,aki aktív korában gyalogságban és lovas egységekben gondolkozott,hogyan dolgozhatta fel a vegyi támadásokat, a kezdeti harckocsikat, a gépfegyvereket és a zeppelineket?

Mondja, marha, miért oly bús,
Olcsóbb a hal, mint a hús!

Jutott eszembe Karinthy klasszikus reklámverse, miközben a pulykasztéket ettem. Imádtam a marhahúst és nagyon megrázott, amikor a kergemarha kór miatt tiltólistara került. Összesküvés elméletekre trenírozott agyam rögtön arra gyanakodott, hogy ez egy szándékos hoax a marháktól, túlélési esélyeiket növelendő.
Pulykaszték… már leírva is milyen hülyén néz ki.
Visszatérve a reklámversikére: van benne egy csavar, melyhez ismerni kell a kort. Karinthy idejében élt egy Újházy Ede nevű Magyarországon világhírű színész (mellékesen az Újházy tyúkhúsleves névadója). Nem csak nagy színész volt, hanem a pesti éjszaka illusztris alakja is. Tudni kell róla, hogy csak a barátait, illetve az általa tisztelt embereket tüntette ki a ‘marha‘ megszólítással. És ez tényleg kitüntetés volt. Az az ember igazán büszke lehetett magára, akihez úgy fordult oda Ede bácsi:mondja, marha, mi újság? Ezt a közismert fordulatot építette bele Karinthy a reklámversikébe.
Hasonlóan, mint ahogy én is beépítettem az egyetemi évek alatt tervezett söralátétbe akkori társaságunk egyik jelmondatát: Ne szólj! Inkább igyál! De ez nem volt olyan sikeres. (Pedig a Graboplast forradalmi újdonságként műbőrből gyártotta… csak hát már a társasag sem volt egyÚjházy Ede és én is fényévekre voltam/vagyok Karinthytól.)

Amikor Leányfalunál kiderült, hogy nincs komp, megfogadtam, hogy a Római-partelső szimpatikus kocsmájában becsapok egy sört. Hihetelen módon az első kocsma rögtön szimpatikus lett; nem kellett sokáig válogatnom.
Üldögéltem ott a Római-parton és néztem a sok csenevész embert. Csak a pocakom nagyobb volt, mint egyik-másik. Most akkor ki lóg ki az átlagból? Satnyul a zöm, vagy csak én vagyok ilyen ogre tipusú ember?
Hmm… ez nem is rossz. Tény, hogy ha kell, büfögök, fingok, amennyiben nem zavar senkit… és alakra is van hasonlóság. Mindamellett vannak mély érzéseim, testi erőm jóval átlagon felüli, intelligenciám hasonlóképpen.
Akár el is bízhatnám magam, ha nem tudnám, hogy a rajzfilm az amerikai embereket célozta meg; gondolták, könnyű lesz úgy azonosulni a főhőssel a plebsnek, hogy egész amerika túlsúlyos és túlzottan jó véleménnyel van magárol.
Hasonlóan hozzám.

Egy elkapott beszélgetésfoszlány a skizofrén rádióból:
– 108 kilométer van a lábadban. Muszáj volt ezzel a szemmel láthatóan elmebeteg őrülttel versenyezni a Lágymányosi-híd budai felhajtó szerpentinjén? – kérdezte józanabbik énem.
– Dehát megelőztem! – értetlenkedett a hülyébbik énem.
– Hülye vagy – mondta ki a szentenciát a józanabbik.

(1) Nem árulok el nagy titkot, a szöveg elejét és címét a Reneszánsz étterem teraszán írtam. Ugyan nem tudtam, ténylegesen mi lesz Nej első szava hozzám, de a jó cím ennyi csúsztatást megért. (Tudom, Gaba most kaparja meg az asztalt.)
Hazaértem és a szia-szia puszi-puszi után Nej rámmosolygott: – És hol jártál báránykám?
Vigyorogtam egy hatalmasat, előkaptam a PDA-t és megmutattam neki a piszkozatot.
Lehet, hogy már túlságosan is ismerjük egymást 15 év házasság után?