Lelkes amatőr, ki vagyok

Eddig meglehetősen lelkesen magam próbáltam javítgatni a bringámat. Nem túl sok sikerrel; nekem valahogy az egyszerűnek tűnő dolgok mindig túlbonyolódnak. Tegnapelőtt végül feladtam mind a szerelést, mind a hitet magamban és eltoltam egy nem túl messzi külvárosi bácsikához a gépet. Azért vittem, hogy ugyan szedje már ki a hátsó kerékből azt a nyomorult nyolcast.
A hapi:
– Kicentírozta a kerekeket.
– Beállította a fékeket. (Rosszak voltak.)
– Beállította a kormány érzékenységét. (Rossz volt.)
– Rendberakta a hátsó belsőt. (Rossz volt, annak ellenére, hogy egy nemrég vásárolt Continental gumi figyelt bent.)
Mindezt anyaggal együtt 1600 forintért. Én hülye meg napokat kinlódtam eddig.
És a jó hír: teljesen más lett a bringa. Hazafelé megnéztem, mit tudok és feltornáztam az egyéni sebességi rekordomat 49 káemhára. (A tüdőmet már a fogaim között szívtam vissza, de az istennek sem jött össze az 50.)