Kathy és társai

Már jó ideje csak a flageket rakosgatom Kathy Sierra írásai mellé, mert semmi időm sincs alapos olvasgatásra. Végül ma adtam le egy nagyobb munkát és amíg az ügyfél visszajelzésére vártam, addig belevetettem magam a hölgy írásaiba.
Megérte.
A blog neve Creating Passionate Users (durván Alkossunk Elhivatott Klienseket), ennek megfelelően Kathy ebben az írásában kielemzi, hogy mit is jelent az, hogy ‘elhivatott’. Hét pontban fogalmazza meg, mivel több az ‘elhivatott’ az ‘elégedett’-nél – és szerinte mind a hét feltételnek egyszerre kell fennállnia. Legalábbis erre kell törekedned, ha szeretnéd, hogy klienseid darabokra szedjenek rajongásukban.
Ehhez többet nem is nagyon kell fűzni, tessék elolvasni a cikket.
Ami említésre érdemes, az Kathy kalandja a Sun-nal. A hölgy – nem mellékesen – egy csapat tagja, mely kiemelkedően sikeres szakkönyveket jegyez, többek között Java témakörben. Kathy annyira oda van érte, hogy alkalmazta is a területre az elméletét – mind a hét módon nekiállt függőnek nevelni az emberiséget. Létrehozott egy Java rajongói oldalt (Javaranch), mely az idők során a legnagyobb ilyen oldal lett. Mindezt úgy, hogy a Sun a füle botját sem mozgatta. illetve, dehogyisnem. Egyik ügyvédjük megkereste őket, hogy legyenek kedvesek eltűntetni a Java nevet a nyitólapjukról, mert az védett. Erre írta Kathy egyik társa a cég ügyvédjének:

Hey, we’ll be happy to rename it .NetRanch or maybe C#Ranch…

Aztán a sztorit felkapta a Slashdot végül a Sun kihátrált, hogy kérem, ez csak egy buta félreértés volt. Óh, persze…

Megjegyzés: Egyre inkább itt lóg a levegőben ez az új marketingszemlélet. Az ember már nem is szörfözhet úgy a blogokban, hogy bele ne ütközzön valahol. Akarod, hogy az emberek ne csak megvegyék, amit gyártasz? Tedd érdekeltté őket. Csinálj blogot (Gapingvoid/English Cut), csinálj feedet, csinálj gyülekezős/megmondós oldalt, nyüzsögj mindenhol, add meg nekik a lehetőséget, hogy rajongjanak és örömmel fognak is. De vigyázz, hogy igazi, emberszerű legyél, mert a mesterkéltség, a hamisság a lehető legnagyobb öngól, amit rúghatsz. Részletesebben: Cluetrain/Hughtrain.

Hire good people and then get out of their way
A másik cikk is érdekes témát feszeget, azt hogy mennyivel másabb minőség olyan alkalmazottnak lenni, akiben bíznak a vezetői, mint azt hallgatni, hogy ‘Gézám, tudjuk, hogy te egy alávaló gazember vagy, ezért minden lépésedet monitorozzuk, de ez ne zavarjon abban, hogy agyondolgozd magad’.
Megint csak azt tudom mondani, hogy tessék elolvasni, ha agyonütnek sem tudom jobban megfogalmazni, mint Kathy.

De hogy legyen némi hozzáadott érték, elmesélek egy sztorit. Ahogy szoktam.
Jelenlegi munkahelyemen sem élveztem mindig feneketlen bizalmat. Finoman szólva. Bizarr módon az MCSE fokozat megszerzése után gondolta úgy a vezetőség, hogy ez a hapi lehet, hogy mégiscsak komolyan gondolja – adjunk hát neki szabad utat. És most jó itt dolgozni.

Jóval azelőtt történt, hogy az egyik ügyfél félisten erősségű felhasználója reklamált, hogy milyen eljárás, hogy összetrágárkodjuk a címtárukat! Példaként hivatkozott egy tesztfelhasználóra, akinél lakcímként az volt beírva, hogy ‘Nagyszívás u. 2’. A helpdeskes leányzó – ijedtében – egyből törölte a bejegyzést; de az ügyfél magyarázatot követelt. Természetesen délután fél hatkor robbant ki a balhé, így este kilencig nyomozhattam, különösen, mert hamar kiderült, hogy én hoztam létre a felhasználót. Akkori főfőnököm egyből el is könyvelte számomra a gyalázatot – nekem, akinek abszolút nem szokása az ilyen olcsó poénkodás. (Bármennyire is meglepő, életem során egyszer sem hoztam létre Gipsz Jakab nevű felhasználót.)
Próbáltam visszaemlékezni, mi történt. Igen, három hónappal korábban egyik kollégámnak kellett VPN tesztelésre ez a bizonyos teszt felhasználó, postafiókkal. Ez megint estefelé volt, így engem tudott csak utolérni. (Imádok estig bent lenni.) Igen, rémlik… nem új felhasználót hoztam létre, hanem lemásoltam egy meglévőt. De kit? Egy biztos adatom volt, a felhasználónál ki volt töltve az irányítószám mező. Rákerestem a neten, Felsőzsolca jött ki. Hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem az utak.hu oldalon, hogy el lehet-e jutni Felsőzsolcán a Nagyszilvás utcába. El lehetett, bizony. Már csak meg kellett keresnem a hibabejelentéseket kezelő programunkban, hogy ügyfelünknél van-e olyan külsős alkalmazott, aki Felsőzsolcán a Nagyszilvás úton lakik – és tuti, hogy megvan az a modell, akit klónoztam. Csakhogy nem találtam ilyen embert.
Még jó, hogy eszembe jutott, hogy kb. három hónapja cseréltük le gyökeresen másikra az ügyfélmenedzser programunkat. És még jó, hogy a cserét végző team lusta disznó volt, mert még el tudtam érni a régi adatbázist – és hazaérkeztem. A régi program egyik utolsó bejelentése az volt, hogy meg kellett szüntetni XY külsős ügynök accountját, aki egyébként… na találd ki, hogy hol lakott. Azaz még éppen le tudtam klónozni a felhasználót, mielőtt letörölték, lecserélték a hibakezelő programot és bevetették sóval a user helyét.
Természetesen azt még bizonyítani kellett volna, hogy mi volt ténylegesen az a bejegyzés, melyet a helpdeskes lány törölt – de egy nonauthoritative AD restore-t nem igazán ért meg az ügy.
Leadtam a 3 órás nyomozás eredményét a főfőnöknek, de nem igazán éreztem, hogy meg lett volna győzve. A többit már a fantáziátokra bízom, vajon melyik változat lett elővezetve az ügyfélnek:
– Kedves vezigh, te ezt bizony félreolvastad. Mi ártatlanok vagyunk.
– Kedves vezigh, példásan megbüntettük felelőtlen dolgozónkat.

Nem véletlenül volt ez az az időszak, amikor erősen tekintgettem kifelé.