Day: May 13, 2005

Exchange turbózás

Van itt két írás az Exchange teljesítményének növeléséről. Akadnak benne értelmes gondolatok, de van egy olyan érzésem, néhány dolog csak azért került bele, hogy szép kerek legyen a szám:
10 Tips to Optimize Exchange 2003 Performance (Part 1)
10 Tips to Optimize Exchange 2003 Performance (Part 2)
Én most éppen a 9. ponttal töltöm a napjaimat. Az ember el sem gondolná, hogy egy kellően bonyolult szervernél mennyi tökölődéssel jár, ha össze akarom hangolni a tömérdek nagy adatbázis backup és online maintenace periódusait.
Arról nem is beszélve, hogy ez az online maintenance egy egész érdekes állatfaj, finoman szólva sem úgy működik, ahogy azt az emberfia elképzelné.
Viszont a megértésében sokat segített ez a remek írás Jeremy Kelly blogjában.

Az érzékeltetés fontossága

Ez a kép akár a mi házunk előtt is készülhetett volna.
De az ötlet nem rossz. Ha ugyanis egy kölyök szórakozásáról van szó, akkor ez elég jó módszer arra, hogy érzékeltessük vele, mekkora már a népharag – talán így rádöbben cselekedete súlyára.

Nem minden tapasztalat nélkül beszélek.
Olyan 11-12 éves lehettem az alábbi történet idején.
Egy tízemeletes lakásszövetkezeti társasház hatodik emeletén laktunk.
Egyik reggel nem vittem kulcsot, mert tudtam, hogy csak 4 körül érek haza, a szüleim meg általában már fél négykor otthon voltak. De aznap elcsalingáztak valamerre – így ki voltam zárva a lakásból. Mivel messzire nem akartam elmenni, hol a lépcsőházban lézengtem, hol a ház előtti játszótéren. Itt nőttek olyan tuják, melyeknek kis zöld tüskés terméseik voltak – szedtem belőlük egy marékkal, csak úgy. A következő fázisban, a lépcsőházban, kipróbáltam, lehet-e ezekkel a bogyókkal rajzolni a falra. Lehetett. Lementem egy szinttel lejjebb és húztam egy vastag vonalat a mi szintünkig. Ott nekiütköztem a szélső lakó csengőgombjának. Elgondolkodtam és beugrott az ötlet, hogy mi értelme lehetne ennek a vonalnak: rajzoltam a végére egy nyilat, majd lementem az ötödikre és odaírtam a vonal elejére, hogy ‘Itt lakik Balogh János’. Határozottan meg voltam elégedve a művemmel.

Rövid szemelvény következik a délutáni interjúkból:
Balogh János: – Hát, legalább korrekt volt az információ.
Id. Petrényi József: – Hogy az a…..!!
Gőz az apa füléből: – Pssssssssss….
Petrényi Jocika: – Az egészről a szüleim tehetnek! Miért késtek olyan sokat? Valamivel csak el kellett foglalnom magam!

És ezt teljesen komolyan is gondoltam. Meg egyébként sem volt olyan nagy ügy: apám szeretett ezermesterkedni és a következő vasárnapon kimeszelte az ominózus lépcsőházi szakaszt. A mész sem volt valami drága. Az egész szóra sem érdemes.

Szerintem szüleim akkor nevelési hibát követtek el: nem érzékeltették kellően, mekkora volt a népharag.