Nocsak, időnként rózsaszín lapokon is lehet mélyebb cikkeket találni.
Ilyen pl. Szendi Gábor írása arról, hogyan használhatjuk ki azt, hogy a múltunk tkp. az, amire emlékszünk belőle – azaz jelen egónkat javíthatjuk, ha máshogy értelmezzük régebbi énünk bohó cselekedeit.

Sosem a múltat írjuk át, a múlt nem létezik. A múlt saját élettörténetünk értelmezése. Kiemelünk bizonyos meghatározónak vélt eseményeket, elfelejtünk másokat. De ez a kirakott kép itt és most van a fejünkben, a múlt emlékei csupán illusztrációi annak, hogy minek hisszük magunkat. Vesztesnek vagy győztesnek. Ugyanabból az “emlékkészletből” mindkettő kirakható. Van, aki mindig arra emlékszik, amikor a bajok keletkeztek. Van, aki arra emlékszik, amikor megoldódtak. Ugyanazokból az eseményekből kirakható egy vereségsorozat és egy sikertörténet.