Apóséknál mindenki lebetegedett, ezért úgy volt betervezve, hogy leugrunk ezt-azt megcsinálni. Itt viszont közölték, hogy már hívtak biorobotot. Nejt a lendület azért kivitte hátra, a méhekhez, gazt tépni. Nem sokkal később kimentem én is segíteni neki. Tulajdonképpen egész jól sikerült, a támadást megúsztuk két csípéssel.
Mindkettőt én kaptam.
Fiam viszont félrevonult apósommal és egész nap saját tolvajnyelvükon csacsogtak. Menesztettek, körbejárattak, bibézték a váltózárakat, engesztelhetetlenül.
(Tudni kell, hogy após főtanácsos volt a vasútnal, ő irányította Debrecenből a Tiszántúl teherforgalmát. A gyerek kapott rendesen géneket, apósom apja ugyanis állomásfőnök volt, nagyapám meg mozdonyvezető.
Alig várom, hogy el tudjam vinni a Pisti a vérzivatarban-ra.)
A mellékelt fényképen az látható, hogy ha egy unoka bedob apait-anyait, akkor képes elkunyerálni nagyapja féltve őrzött vasutas egyenruháját is. (Vájtszeműeknek: igen, az egyenruhán csak tanácsosi rangjelzés van. Após a főtanácsosi kinevezés után már civilben járt, anyós meg lusta volt átvarrni a passzományt a nem használt egyenruhán.)