Gaba jegyezte meg Joe garázsával kapcsolatban:

Köszönöm ezt az élvezetes stílusban megírt bevezetést Zappa világába! :)

Szívesen, örülök is a pozitív visszajelzésnek, de itt korrigálnom kell: Zappának nem volt _egy_ összefüggő világa. Az illető tele volt ötletekkel és vizuális fantáziájánál csak zenei fantáziája volt kimeríthetetlenebb. Rövid élete során hatalmas mennyiségű lemezt adott ki, ezek között nem ritka a dupla/tripla, sőt az ötös-hatos kiszerelésű kiadás sem. (Példaként említhetném a You can’t do that on stage anymore csomagot, mely 6 darab dupla cédéből áll. Az ilyenek le tudják fárasztani az ember pénztárcáját.)
Ebben a hatalmas mennyiségű anyagban rengeteg hosszabb-rövidebb történet található – Zappa ugyanis nemcsak a zenével törődött, hanem szerette kidolgozni a számokat, a lemezeket, a borítókat, a lemezek körüli eseményeket, stb.
És nemcsak zenében szerette a bonyolultabb kompozíciókat…
Mivel én még mindig nem tudok kimászni a megírandó rendszerterv kupacok alól, egyelőre más személy – mmBalint – két fordítását tudom ajánlani tanulmányozásul:

Billy a hegy
Greggery Peccary, a kis vaddisznó kalandjai

Figyelmeztetés: valószínűleg ezeket az írásokat 3,5 perc alatt fogod végigolvasni – és lehet, hogy zavarosnak is fogod találni. Próbáld elképzelni, hogy ezek 20-25 perces _zenés_ darabok (bár vannak, akik ezt nem hajlandók elfogadni:-) saját, a zenéhez illeszkedő tempóval, és a szöveget sem egy narrátor mondja, hanem összevissza kiabálják be különböző zenészek (néhányan ezt is kétlik:-), mintegy egymásnak felelgetve.