Avagy hogyan nem léptem be egy iráni karikatúraszövetségbe?
Tudni kell, hogy pár éve arra is alig van időm, hogy gyakorlásképpen rajzoljak. Hogy végképp ne essek ki a formából, azt találtam ki, hogy beküldözgetek rajzokat nemzetközi nyitott pályázatokra – ez kihívásnak sem rossz és ha a rajz túljut az első fordulón, akkor meglehetősen ritka albumokhoz (a pályázatok katalógusaihoz) juthatok.
Csakhogy ehhez szükség van a kiírásokra. Az ember azt gondolná, hogy itt van ez a remek média, az internet. Vannak remek karikatúra site-ok. Miért ne lehetne egy vagy több helyen publikálni ezeket a kiírásokat? Nos, valamiért nincs ilyen egységes oldal. Amikor még aktív volt a Világökörség, azon volt hasonló rovat. Sokáig működött a CRN EE (Cartoonist Rights Network East Europe) Nicolae Ionita gondozásában. Bezárt. Ismail Kar is nagyon lelkesen gyűjtötte az adatokat – de már évek óta nem frissít. Van egy nagyon részletes gyűjtemény Joe Szabo oldalán (Wittyworld) – de ez sem friss.
Felüdülés volt megtalálni az iráni TabrizCartoon szövetség weblapját: pontos, korrekt lista a pályázatokról. Egészen februárig. Azóta ugyanis egy arab nyelvű login ablak jön fel.
Közbeszúrás: Mielőtt bárki elvigyorodna, hogy “micsoda oximoron: iráni karikatúraszövetség…?” – közlöm, hogy a világ egyik karikatúraközpontja Közel-Keleten van. Törökország, Irán, Szíria, Egyiptom – nagyon aktívak. A másik két központ: a volt szovjet államok és Amerika. Mi a fasorban sem vagyunk.
Nos, nem hagytam annyiban, megkérdeztem tőlük, hogy mi ez az ablak? És ha publikus a dolog, akkor kérnék egy usernév/jelszó párost. Azt válaszolták, hogy adjam meg az adataimat. Ezen ne múljon. Erre azt mondták, hogy ez kevés – ahhoz, hogy a szövetség tagja legyek, mellékelni kell néhány rajzomat és a hivatalos igazolványom fénymásolatát. Na, itt adtam fel. Akart a fene karikatúraszövetségi tag lenni. Még Magyarországon sem, nemhogy Iránban.
Maradt a Google. És meglett a Googlm.
Hihetetlen, hogy a kínaiak hogy beindultak. 2002-ben Leng Mu és társai tök ismeretlenként kiírtak egy pályázatot, minimális pénzbeli díjazással, de bombasztikus elnyerhető címekkel. Az ötlet bejött, azóta a harmadik pályázat ment le, a csapat együtt van, nyüzsögnek – és ez már elég az értékteremtéshez. (Persze tehetségesek is a tagok.)
Ez a 2002-es pályázat egyébként kedves emlék számomra. Én is beküldtem egy rajzot, mely meglepetésemre átjutott a rostán és bekerült a nagyon hangzatos “2002 Best World Cartoons” című albumba. Így írnak erről az albumról a fiúk:

“A deluxe collection of cartoon humor. This is the album of 1st the China LM international cartoon competition. It compiled with 168 excellent cartoons that won the prizes. This is the first world cartoon book that pressed in China.”

Tudom, hogy kutyaütő vagyok… tudom, hogy mekkora blöff az album neve… de az mindörökre elvehetetlen tény, hogy az egyik rajzom benne van Kína első hivatalosan megjelentett nemzetközi karikatúra albumában. Vow.