Month: February 2005

Hello from Amazon.com.

We wanted to let you know that there is a delay with item(s) in the order you placed on November 18 2004 13:44 PST (Order# 102-2301290-8756947).

We apologize for the inconvenience caused by this delay.

Please approve this delay so that we can continue processing your order. (Note that if we haven’t received your approval by March 02 2005, the item will be cancelled. We’ll still try to obtain and ship the item(s) before that date.)

Karácsonyi ajándék lett volna a könyv.

Iggen…! Itt van feketén-fehéren, amiben én is hiszek:

For learning, there’s a ton of research that supports using visuals. In one set of ten studies, people who learned from graphics and words together produced between 55 percent to 121 percent more correct solutions to transfer problems than people who learned from words alone (Ruth Clark and Richard Mayer).

Meg ez is:

Consider this exercise we give our authors: before you write something, ask yourself “What could I do in a visual form (photo, illustration, cartoon, whatever) that would make this point?” and see if you can do it.

A rajzolás készség és mint ilyen, fejleszthető. Ezen készség fejlettsége kihat arra, hogy emberek hogyan képesek elképzelni ismeretlen dolgokat, illetve hogyan tudják világosan, gyorsan és hatékonyan elmagyarázni azokat.
Ahogy a tanáraim mondták anno: “mérnökember mindig skiccel”.

Amilyen trágya idő ma volt, ráadásul zsufi a tömegközlekedésben, 1 óra utazás, ellenőrök a buszon, lökdösődés, ordítozás – meg voltam győződve, hogy ma este megint csak a szoba sarkát fogom rugdosni otthon.
Csakhogy. A Határ útnál egy gyalogos átszaladt a zebrán egy Fiat Uno előtt. A pici autó harsány tehénbőgéssel adta jelét nemtetszésének, ahogy vizet csapva elvágtázott mellettünk.
Annyira feldobta a kedvem, hogy rövid ideig még az ellenőröket is embernek tekintettem.

A gyerek kiharcolta magának valami iskolai előadásban Sir Kán szerepét. Végre valami testhezálló szerepet kapott.
Ezt jegyeztem fel körülbelül egy éve:

Tegnap apák-napi ünnepség volt az isiben. A kölykök kiálltak a színpadra és mindegyikük sértegette az apját. Én még olcsón megúsztam: a srác csak akkor szúrta hátamba a tőrt, amikor átadott egy papírt. Azt mondta a tanerő, hogy mindenki rajzolja rá azt, amit az apja a legjobban szeret: nekem egy Windows98 kezelői felület jutott.
Egyébként okos a gyerek meg értelmes… de böszme is egy cseppet. Neki kellett mondania a nyitóverset; azt a verset, amely megadja az alaphangot; mely megpengeti azt a húrt, melynek bongásától az anyáknak és nagyanyáknak végül megindul a könnyelválasztásuk – erre a gyerek kihúzta magát és zengő torokkal ultimátumként beleharsogta orcánkba a verset… szemmel láthatóan az összes szülő begörcsölt segglyukkal ült vigyázzban a székén.