Felvételi évforduló

Ígértem, betartok.
Körülbelül most van 1 éves évfordulója a tavalyi ágyúgolyófutam stílusú felvételi felkészülésnek.
Mindkét gyereknek elege lett az általános iskolájából – szvsz joggal. Ezért úgy döntöttünk, hogy a nagyobbik megpróbál egy 6 osztályos, a kisebbik meg egy 8 osztályos gimnáziumba bekerülni.
Ősszel még nem izgultunk különösképpen, a lány két helyre is jelentkezett, és a második helyben biztosak voltunk; a srác ugyan a legjobb 8 osztályos gimit választotta, de amilyen zseni – gondoltuk -, ezt az akadályt is simán veszi majd. Jöttek az ünnepek, mindenki pihengetett.
Január első hetében talált nejem egy oldalt, ahonnan le lehetett tölteni korábbi évek felvételi feladatsorait. Csináltunk egy tesztet. Mindkét gyerek akkorát bukott, amekkorát csak lehet.
Ekkor állt össze a válságstáb. Mivel nejemnek még tartott a vizsgaidőszak, így rám maradt a feladat, hogy 3 hét alatt annyira feljavítsam őket, hogy túljussanak az írásbeli fordulón. Ha sikerül, akkor még lesz 1 hónapunk a szóbeli felkészülésre.
Idegbeteg 2 hónap volt. A munkahelyemen akkor találtak ki egy csomó délutáni/hétvégi melót. Mindet visszautasítottam, az egyiknél már kilépéssel fenyegetőzve. Akkortájt kellett mennem gyomortükrözésre is. És ráadásul nekem is volt egy ISA2000 vizsgám.
Nej összebarátkozott egy tanerővel és megtudta, hogy a tanárok honnan szerzik évközi dolgozataikhoz a feladatgyűjteményeket. Elment és megvette az összeset. Én kimazsoláztam belőle a hasznosaknak tűnő kérdéseket, feladatsorokat csináltam belőlük és kitettem az itthoni hálózat egyik megosztásába. A gyerekek időre oldották a feladatokat és ugyanide tették vissza a végeredményt. Volt, hogy napokig kockákat ragasztgattunk, meg vetületeket rajzoltunk. Egy csomó olyan szöveges feladat volt, amelyikhez már ismerniük kellett volna az egyenleteket és a megoldási technikákat. Itt csaltam, mert megtanítottam nekik. (Úgy véltem, nem túl fair ez a hozzáállás: Te, gyerek, ott van a gonosz sárkány, győzd le. Kard? Az nincs…)
Piszok nagy hajtás volt, hétköznap hattól kilencig, hétvégén reggeltől estig. A lány többször elsírta magát, én többször headbangeltem az emeleteságy oldalán. Volt minden: ijesztgetés, bátorítás, ordítozás és önbizalomnövelés.
De az utolsó napi tesztek már elég bizalomgerjesztők voltak.
Végül a srácnak éppenhogy sikerült az írásbeli – hatvannyolcadik lett a 220-ból. A gáz az volt, hogy csak negyvenet vettek föl és vitték magukkal az írásbeli pontokat is – tehát olyan szóbeli feleletre kellett felkészíteni, hogy huszonnyolc egyáltalánnembuta kölyköt előzzön le. Lányomnak nem sikerült jól az írásbeli, tehát maradt a második isi, ahol csak szóbeli volt. Az eddigi tapasztalatok alapján sajnos már ez sem tűnt annyira biztosnak.
Mivel kiadták a feladatsorokat, átbeszéltük a gyerekekkel a vizsgát. A fiúnál kiderült, hogy az egyik feladatot rosszul javították: a kérdés kétértelmű volt, és ő az egyik értelem szerint válaszolt – 0 pontot kapott. Bementem az iskolába, megkerestem a javítást végző tanárt. Sikerült meggyőznöm az igazamról, beírt három pontot az ötből. (Apatigris.:)
Pihentek 3 napot és újraindult a henger – de most már szóbeli produkcióra készülve. Az egyik felelt, addig a másik felkészült. Nem a helyes eredményekre koncentráltunk, hanem a helyes indoklásokra. Gyakoroltuk a határozott fellépést. Előre felkészültünk a tipikus ‘zavarbaejtő’ kérdésekre. Verseket tanultak, hogy legyen kéznél, ha kell. Kinyomtatott karikatúrákról meséltek történeteket megadott időn keresztül, folyamatosan.
Végül eljött a nagy nap. A lánygyerek ötvenvalahanyadik lett, ez a szakok közötti keveredéseket figyelembe véve a 41. helyet jelentette. 40 fővel indult az osztály – de bízni lehetett abban, hogy sokan nem ezt az iskolát jelölték meg első iskolának. Ez be is jött, felvették.
A srác esete érdekesebb volt. Ragyogó szóbelit nyomott le, jól oldotta meg a feladatokat (pedig egy eléggé becsapósat kapott matekból), sikerült kidomborítania a jó tanuló/élsportoló oldalt is (gyakoroltuk, hogyan terelje erre a szót:). Csakhogy itt nem lehetett abban reménykedni, hogy majd kiesnek előle azok, akik jobb iskolákba jelentkeztek – hiszen ez volt a legjobb. Én finoman próbáltam is felkészíteni, hogy nem dől össze a világ, ha ez most nem sikerül. Hallgatott nagyokat, láttam, nem is figyelt. És neki lett igaza: felvették. Utólag próbáltuk megideologizálni: valószínűleg nem csak a pontszámok játszottak. Mivel a jövendő osztályfőnökök is ott voltak a felvételiztetők között, ők nem a pontokra koncentráltak, hanem arra, hogy szeretnék-e, ha az a gyerek az osztályukba kerül – és nyilván a végén ennek megfelelően alakították a pontszámokat. Barna pedig addigra – a közel kéthónapos intenzív tréning után – egy határozott, magabiztos és jó feladatmegoldó képességű kölyök lett.
Kellett a tanárnak.

6 Comments

  1. Megragadom a lényeget: bazi jó az ülőgarnitúrátok. Nekem is régi vágyam egy jó kis bőrgarnitúra, de kisgyerek mellett ellenjavallják.

  2. Ne higyj nekik. El se tudom képzelni, mit tud csinálni a gyerek, ami egy bőr garniturát kinyírna, de bármely más garnitúrát nem.
    Ha csak az árától félsz, akkor vegyél felújítottat. A miénk is az, a Pólus melletti holland bútor boltban vettük – meglehetősen olcsóért. (Mármint nembőr, új ülőgarnitúrával összehasonlítva.) Emellett masszív, mint a beton, kényelmes, tetszetős és elbírja a család nagyobbacskáranőtt tagjait is. Dögi.

  3. Nagyon tetszik ez a történet. Szeretnék én is ilyen jó apuka lenni.

    gaba

  4. Nem nagy dolog. Annyi a trükkje, hogy azt kell csinálnod, amit helyesnek érzel – és olyan jól, ahogy tudod.

  5. Kedves Joep!
    Én most járok a 6.osztályos felvételiztetés előszobájában. Bár látom, hogy régi az iromány, megkérdezmén azért, hogy esetleg nincs néhány elfekvő feladatsorod az archivumban elmaradott fiúgyermekem számára?
    Válaszodat előre is köszönöm: Maianyu

  6. Nem, sajnos már egyik sincs meg. Elég régen volt már ez a felvételi előkészítés, azóta költöztünk is egyet, valószínűleg kidobtuk a feladatsorokat a többi kacattal együtt.
    Annyit tudok segíteni, hogy valahol a József Attila lakótelepen volt az a könyvesbolt, ahol egy csomó játékos feladatgyűjteményt lehetett kapni. Ezek ilyen vékony füzetek, vannak köztük komolytalanabbak és komolyabb, szöveges feladatokat tartalmazók is.
    Emellett innen le tudod tölteni a korábbi évek feladatsorait, ez alapján már te is tudsz hasonló feladatokat kitalálni.
    http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=276

    Sok sikert!

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading