Szinházi este

Tegnap egy érdekes színdarabon voltunk: annak ellenére, hogy egyik szereplővel sem lehetett azonosulni – sőt, mintha pont az lett volna a cél, hogy teljesen kívülállóként, mintegy dokumentációként lássuk a darabot -; szóval mindennek ellenére végig feszült figyelemmel bámultam a színpadot… a történet végére is csak az figyelmeztetett, hogy kezdett görcsbeállni a nyakam.
Az utóbbi 3 év legjobb Bárka előadása volt; abszolút értékben is csak a Feketeország veri a szinházélményeim között.
(Érdekes, hogy mindkettőnél mennyire bosszantott, hogy nem tudom jelezni a szereplőknek, hogy mennyire tetszett. Nálunk a vastaps a bukott darabnak is kijár – de akkor mi jár ki azoknak, akik valami nagyot alkotnak? Arról nem is beszélve, hogy mekkora kinlódás a nézőnek, ha nem tetszett a darab: akarata ellenére tapsoljon a tömeggel? Vagy dacosan szorítsa kezét a karfára, vállalva a percekig tartó közutálatot?)

2 Comments

  1. Igenis “szorítsa kezét a karfára”. Én nem tapsolok rossz daraboknál, talán elmúlik a rossz beidegződés, hogy tapsolni kötelező.

  2. Nekem is ez a szimpatikusabb – de nagyon nehéz megcsinálni kamaraelőadáson… 1 méterre a színésztől.

Leave a Reply to Anonymous Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑