Middle of the road

[Az út közepén]

Az autók mennek a jobb oldalon, jönnek a bal oldalon… de mi van az út közepén?
A felezővonal. Ja. Meg az őrült robogósok.

Nem volt ez mindig így. Valamikor az út közepe volt a legbiztonságosabb hely.

Mikor is volt ez? Nos, leginkább a csatornázások előtt. Akkoriban ugyanis a konyhai maradékot, a szennyvizeket, a különböző extrémumokat – magyarul szaros vödröket – szívbaj nélkül borították ki az utcára az oda nyíló ablakokból. Aztán az Isten gondjaira bízott trutyi belevetette magát a természet örök körforgásába.

Aki józan paraszti érzékkel, visszafogott vállalkozói kedvvel, szolíd túlélésre alapozott életfelfogással volt megáldva, az nem rizikózta meg az ablakok alatt az andalgást.
Ezek az utca közepén, az arany középúton grasszáló lelkek voltak a szellemi ősei pl. az ún. middle of the road, másnéven rágógumi zenei stílusnak – melynek célja az volt, hogy a zenéjük amellett, hogy élvezhető legyen, lehetőleg ne bántson meg senkit.
Mert az a jó a kasszának.
(Bizonyítékként álljon itt egy refrénnyi az azonos nevű zenekartól: “Chirpy Chirpy Cheep Cheep”. Őszülő halántékú, illetve fenékig érő homlokú kortársaim biztosan tudják, mire gondolok.)

Ma már ez a naív, széplelkű változata a konfliktuskerülésnek nem divat, átvette helyét a sokkal ostobább és erőszakosabb politikai korrektség (PC) fogalma.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *