[Olyasmi, mint kacsa hátáról a víz]

Le merném fogadni, hogy mindenki kipróbálta már, hogy milyen jól úszik a tejesibrikben a zsíroskenyér.
Én például igen.
Nos, a helyzet az, hogy sem a kifli, sem a zsemle nem bírja sokáig, a félbarna kenyér már határeset, míg a pirítóson akár szörfözni is lehet.
És feltehetően azt is látta már mindenki, hogy a kenyéren átbukó víz apró gömbök formájában hussan le a kenyérről.

Hogy ne kelljen annyit vacakolni a tepsivel, a Magasságos végtelen jóindulatából a kácsa már eleve ki van zsírozva. Amíg él, addig ezt arra használja, hogy a peremfeltételeire tapadt vizet letaszajtsa magáról.
Ritkaság ilyen száraz peremfeltételeket találni.

A népnyelv feldolgozta ezt a megfigyelést és beépítette költőien képies nyelvébe: az “olyan vagy nékem, mint kacsa hátán a víz” kifejezés egész pontosan azt jelenti, hogy “nekem aztán pampoghatsz Géza, minden szavad lepereg rólam”.