Page 5 of 1161

Szent eszmék

Kártyáztok a haveroddal. A pakli – benne a lapokkal – adott, a szabályok szintén.
Aztán egyszer csak rajzolsz magadnak egy újabb lapot, majd közlöd a partnereddel, hogy ez a kártya mindent visz. Csak. Mert.
Ez a szent eszme.
A haverod ezek után szintén rajzol magának egy kártyát és már kezdődik is a társadalom megosztása, a polgárháború, a vallásháború.

Vegyük észre, hogy szent eszmék valójában nem léteznek, pusztán csak azért találta ki és tartja fent ezeket a mindenkori hatalom, hogy legyen egy mindent vivő eszköze a társadalom manipulációjához. Innen nézve teljesen logikus, hogy aki akár csak megkérdőjelezi ezeket a szent eszméket, az pokolra való gazember, hiszen a szent eszmék annyira szentek, hogy eleve megkérdőjelezhetetlenek. Egyébként nem lennének szentek. Azaz nem működnének. Most sorolhatnám a példákat, kezdve a haza és a becsület nevében mészárszékre hajtott több tízmilliónyi hősi (? igen, ez is szent eszme) halottal, folytatva a vallási fanatizmussal, a nacionalizmus/sovinizmus vonallal, a rasszizmussal, az antiszemitizmussal, a focializmussal… és így tovább, és így tovább.

A szomorú az, hogy ez az egész működik. A társadalmi nyomás olyan erős, hogy senki nem meri kimondani, hogy a szent eszme valójában nem az. Nagyobb társaságban ki mernéd jelenteni, hogy a haza, a haza becsülete bullshit, magyarnak lenni pedig nem dicsőség dolga, hanem egyszerűen csak egy állapot és előfordulhat, hogy még csak büszke sem vagy rá? Egy csomó ember agyába annyira belerágta magát ez a ‘szent eszme’ féreg, hogy ölni képesek, ha te nem úgy gondolod. Tökéletes példái a sikeres manipulációnak.

Kritikus gondolkodás

Azt írtam ebben a buborékos írásban, hogy nincs megoldás. Aztán továbbgondoltam és rájöttem, hogy van. Ez a kritikus gondolkodás kifejlesztése.
Nagy vonalakban az alábbiakról van szó.
– Figyelni kell, mit állít egy információforrás. Ha egyszer ezt mondja, másszor meg az ellenkezőjét, az egyik állítás szükségszerűen hazugság.
– Ha sokszor fordul elő ilyen, akkor az információforrást hiteltelennek kell minősíteni.
– Meg kell figyelni, hogy a hazugságok kinek szolgálják az érdekeit. Ha az információforrásnak (vagy hozzá közeli embereknek), akkor nemcsak hiteltelen, de manipulatív is.
– Ha az egymásnak ellenmondó állítások egyike, másika, vagy akár mind a kettő nyilvánvaló hazugság, akkor levonható a következtetés, miszerint immár a kritikus gondolkodással rendelkezőknek nem osztanak lapot, a működéshez bőven elég a kritikátlanul mindent befogadó massza támogatása.

Ez az alap. Ezt lehet tovább cifrázni.
– Ha az információforrás rendszeresen követ el érvelési hibákat, akkor manipulatív.
– Ha az információforrás rendszeresen épít kognitív torzításokra, akkor manipulatív. (A főbb csoportok, illetve az összes.)
– Ha az információforrás sokszor él a Csubakka védelemmel, akkor manipulatív.
– Egyáltalán, ha érdemi válasz helyett rendszeresen terel, akkor is manipulatív.
– Ha a kommunikáció megosztást céloz, gyűlöletet gerjeszt, karaktert gyilkol, akkor manipulatív.
– Ha a kommunikáció túl sokszor hivatkozik szent eszmékre, akkor manipulatív.
– Ha racionális válasz helyett rendszeresen az a válasz az ellentmondásokra, hogy hinni kell és minden rendben lesz, akkor a kommunikáció manipulatív.

Ránézésre nem tűnik olyan bonyolultnak, de valójában az. Tanulni kell hozzá, sokat, gerincet kell növeszteni, emellett állandóan figyelni kell. És persze a kritikus gondolkodás nem segít azon, aki még csak nem is gondolkodik.

PS1.
Természetesen a kritikus gondolkodás nem megoldás mindenre. Egyedül csak arra alkalmas – mint ahogy a Csubakka védelemnél belinkelt írásban a kiragadott példa is erre vezet ki – hogy a kritikusan gondolkodó egyén tisztában legyen azzal, hogy adott esetben a buborékon belül, vagy azon kívül van a józan ész helye.

PS2.
Majdnem elfelejtettem. A kritikus gondolkodás kialakításának alapfeltétele az objektivitás, illetve az arra törekvés. A szubjektív kritikus gondolkodás… önellentmondás. Ha az információforrásnak elnézem, hogy hazudik, mert azt hazudja, amit hallani szeretnék, nos, az a legrövidebb út abba a buborékba, amelyikben nyomokban sincs józan ész.

Buborék

Amióta egyre inkább meghatározó világunkban a közösségi média, azóta létezik a buborék fogalma, méghozzá erősen negatív értelemben. Lenézően szoktuk emlegetni azokat, akik bezárkóznak a hozzájuk hasonló futóbolondokkal a saját buborékukba és lelkesen helyeselnek egymás összeesküvés-elméleteinek, be nem engedve áporodott eszméik közé az értelem friss levegőjét.

Csakhogy ennek is két oldala van.

Aki benne van a buborékban, jogosnak fogja tartani az őt irritáló külvilág kizárását. Ha komolyan hiszek a Repülő Spagettiszörnyben, akkor ki akarok zárni az életemből minden idiótát, aki nem hisz benne.

“A hit alapját a láthatatlan és érzékelhetetlen Repülő Spagettiszörny képezi, ami azt követően teremtette meg a világegyetemet, hogy keményen ivott. A hit szerint az evolúció, illetve a valódinál sokkal idősebb univerzum összes bizonyítékát, beleértve például a Föld felé repülő, megfelelő vöröseltolódású fotonokat a Repülő Spagettiszörny helyezte el a világban, hogy próbára tegye a pasztafáriánusok hitét.”
Link

De a legdurvább az, hogy mi van akkor, amikor a környező világban _tényleg_ az idióták kerülnek túlsúlyba és a buborék az előlük való menedékké válik?

Igen, érzem a helyzet fonákságát. _Minden buboréklakó_ pontosan ezt mondja. Hogy a világ tele van idiótákkal és ő csak bezárkózott. De mi van akkor, amikor ez egyértelműen igaz? Képzeld el mondjuk, hogy Magyarországon túlnyomó többségbe kerülnek a Balaton-tagadók. Te meg lemész, megnézed és azt mondod, hogy “Hö! Dehát a Balaton itt van!” Csakhogy mivel mindenki azt mondja, hogy nincs ott, a kevés normálissal kénytelen leszel buborékba vonulni.

Akkor most pozitív, vagy negatív a buborékba vonulás? Nehéz kérdés. Tulajdonképpen attól függ, mi elől vonulsz buborékba, de ez már rögtön a buboréképződés eredetéhez, pontosabban az okához vezet. Vegyük például Magyarországon az iszonyatos erővel nyomott valósághajlító propagandát. Csak úgy tudod megőrizni a józan eszedet, ha meg sem hallgatod, de még csak az újságcikkek címét sem olvasod el és egyből kifordulsz abból a helyiségből, ahol valami állami propagandacsatorna mérgezi az elméket. Buborékban vagy? Igen. Agymosott idióták vannak a buborékon kívül? Igen. Lehet velük vitatkozni? Egyáltalán nem. Zombik.

Csak hát… vedd észre, hogy ugyanabban a szituációban vagy, amelyikben az összeesküvés-elméletek hívői. Ki dönti el, hogy jogos a bezárkózás, vagy sem? Senki. Aki kívül van, az mindig azt mondja, hogy te vagy a hülye, mert bezárkózol. Te meg azt mondod, hogy a józan eszemet védem, tőletek, ti hülyék, azért zárkóztam be.

Nem lehet egyértelműen eldönteni.

Az viszont biztos, hogy a világban jelentős többségben vannak az idióták és a globális idiotizmus kezd öntudatra ébredni… az egyedüli menedék pedig a buborék.

Muffin Man

Ha az ember nyitott szemmel jár, elég érdekes dolgokat talál. Vegyük például ezt a nyúlfarknyi részletet a Shrekből. Ha magyarul nézzük meg, leginkább nem értjük, de aztán legyintünk rá és megyünk tovább. Nagy Lepény? A Kerekerdő közepén? Mi a francról beszélnek ezek?

Pedig…

De bemelegítésnek kezdjük egy másik aprósággal. Amikor Farquaad nagyúr megfenyegeti a Mézeskalácsembert, az nagy bátran szembeköpi és rákiált, hogy “Eat Me!”. Na, én meg itt nyeltem félre. Amikor 2004-ben írtam azt a szlengmagyarázó könyvet, ez a kifejezés külön szerepelt benne. Nagyjából arról szól, hogy az egyik ember arra szólítja fel a másikat, hogy az megalázó módon dolgozzon a szájával a felszólító ember genitáliáin. Azaz a ‘kapd be a f@… ‘ nem igazán pontos fordítás, mert attól függően, hogy milyen nemű ember mondja, jelentheti azt is, hogy “nyald ki a p@…”. De bármelyik értelmezést is vesszük alapul, mindenképpen meglepő, hogy ez a kifejezés egy gyerekeknek készült animációs filmben szerepel. Persze van menekülőútvonal, hiszen a felszólítást egy Mézeskalács figura mondja, szószerint meg azt jelenti, hogy “Egyél meg!”, szóval lehetne így is érteni, de a fenti szituációban ki a fene értené így? Ehhez képest érdekes, hogy a fordító mit kinlódott ki. A Kapdbe! nem lenne igazán jó, hiszen nincs menekülőút, ez egyértelműan csúnya kifejezés. (Bár amilyen magyar szinkronok vannak, a South Parkba ezerszer cifrábbak is belekerültek.) Ha meg azt mondatják a figurával, hogy “Egyél meg!”, nos azt meg senki sem értené. Végül az lett, hogy “Kapjál be!”, ami annyira nem rossz, de közel sincs az eredetihez.

De az igazán érdekes dolgok a vallatásnál jönnek elő. Például ez a szövegrészlet:

Do you know the muffin man?
The muffin man, the muffin man!?

Yes, I know the muffin man…
The muffin man? The muffin man!
Yes, I know the muffin man,
Who lives on Drury Lane.

Nem biztos, hogy minden olvasót angol nyelvterületen ringatott dajkája a bölcsőben, szóval iderakom ezt a videót.

Azaz az a párbeszéd, amely Farquaad nagyúr és a Mézeskalácsember között hangzott el, az valójában egy gyerekdal szövege. Pontosabban, nem is gyerekdal, hanem ún. nursery rhyme, olyan, látszólag értelmetlen dalocska, melyet csecsemőknek szoktak dúdolni, hogy elaludjanak. Látszólag. Külön érdekes világ elmélyedni ezekben a bölcsődalokban, a legtöbbnek horrorisztikus gyökere van. (Vagy nem is?) Azt, hogy a Muffin Man dalocska honnan jött, ez a videó próbálja kinyomozni, pontosabban ez az egyetlen komolyan vehető, ugyan van olyan, amely a végén bevallja, hogy kamuzott, de van olyan is, amelyikben a pacák minden ok nélkül fantáziál rémtörténeteket. Létezik wikipedia cikk is, de nem igazán ás mélyre.

Most vessük össze az angol nyelvű részletet a magyarral. Látható, hogy itt a fordító egyből katapultált, meg sem próbálta áthidalni valahogy a nehézségeket. Aztán legyintett, jó lesz ez így is.
Nagy Lepény. Kerekerdő. Eat me.