Ha betartják, úgy jó

A másik rövidfilm annyiból érdekes, hogy vízi felvétel nincs benne. Az új kajakba nem mertem kamerát vinni, így csak a parton vettem fel ezt-azt. De nem lett rossz, visszaadja a készülődés hangulatát.

Az utóbbi egy hétben az alábbi – a fesztiválon bemutatott – kajakos videók kerültek ki a netre:

A teljesség kedvéért: a korábbi filmek linkjei ebben az írásban találhatók.

Videjózsi

Kicsit erős volt a hétvége, és most nem is csak arra gondolok, hogy vasárnap hazaköltöztettük a lányomat (pedig ez sem volt kispálya), hanem arra, hogy mennyit kellett prezentálnom.
Videókat.

Péntek este blogtalálkozó volt a Wang Folyó Versei blognál. Ez egy remek blog, mely körül apránként kialakult egy kör, mely nem csak olvas, hanem a szerző, Studiolum szervezésében fel is keresi az érintett helyszíneket.
A mostani találkozón Tamás körüljárta a migránsok Jézus és a három királyok témakört, illetve fel lett kérve néhány ember, hogy tartson kiselőadást arról az útról, melyen idén részt vett.
Így kerültünk képbe: én és Albánia.
Némileg gondban voltam, hiszen a teljes videó 56 perc. Nagyon sok. Nyilván nem lehet leadni. Abban maradtunk, hogy kitalálok valamit. Azt találtam ki, hogy kiszedtem a teljes anyagból a két nagy kedvencemet: a Theth völgyét és a Drin szurdokot. Ez 23 perc lett. Majd összeraktam egy szóbeli előadást, hogy azért valami értelmes kép alakuljon ki az utazásról.
Itt jöttek a gondok. Elég későn érkezett a felkérés, a videó újravágása, illetve az előadás kidolgozása meg nyilván idő. Péntek délre készült el a rövidített videó. Délután háromra szedtem össze, hogy hol, milyen témákat szeretnék érinteni. A szeánsz hétkor kezdődött.
Nyers próba, amikor még a jegyzeteimet olvasva próbáltam beszélni. Durva lett. Beszéddel együtt az anyag 1 óra. Vicces. A teljes videó ugye 56 perc, mely soknak lett minősítve. Nyilván kellő húzásokkal, némi hadarással meg lehetett volna rövidíteni, de erre már nem volt időm. Elindultunk, én pedig bíztam benne, hogy a rutinom(?) majd átsegít valahogy.
A találkozó a Nem Adom Fel kávézóban volt. Essen pár szó a helyről. Az egész arról szól, hogy a kávézót különböző fogyatékkal élők találták ki és ők is üzemeltetik. Remekül. Az egyik profiljuk az, hogy otthont adnak különböző találkozóknak, nagycsoportos élménybeszámolóknak. Mi meg pont ilyet tartottunk.
Voltunk is szépen. Csak azért nem írom, hogy a csilláron is lógtak, mert nem volt csillár.
Á, nem voltam ideges.
Sajnos az első két előadásből nem sokra emlékszem. Az enyémet mondtam fejben. Próbáltam összenyomni.
Aztán meglepően jól sikerült. Jó volt a hallgatóság is, vették a lapot. Hogy mennyi idő lett? Kit érdekelt? Mindenki jól érezte magát.

Majd szombaton jött a másik. Van ez a Pyrus Kajakos Baráti Társaság. Évekkel ezelőtt két társunk elindított a társaságon belül egy videós képzést. (Valamilyen minimális szinten én is hozzájárultam, de ezerszer inkább nebuló voltam, mint oktató.) Jól sült el. Akik részt vettek, sokat tanultak. A folyamat betetőzése lett egy minden év januárjában megrendezett Pyrus Filmfesztivál, ahol kajakozós témakörben mindenki, tehát nem csak az egykori tanoncok, hanem bárki, akiben van affinitás videót gyártani, vagy egyszerűen csak fényképek alapján prezentálni, bemutathatja, mit tud. Szerencsésen eljutottunk oda, hogy lassan túl kevés az egy délután az összes anyag bemutatására. (Figyelembe véve azt is, hogy télen nincs sok alkalmunk találkozni, így ez egyben egy jelentős társasági esemény is.)

2017-ből nem terveztem filmeket készíteni. Ez az év az új, számomra meglehetősen bizonytalan kajak megszokásáról szólt, dehogyis mertem fejkamerát felvenni és evezés közben azt kezelgetni. Aztán összel átnéztem a videó nyersanyagokat és meglepő módon találtam némi, mondjuk elég kevés nyersanyagot. De talán. Végül csak összejött két rövid filmecske.
Olyanok, amilyenek.
Nyilván nem is ezek vitték a prímet. Egyszerűen elképesztő anyagok készültek. Voltak komolyak, voltak szájtátva nézettek, voltak magas művészi szinvonalúak és voltak térdcsapkodóan röhögősek is. Nem is beszélve az előadásokról. Megint egy jól sikerült este volt.

Abba nem tudok beleszólni, hogy kik, hogyan publikálják az anyagaikat. Ha lesz ilyen, akkor meg fogom említeni a blogban. Amit tudok, az a saját videók beillesztése.

Jöjjön is az első. Korábban már írtam, közvetlenül az albán utazás előtt (de tényleg, gyakorlatilag 30 órával az indulás előtt záródott a kétnapos túra) vettünk részt egy RSD végigevezésben. Ekkor még a Kodiak kajakkal mentem, tudtam videózni. (Tudom, az RSD-t már ezerszer feldolgoztam, de a kajakos társak még mindig meg tudnak lepni.)

Illetve az írás publikálásáig ezekről a videókról tudok:

Albán körút 08/07

Hatalmas küzdés volt. Elég annyit mondanom, hogy csak a nyersanyag 48 GB méretre rúgott. Négy napon keresztül csináltam és a végén már meglehetősen utáltam is az egészet, bár a háttérben éreztem, hogy valami nagyon jó formálódik a kezem alatt.

Csak szólok, 56 perc lett. Semmiképpen ne rákészülés nélkül ugorjál neki. Popcorn, kóla vagy sör, kényelmes fotel. Annyit tudok még mondani, hogy amikor megnéztük, Nej a végén meglepődött. Csak ennyi? Úgy elrepült a közel egy óra, hogy észre sem vette.

Ha esetleg amiatt aggódnál, hogy már raktam ki egy 27 perces albán videót, felesleges.
Az egy autós-hegyiterepes videó volt, a kettő között kábé 3 perc átfedés van csak.

Izland Karika 11/09

Azt hiszem, az írások számozásával elkövettem minden gyalázatot, amit csak lehetett. Előfordul az ilyesmi, ha frissiben akarunk publikálni egy anyagot.
Idézet magamtól

Frissiben? Hiszen ez az utazás 2014-ben volt. Mit keres most, 2017 végén ismét a blogon?

Nagy változások jönnek. Megint. Mert a külvilág is változik.

Anno berágtam a Youtube-ra. Túltolták ezt a szerzői jogi aggódást. Nem kicsit. Ha akár 20 másodpercet is beazonosítottak egy problémás dalból, akkor levették a hangot a teljes videó alól. Nekem kellett rendszeresen monitorozgatnom a videóimat, hogy mikor némult el valamelyik.
Logikus lépés volt, hogy átköltöztem a Dailymotion weboldalra. Persze, nem vagyok naív, sejtettem, hogy egyszer őket is elkapja a gépszíj, de úgy gondoltam, hogy akkor majd megint megyek tovább.

Ne is beszéljünk arról, mennyire megalázó ez. Családi videókat csinálok, még csak nem is vloggerkedem, egyszerűen illusztrálni akarom mozgóképpel is az írásokat. (Mely mozgóképek zene nélkül nehezen fogyaszthatók.) Eszem ágában sincs ezzel pénzt keresni, mint ahogy a blogon sincs semmilyen reklám sem. Aztán mégis úgy kezelnek, mint egy elvetemült szerzőijog-kalózt.

Na mindegy, bekövetkezett. A Dailymotion is kivágott egy videót jogsértés miatt. Kereshettem a következő oldalt.
Mely a Youtube lett.

Vicces, nem? Valószínűleg az történt, hogy a Youtube-hoz véletlenül felvettek egy józan paraszti ésszel is rendelkező embert, aki észrevette, hogy ez így nem jó.

Két fontos változás történt:

  • Megkülönböztettek enyhe és erős jogsértést. (Ezt gondolom a jogtulajdonos állíthatta be.) Eszerint enyhe jogsértésnél a videó maradhat, de monetizálni nem lehet. Vedd észre, hogy pont erre vártam.
  • Erős jogsértésnél a teljes videó blokkolásra került mindazon országokban, melyek elismerték az adott tartalomra vonatkozó szerzői jogi beállítást. Csakhogy a Youtube végre kiírja, hogy melyik is volt pontosan az a tartalom, amely miatt szopóágra tettek.

Az első pont alapján szépen elkezdhetek visszacuccolni. El is kezdtem.

A második pont pedig segít. Például konkrétan az izlandi videónál.

Itt ugyanis az történt, hogy amikor 2014-ben felraktam a Youtube-ra, leblokkolták az egészet. Minden magyarázat nélkül. Oké, átraktam a Dailymotion-ra. Leblokkolták az egészet. Minden magyarázat nélkül. Végül kínomban felraktam az Indavideóra, mert bár ez az oldal nagyon gáz, de más nem maradt.

Nyilván az első nagy kísérlet az izlandi videó újrafelrakása volt. Felraktam. Letiltották. 245 országban. De most már kiírták, hogy a felhasznált tizensok zene közül konkrétan Adam Ant dala, a Prince Charming volt a bűnös. Na végre. Kerestem egy másik zenét, újravágtam a kritikus részt és itt van – először a blog történetében! – az izlandi videó, az, melyet akkoriban mérföldkőnek tekintettem, mert teljesen új technikákat vezettem be és majdnem egy hétig dolgoztam rajta – szóval ez a videó immár megtekinthető, innen a blogról. (Nem mellékesen az egyik nagy kedvencem. Imádom.)

[Update]
Időközben megtörténtek az átmozgatások. Hát, Árpád…
Az alapelv nem volt bonyolult:
– A jobbnak tartott videók átkerülnek a Youtube-ra.
– A mára már nehezen vállalhatók átkerülnek a Dailymotion-ra. (Melynek le is vettem a linkjét a főmenüből.)
Aztán ebbe rondított bele az a drága jó copyright. Időnként meglehetősen meredek módon. Volt egy 2,5 perces kis izé, benne egy darab Chopin etüd. Erre közölte a Youtube, hogy ez a másfél perc az egész világon blokkolt és már küldi is a Szerzői Jogi Kommandót. Hasonlóan jártam egy Ramones számmal. Szeretem a zenéjüket, sokszor merítek is tőlük, nem szokott probléma lenni belőle. De egy konkrét számnál megint világméretű botrány tört ki. Aztán az egyik, meglehetősen régi videóban volt egy Wakeman szám, na azt mindenhonnan kivágták, mehetett vissza a balettba ugrálni a Vimeo-ra, ahol még mindig él az a szerencsétlen heti max 500 MB feltöltés, szerencsére a fájl 488 MB volt.
Arra viszont készülj, hogy az egyes írásokba beágyazott videókat nem linkelgettem át. Lesz egy csomó törött link. Ha ilyesmivel találkozol, akkor kattints rá a fejlécből is elérhető Utazások oldalra, ott minden videó linkje jó. Azok, amelyek számítanak, azok pedig úgyis a Youtube csatornán vannak.
Egyelőre.

Hajmeresztő utak a Theth völgyében

Nem mondhatnám, hogy unalmas ez az ősz a videóvágások terén. Egy csomó jó helyen voltunk idén és nem győzök válogatni, mihez nyúljak hozzá.

Prágát azért csináltam meg, mert érdekeltek a metavideós technikák.

Az első albán videót pedig azért, mert már amikor a kamerát kezeltem, akkor ott volt a fejemben, milyen videó lesz ezekből a felvételekből. Gyakorlatilag fejben összeállt az egész, animációkkal, zenékkel, gázolajszaggal együtt.

Igen, első albán videó. Tudni kell, hogy a Theth völgye még messze van attól, hogy könnyen elérhetőnek nevezzük, de a turizmus halvány csírái már kezdenek előbújni. Olyan utakon jártunk, amíg lejutottunk, aztán olyan utakon jártunk, amíg a völgyben csavarogtunk, hogy ezt az élményt nem akartam rövidre vágni, nem akartam belerakni egy általános albán utazgatós videóba, nem, ezt meg akartam csinálni külön, anélkül, hogy foglalkoznék azzal, mennyi ideig is tart a videó. Sőt. Zenét is csak jelzésértékkel terveztem beletenni, szöveget meg semmit. Hörögjön az a dízelmotor, peregjenek a kavicsok, sikoltozzanak az utasok. Több aláfestés nem kell. Mert a terep a lélegzetelállító sziklákkal, a közvetlenül az út(?) melletti szakadékokkal, a sárral, a kőtengerrel pont elég élményt ad.

Imhol.

Természetesen lesz majd egy teljes albán videó, amelyben lesz egy kicsi theth-i autókázás is, de éppen csak. Az már másról fog szólni.

Metavideók

Az előző bejegyzésben kissé elnagyoltam ezt a kifejezést. Miről is van szó? Olyan, a videó editor szoftverrel gyártott mozgóképekről, melyek akár meg is állhatnának önmagukban, de ehelyett nyersanyagként használom fel ezeket egy összefoglaló jellegű videóban.
Konkrétan a prágai videóba belekerült egy térképanimáció, egy slideshow és két timelapse videó.

  • Térképanimáció
    Nem is gondolnád, hogy mekkora küzdés volt. Több hétig tartott. Addig oké, hogy a Relive elkészíti ezeket a videókat (linkelem is ezerrel), de letöltésre nem adja át. Azaz ha fel akarom használni egy klipben, akkor le kell lopnom a képernyőről.
    Ami persze nem egy nagy dolog. Elég sok oktatóvideót csináltam, a laptopomon van is egy jogtiszta, de nagyon régi verziójú Camtasia. Mármint a döglött laptopomon. Amelyiken a maximális felbontás 1366*768 volt. Amelyikben i7-es processzor van.
    Természetesen felraktam a Camtasiát az új laptopra is. (1920*1080, i5.) Eldobta az agyát. Közölte, hogy ez a verzió nem képes ekkora felbontást kezelni. Frissítsek. Megnéztem az árakat. Az én verziómról már nem lehetett frissíteni, meg kellett volna vennem újra a cuccot, horribilis összegért. Időközben ugyanis belepakoltak egy komplett videóvágó szoftvert, azok meg durva drágák. (A ‘durva’ szó helyett eredetileg másik jelző szerepelt.) Nyilván megfordult a fejemben, hogy veszek egyet a torrentboltban, le is szedtem, de amikor elolvastam a telepítési útmutatót, elborzadtam. Kösz, de nem. (Egyébként is az a tapasztalatom videózás terén a feltört programokkal, hogy több velük a szívás, mint a haszon.) Szerencsére ma már vannak alternatívák. Képernyőlopásra például az ingyenes FFSplit/FFMpeg páros.
    Csá, Camtasia. Jó volt veled, de túl mohó lettél.
    Szépen fel is raktam mindent a laptopra. Bekonfiguráltam. Éles teszt.
    Tulajdonképpen… levette a képernyőt. De valami borzalmas minőségben. Az a pötty a térképen… nem szaladt, hanem vánszorgott. Ráadásul rángatózva. A térkép textúrája még csak nem is hasonlított.
    Először azt hittem, hogy csak rosszak a paraméterek, de majd frankón behangolom.
    Ezzel telt el az első hét.
    Kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy itt bizony a vas gyenge. Nagy a felbontás, gyenge a proci, nincs GPU. B terv. Ott van a videóvágó desktop. A felbontás ugyanaz, de i7 és Nvidia GPU. Felraktam oda is. Hasított. Hurrá.
  • Slideshow
    Itt pont a technológiáról nem kell beszélnem, anno nagyon sokat eljátszottam vele, írtam is róla, működik. Ugyan nem a klasszikus, minden képet alaposan bemutató diavetítést szoktam használni, hanem azt a hektikus, gyorsan pörgő változatot, de úgy gondolom, hogy ez a sebesség, ez a pörgés, ez a villódzás pont arra jó, hogy a képek alapos tanulmányozása helyett egyszerűen a csavargás hangulatát adja vissza. (Akit meg a képek érdekelnek, az nézze meg a fotóalbumokat. Mindig be vannak linkelve.)
    Itt inkább az volt a kérdés, hogy miért?
    Nos, azért, mert most szeptemberben nemhogy videófelvételek, de fényképek se nagyon készültek. Igen, nem volt nyersanyag. Most őszintén, ha be kell menned Budapest belvárosába, fényképezgetsz? És ha egy olyan városban jársz, melyet gyakorlatilag kívülről ismersz? Ahol fél évvel korábban lefényképeztél mindent, ami addig még nem volt lefényképezve?
    Hiába volt nálam a teljes, tízkilós felszerelés, alig használtam. Fényképek még csak-csak, videó alig.
    Oké, mondhatod, hogy ha nincs nyersanyag, akkor nem kell videót csinálni. Igaz. Csakhogy volt néhány érdekes kísérlet és kíváncsi voltam, hogyan lehet ezeket beilleszteni egy videóba. Amihez kellett egy videó.
    Végül nem lett rossz. A slideshow lett a kenyéranyag, a márciusi és a szeptemberi fényképek pontosan visszaadták a csavargásaink hangulatát, jobban, mintha videókat forgattam volna. Ráadásul unalmas sem lett (remélem), mert meg lehetett szaggatni tényleges videódarabkákkal.
  • Timelapse
    Huh, erre voltam a leginkább kíváncsi. Már régóta érdekelt a technika, de sajnos csak az ezeréves gopro kamerám támogatja, a többi nem. Ez meg… ezeréves. Otthon próbálkoztam ugyan vele, de az erdő melletti nyugis életben… mondjuk úgy, hogy nincs olyan pörgés, ahol tesztelgetni lehet. Prágában pedig élesben ment minden. Ahogy leraktam a kamerát. (Ezen még nincsen visszajelzés.) A fényképek közötti idő. A látószög. Szóval leraktam, aztán félóra szivarozás. Majd megint leraktam. Újabb félóra szivarozás. És csak itthon, jó egy hónappal később derült ki, mit is csináltam.
    Jó lett.
    Annyira nem, hogy önállóan rakjam ki a netre, de annyira viszont igen, hogy üde színfoltként belerakjam egy videóba. Feltéve, hogy készül ilyen videó.
  • Nos, ennyi. Ahogy Nej fogalmazott, amikor levetítettem neki: “Ügyes vagy. Egész jó videót gyártottál a semmiből.” Amihez annyit tennék hozzá, hogy szerintem a város és a sörtúrák hangulatát is sikerült megfognom. És tényleg a semmiből.

    Prágai ősz 10/08

    Habár vannak sokkal régebbi nyersanyagaim is, de a prágai videóba terveztem belerakni olyan, úgynevezett metavideókat, melyekre kifejezetten kíváncsi voltam.

    Nem is magyarázom tovább, itt van a végeredmény.

    Értelemszerűen ez egy kísérleti videó. A részletekről később fogok írni.

    Balaton-felvidék 08/07

    A rengeteg kerékpározásban az is jó, hogy közben van idő mindenfélén gondolkodni. A balaton-felvidéki túrákon például azon, hogy miért nem vagyok elégedett a házivideóimmal. Az biztos, hogy nagy előrelépés volt, amikor limitáltam a videók hosszát. Rákényszerítettem magamat, hogy válogassak, ne törekedjek arra, hogy minden belekerüljön a filmbe: legyen egy koncepció, egy visszaadandó hangulat. A szűk idő miatt sokat fejlődtem vágásban is. Szóval minden szép, minden jó… csak éppen a videók valahogy mégsem lettek annyira ütősek. Olyanok lettek, mint valami rosszul sikerült videóklip.

    Arra jutottam, hogy túllőttem a célon az időkorlátozással. Ember, Magyarósi Csaba a semmiről is képes 12 perces videót készíteni, Cobranco meg egy nyolcnapos túráról simán összerak nyolc darab, egyenként kétórás filmet. Azaz enyhíteni kell a korláton, de nagyon oda kell figyelnem, hogy mitől lesz hosszabb. Mert ha nem szórakoztató, akkor tökmindegy, hogy 3 perc, vagy egy óra, csak időpocsékolás lesz megnézni.

    Viszont vannak határok, melyeket nem akarok átlépni. Soha nem fogok vlogger kamerával (tudod, az a kihajtható nézőkés) mászkálni és folyton belebeszélni, miközben éppen bejárok egy várost, vagy éppen tekerek felfelé egy hegyen. Ezek – véleményem szerint – már elrontják az élményt. (Időnként már az is, hogy mászkálás közben feljegyzek egy éppen eszembe jutó frappáns szófordulatot a telefonomba.) Én írni szeretek, ahhoz értek, az elsődleges csatorna továbbra is a blog lesz, a videók csak kiegészítésként jöhetnek szóba.

    Szóval a videó. Először is, ez most egy kísérleti darab. Elcsalingáztam a vágó szoftverben olyan menüpontok mögé, amerre még sohasem jártam. Megérte. Bizonyos dolgok, melyekkel azért hagytam fel, mert túl körülményesek voltak, a tavasszal frissített szoftverben már kényelmesek lettek. (Például a narráció, illetve a színek finomhangolása. Bár a gopro3 felvételei így sem igazán természethűek.) Az összes kamerát átállítottam full HD-re, a végeredmény is az. Ezzel frankón kimaxoltam a vágó gép teljesítményét, néha egyszerűen kifeküdt.

    Mondjuk úgy, hogy nem igazán értem a vágószoftver (Cyberlink Powerdirector) logikáját. Van a gépben egy viszonylag erős GPU (Nvidia N560GTX), na jó, 4 évvel ezelőtt viszonylag erős volt, ennek ellenére a vágószoftver nem használja a rendereléshez. Szürke a GPU kiválasztó checkbox. Driver hekkeléssel meg lehet kerülni (miután feltelepült az Nvidia driver, három dll-t le kell cserélni egy pár évvel ezelőtti driver csomagból kibányászottra), ezután már nem szürke a doboz, csak éppen fagyogat a szoftver. A gyártó arra hivatkozik, hogy ha úgy érzik, hogy a processzor bikább, mint a GPU, akkor nem is engedik a GPU-t használni, ami azért elég érdekes koncepció. Különösen annak fényében, hogy például a lenti 20 perces videó renderelése egy órán keresztül tartott és egy csomószor jelent meg egy kis ablak, miszerint előrenderel a nagy rendereléshez. Ezeket a melókat nyugodtan ki lehetett volna adni az egyébként semmit nem csináló GPU-nak.

    Na mindegy, legyen ez az én bajom. Ez pedig az én videóm.

    Egy kis dunaszag

    Volt még májusban ez a kényszeredett, ennek ellenére egészen jól sikerült kétnapos kajaktúra az RSD-n.

    Túl sokat nem kameráztam, egy hosszú videót már egyébként is készítettem a teljes RSD-ről, most csak igyekeztem hangulatokat elkapni. Emiatt a videó is elég rövid lett: 3 perc. Éppen jó.
    Egy biztos, a goprón ki fogom kapcsolni a raw videó rögzítést. Egyszerűen képtelenség volt a vágó szoftverrel ütős képeket kihozni a felvételeiből, pedig éppen gyönyörű volt a Duna.


    Ráckeve Soroksár Duna 2017.05 by jozsef-petrenyi

    Pisa és Firenze 04/03

    A szokásos idióta számozás. Mert a videó mindig olyan, mint a kutya vacsorája: vagy lesz, vagy nem lesz. Aztán ha mégis lesz, akkor kapjuk ezt az idétlen számozást, miszerint negyedik rész a háromból.

    Ez egyben a Sony RX100 kamera debütálása is. Alapvetően elégedett vagyok vele. Fényképezőgépként nem egy dslr, érezhetően gyengébb, de kamerának abszolút jó. Egyedül azt sajnálom, hogy repülőgépen nem merem elvinni a monopodot, így még mindig rázkódik egy kissé a kezemben.


    Pisa és Firenze 2017.05 by jozsef-petrenyi

    Suwalki kajakkal és kamerával

    Még mindig nem gyenge videós tartalom jön, sőt. Tartalmak.

    De mielőtt belevágnánk, jelzem, hogy rendberaktam a Dailymotion csatornámat, immár fel lehet rá íratkozni.

    Nos, tavaly augusztusban voltunk tízegynéhányan Észak-Lengyelországban, a Suwalki régióban. Kajakkal… és kamerákkal. Egészen pontosan ketten nyomkodtuk a goprót, Attila és én.
    Jelen írásba mind a két videót belinkeltem.
    Ugyanis a kettő együtt adja vissza a túra hangulatát.

    Maga a túra két részből állt. Az első részben az időjárás olyan másfél napig kegyes volt, két és fél napig viszont trágya. De ezzel még úgy elvoltunk. A második rész pedig a Blizna. Itt már jó időnk volt… de a terep! Rögtön az első komolyabb terepakadálynál leesett a fejemről a kamera. Félóráig kerestük a sűrű aljnövényzetben. Majd nem sokkal később, egy másik akadálynál beborultam. Ekkor húsz percig kerestük a kamerát. A továbbiakban inkább elraktam. Így viszont pont a Bliznáról, az igazán cifra részről nagyon kevés felvételem lett.

    Az első videó az én szemszögemből mutatja be a túrát. Kompakt darab, szerintem jól sikerült.


    Suwalki kajaktúra 2016.08 by jozsef-petrenyi

    A második videó Attiláé. Ne mondjátok el neki, de szerintem jobb lett, mint az enyém.
    Viszont egy kis spoiler. Nehogy abbahagyd a felénél. Attila ugyanis érdekes koncepcióval vágta össze az anyagát: az első részben idilli képekkel bemutatja, milyen is lehetett volna a túra. Aztán a második részben bemutatja, hogy valójában mekkorákat szívtunk. Naná, Blizna.

    Pyrus Tengerikajakosok Mazuria, Suwalki tóvidéken 2016-ban. from Matts Index on Vimeo.

    Kockák a vízen

    Erős tartalmak idejét éljük. Már az egy héttel ezelőtti grúz videó is kiemelkedett a többi közül, és ennek a mostaninak sem kell szerénykednie.

    De előtte beszéljünk a sztereotípiákról. Például Nej szemében az a kifejezés, hogy informatikus, egy konkrét embertípust jelent: rövid haj, buci fej, méretes pocak, rövidnadrág, kinyúlt póló, papucs. Ez teljesen megrögzült benne, nem tudom meggyőzni arról, hogy téved. Még azzal sem, hogy nézzen rám: nekem speciel hosszú a hajam.

    Nos, a nyáron az történt, hogy néhány ilyen sztereotípia kibérelt egy vitorlást és végigkurjongatták… na, nem az egész Balatont, a durva időjárás miatt csak Alsóőrs és Balatonfüred környékét.

    Imhol. Inetpub összejövetel a Balatonon.


    Inetpub a Balatonon by jozsef-petrenyi