Suwalki kajakkal és kamerával

Még mindig nem gyenge videós tartalom jön, sőt. Tartalmak.

De mielőtt belevágnánk, jelzem, hogy rendberaktam a Dailymotion csatornámat, immár fel lehet rá íratkozni.

Nos, tavaly augusztusban voltunk tízegynéhányan Észak-Lengyelországban, a Suwalki régióban. Kajakkal… és kamerákkal. Egészen pontosan ketten nyomkodtuk a goprót, Attila és én.
Jelen írásba mind a két videót belinkeltem.
Ugyanis a kettő együtt adja vissza a túra hangulatát.

Maga a túra két részből állt. Az első részben az időjárás olyan másfél napig kegyes volt, két és fél napig viszont trágya. De ezzel még úgy elvoltunk. A második rész pedig a Blizna. Itt már jó időnk volt… de a terep! Rögtön az első komolyabb terepakadálynál leesett a fejemről a kamera. Félóráig kerestük a sűrű aljnövényzetben. Majd nem sokkal később, egy másik akadálynál beborultam. Ekkor húsz percig kerestük a kamerát. A továbbiakban inkább elraktam. Így viszont pont a Bliznáról, az igazán cifra részről nagyon kevés felvételem lett.

Az első videó az én szemszögemből mutatja be a túrát. Kompakt darab, szerintem jól sikerült.


Suwalki kajaktúra 2016.08 by jozsef-petrenyi

A második videó Attiláé. Ne mondjátok el neki, de szerintem jobb lett, mint az enyém.
Viszont egy kis spoiler. Nehogy abbahagyd a felénél. Attila ugyanis érdekes koncepcióval vágta össze az anyagát: az első részben idilli képekkel bemutatja, milyen is lehetett volna a túra. Aztán a második részben bemutatja, hogy valójában mekkorákat szívtunk. Naná, Blizna.

Pyrus Tengerikajakosok Mazuria, Suwalki tóvidéken 2016-ban. from Matts Index on Vimeo.

Kockák a vízen

Erős tartalmak idejét éljük. Már az egy héttel ezelőtti grúz videó is kiemelkedett a többi közül, és ennek a mostaninak sem kell szerénykednie.

De előtte beszéljünk a sztereotípiákról. Például Nej szemében az a kifejezés, hogy informatikus, egy konkrét embertípust jelent: rövid haj, buci fej, méretes pocak, rövidnadrág, kinyúlt póló, papucs. Ez teljesen megrögzült benne, nem tudom meggyőzni arról, hogy téved. Még azzal sem, hogy nézzen rám: nekem speciel hosszú a hajam.

Nos, a nyáron az történt, hogy néhány ilyen sztereotípia kibérelt egy vitorlást és végigkurjongatták… na, nem az egész Balatont, a durva időjárás miatt csak Alsóőrs és Balatonfüred környékét.

Imhol. Inetpub összejövetel a Balatonon.


Inetpub a Balatonon by jozsef-petrenyi

Grúzia mozog

Kezdjük a reklámmal: ha nincs az a hekkelt drivercsomag, akkor ez a videó lehet, hogy sohasem készül el.

Így viszont felvonultam a padlásra, egy kisebb trafiknyi szivarmennyiséggel és pár nap alatt összeállt.

Hmm… ez a mondat igaz ugyan, de… messze nem fejezi ki azt a felszabadult örömet, azt a lelkesedést, melyet a befejezésekor éreztem. Amióta elkezdtem videóvágással foglalkozni, nem volt ennyire nehéz feladatom. Ehhez képest határozottan elégedett vagyok vele.

Kezdjük azzal, hogy 2,5 óra nyersanyag. Nyolc nap utazás. Nyolc, elképesztően sűrű nap. Minden napra jutott 2-3 csoda. A legnagyobb problémám az volt, hogy fényképeznem is kellett volna, meg videóznom is. Egyszerre, mert rengeteg volt az elkapandó pillanat. Nem is sikerült igazán, akit érdekelnek külön a fényképek, itt megtekintheti az albumot.

Csak két napig a nyersanyagot nézegettem. Legalább egy nap volt, mire összeállt a koncepció, meglett a zene. Mire eldöntöttem, hogy dokumentumfilm lesz, vagy hangulatot visszaadó. Utána pedig már csak szőrösszívűen vágnom kellett. El sem hiszem, hogy belefértem 14 percbe.

Imhol.


Grúzia 2016.05 by jozsef-petrenyi

Az a bizonyos lengyel videó

Nos, ha már úgy beharangoztam pár nappal ezelőtt azt a videót, akkor ki is rakom.
A mögötte lévő történet nem egyszerű. Nagyjából egy évvel ezelőtt, februárban ugrottunk ki Nejjel egy hosszú hétvégére Krakkóba. Csavarogtunk, sört ittunk, zapiekankát ettünk és nem mellékesen kibeszéltünk néhány problémát. Majd márciusban kimentem egyedül, de ekkor Zakopánéba. Faház a város és a Tátra szélén, vastag hó, béke, madárcsicsergés. Ideális körülmények: hiszen azért mentem, hogy elvonulva a világtól megírjak annyi novellát a fejemben kavargó témákból, amennyit meg tudok. Végül nyolc írás jött össze, nyolc apró kis remek. Nagyon örültem nekik, mint ahogy nagyon örültem a tíz nap környezetváltozásnak, a felelősség tíz napnyi ledobásának is. Valószínűleg ebből szokás lesz.

És akkor következzen a rövid összevont videó a két kirándulásról.


Lengyelország 2016 by jozsef-petrenyi

Posedarje 05/04

One way or another, I’m gonna find ya’
I’m gonna get ya’, get ya’, get ya’, get ya’
One way or another, I’m gonna win ya’
I’m gonna get ya’, get ya’ ,get ya’, get ya’
Blondie: One Way or Another

Tulajdonképpen ez is kajakos videó lenne, be is mutattam a kajakos filmfesztiválon, de evezést csak nyomokban tartalmaz.

Röviden összefoglalva: tavaly júliusban lementünk a novigradi beltengerre, nagy reményekkel. Maga a tó/tenger hibrid is izgalmas (tök furcsa növények voltak a vízben), de ebbe folyik bele a Zrmanje folyó, melynek a kanyonja ritka élmény. (Anno Winnetou filmeket is forgattak errefelé.) És még ott volt bónuszként, hogy ki is lehetett volna evezni a tengerre. Szóval jó programnak nézett ki.
Aztán a négy napos kirándulás során kifogtunk egy 3,5 napos borát. Vízreszállni reménytelen volt. Jobb híján filmeztem az időjárást, a teraszunkról remekül láttuk a tavat. Tisztán látszott, mit csinál egy erős szélvihar a vízzel. (Amikor a strandon megbillen a kamera, az azért van, mert a szél kis híján felborított. Engem, a 110 kilós nemkarácsonyfadíszt.) Aztán kínunkban körbebringáztuk a tavat. Egyedül az utolsó napon csitult valamelyest a szél, csitultak el a hullámok. Csakhogy ekkor már indulnunk kellett volna haza. De. Csakazértis. Úgy pakoltunk, hogy miután elhagytuk a szállást, még be tudjuk vizezni a kajakokat egy röpke órára. Ebből került bele a 4 perces videóba durván fél perc. Így jártunk.


Posedarje 2016.07 by jozsef-petrenyi

Őskőrös, azaz Élővíz Csatorna

Megint egy kajakos videó. Kicsit hosszabb, mint az előző, de amennyi élmény volt ezen a két napon, csoda, hogy 5,5 percbe bele tudtam mindent zsúfolni.

A videóhoz tartozó írást itt találjátok, és igen, az összeállításból végre megkapjátok a magyarázatot arra, miért lett olyan népszerű szlogen a “leszarom a csalánt” felkiáltás.


Élöviz csatorna 2016 by jozsef-petrenyi

Pyrus Kupa

Hétvégén megvolt a kajakos filmszemle, elkezdhetem a blogra is kitenni az egyes rövidfilmeket.

(Írtam már, most csak emlékeztetlek, ezek tényleg rövid filmek. Idén kipróbáltam, milyen az, amikor csak a hangulatot visszaadó etüdök készülnek, meglehetősen rövid vágásokkal.)

A Pyrus Kupáról annyit kell tudni, hogy nagyjából annyira verseny, mint a Vogalonga: biztosan van 3-4 ember, aki versenynek tekinti, de valójában sokkal inkább egy év elejei seregszemle. 2016-ban áprilisban gyűltünk össze Esztergomban, feleveztünk a táti holtágban, majd vissza a Dunán.


Pyrus Kupa 2016 by jozsef-petrenyi

A csizma sarkán 06/05

Tél, fagy, szélvihar. A legjobb időszak az évközben felgyülemlett videó nyersanyagok feldolgozására.

Idén újítottam. Immár nem akarok minden anyagból dokumentumfilmet vágni. (Persze, lesz azért olyan is, de 2016-ból maximum egy.) Ehelyett a hangulatra mentem rá. Nem kell, hogy minden belekerüljön, amit felvettem. Nem kell, hogy unalmassá nyúljon. Tempós vágás, illeszkedő zene, instant öröm.

Barival kezdem. Ez egy kissé hosszabb lett (9 perc), de vedd figyelembe, hogy idén háromszor voltam ebben a dél-olasz városban: januárban a családdal, utána kétszer egyedül.


Bari 2016 by jozsef-petrenyi

Egymillió evezőcsapás: RSD

Hát, ez is elkészült. Három éven keresztül gyűjtöttem hozzá az anyagot. Valahogy nehezen alakult ki a szinkron: nem mindig volt nálam kamera és nem mindig sikerült oda mennünk, ahová terveztük. De a tavaly nyári Csepel-sziget kerüléssel, illetve utána a Tass – Dunaharaszti távval összeállt az anyag: a Ráckeve-Soroksár Duna minden szakaszáról készült elég felvétel ahhoz, hogy legyen mit összeválogatnom egy RSD-t bemutató filmhez.

Mármint ehhez itt, alul.


Ráckeve-Soroksári Duna by jozsef-petrenyi

Már megint Isztambul 06/05

Ez itt egy nyolcperces videó a novemberi isztambuli csavargásról. Több szempontból is érdekes: egyrészt borzasztóan sok volt a nyersanyagban a rossz felvétel, ami eléggé meglepő, hiszen ősszel vágtam össze egy csomó korábbi anyagot és ősszel fogadtam meg, hogy ezentúl figyelmesebben használom a kamerát, aztán nesze, ez lett belőle, másrészt viszont pont lett annyi jó felvétel, hogy visszaadja a három nap hangulatát. Oké, a közlekedési múzeum beltéri felvételeiért tényleg kár, de minden más a helyén van.


Istanbul, 2015.11 by jozsef-petrenyi

Salzburg 05/04

Az a salzburgi kirándulás szeptemberben nem éppen úgy sikerült, ahogy terveztük. Nem is volt valami jó kedvem, amikor hazaérkeztünk. (A Deutsche Bahn-nal még mindig megy a vita, nagyon nem akarják kifizetni a vonatjegyünket.)
Aztán eltelt három hónap, és amikor elkezdtem összevágni az anyagot, már nem is tűnt annyira katasztrofálisnak. A videó pedig egészen jól sikerült, 14 perc, de benne van minden, amire emlékezni szeretnék.


Salzburg, 2015.09 by jozsef-petrenyi

Barcelona és környéke 06/05

Egy újabb másfél éves elmaradás. Ez már olyan régi, hogy kénytelen vagyok pár mondatban összefoglalni, miről is volt szó.

  • A lányom kiment pincérkedni a Kanári szigetekre. Egy évre. Megbeszéltük, hogy valamikor februárban találkozunk, félúton, Barcelonában. Csakhogy a csajszi év végén összerúgta a port a szállodával, rájuk vágta az ajtót, hazajött. Igenám, de a repülőjegyünk már megvolt, igaz, a gépre közben elfogyott a jegy. Végül azt variáltuk ki, hogy mi hárman megyünk a Wizzair géppel az eredeti időpontban – kedd délután – a csajszi meg egy Ryanair géppel jön utánunk szerda délelőtt és Barcelonában jelképesen egyesül a család.
  • Így mi kedd este bejártuk a gótikus óvárost, melyből Dóra kimaradt. Szerda délelőtt szedtük össze a Ramblán és utána már ment a közös program.
  • Mely közös programot eredetileg úgy kérte a lányom, hogy pihenni szeretne. Én meg… hát, szerveztem valamit. (Montserrat, a sziklákkal együtt, Tibidabo, persze jórészt gyalog, Barcelona bringával, Poble Espanyol, meg ilyenek. Nem volt pihenőnap.) Lányom utólag csak hűledezett. Ha tényleg munka közben jött volna pihenni… nos, kifacsart citrom, az lett volna a végén.


Barcelona 2014.02 by jozsef-petrenyi

Isten keze

Videót vágni nem könnyű dolog. Különösen úgy, hogy rendszerint csak meglóbálom a fejem fölött a kamerát, aztán vett, amit vett, majd a vágóasztalon úgyis megcsinálom a csodát. Aha.
Első körben átnézem a nyersanyagot. (Ha 5 óra, akkor 5 óra.) Közben az agyam a háttérben keresi a hozzáillő zenéket. Ez a legnehezebb, de egyben a legélvezetesebb része is a munkának. A nyersanyag alapján összeállítani a koncepciót.
Ha ez megvan, jöhet a vágóasztal. És jöhet a koncepció finomítása. Azt mondja, van itt egy erős videórészlet, ez alá kell egy nagyon pontosan olyan ritmusú zene. Mert a kettőnek együtt dominánsnak kell lennie. Ha nem irtóznék a csúnya szavaktól, azt mondanám, hogy itt jön a katarzis, annak mind vizuálisan, mind audiálisan ütnie kell.
Először lerakjuk a zenét. Hogy illeszkedjen az előzményekhez. Ha egyszer leraktuk, akkor az oda is lett betonozva, többet nem nyúlunk hozzá. Kivagdosom az érintett videórészleteket és nagyjából felszórom az asztalra. Csak úgy, durván, hiszen még hátravan a finom vágás, a finom illesztés, a ritmusok tizedmásodperc pontosságú összehangolása.
Na, ilyenkor szokott néha megjelenni az Isten Keze. Amikor felszórom a darabokat, majd megnézem, mit csináltam. Aztán minden tökéletesen a helyén van. Az elképzelt, bonyolult kompozíció, melytől eleve féltem, mert több órás tökölődésre számítottam, már a vázlatnál összeállt.
Én pedig csak ülök és nézek magam elé. Asztakurva, de jó vagyok.

I’ll be back

Eredetileg úgy terveztem, hogy gyorsan összevágom a videókat és csak akkor rakok ki posztot, de a videó… ránézésre is legalább 3 hetet késni fog.

Egy sportos hétvége

Hah! És még egyszer: hah! Nem felejtek. Igaz, a fenti írás több, mint két éves, de a videó végül csak elkészült.
Nem is szaporítom a szót. Légy olyan kedves, a fenti linken olvasd el az írást – hogy legalább képbe kerüljél – utána pedig jöhet a videó. Nem lesz rövid, 33 perc, de egyrészt azért csak 113 kilométer, másrészt gyönyörű helyeken mentem (Wekerle-telep, budai rakpart végig, Római part, Vác-Göd kerékpárút a parton), vágni vágtam ugyan, de az élményhez ennyi mindenképpen kell.


Budapest – Vác – Budapest 2013.07 by jozsef-petrenyi

Sophie, neked még várnod kell. A fenti írásban említett vasárnapi evezés távja (Dömsöd – Ráckeve – Dömsöd) csak egy kis része az RSD-nek. Azon a nyáron több részletben bejártuk az egész ágat, aztán idén volt egy Csepel-sziget kerülés és még tervezünk Nejjel egy kétnapos RSD full túrát. Ez utóbbin fogom felvenni azokat a részeket, melyek most nagyon hiányoznak a teljes képhez. Aztán ebből a hatalmas mennyiségű nyersanyagból tervezek összerakni egy olyan vdeót, mely az egész RSD-t mutatja be, olyannak, amilyennek én szeretem. Ez persze még arrébb lesz, de egyszer meglesz.
Olyan 3 hét múlva. ;)

Murter bringával és kajakkal 06 / 05

Ezt sem gondoltam volna. Amikor az előző cikk végén összeírtam, hogy mennyi dolgom támadt hirtelen, biztos voltam benne, hogy ebben az évszázadban nem készül el a videó a nyaralásról. Oké, a koncepció fejben megvolt, a vizuális poénok is, de egyfelől időhiány, másfelől 40 GB nyersanyag… elég reménytelennek tűnt.
Az idő viszont nekem dolgozott. Mármint az időjárás. Az egész hetes forróságban még aludni is képtelenség volt éjjel, pakolászni, kertészkedni nyilván nem lehetett, így először csak nézegetni kezdtem a nyersanyagot, utána meg vágni is. Aztán egyszer csak elkészült a videó.
Kicsit nagyobb lett, mint az eddigiek. Úgy szoktam hozzáállni, hogy a hosszú hétvégés kiruccanások férjenek bele maximum 20 percbe, az egyhetes, élménydúsabb utazások pedig 30-ba. Ez most 31 perc lett, szóval határeset. Mentségemre szóljon, hogy nagyon nehéz erős kézzel vágni, ha az ember napokon keresztül gyönyörű tájakon evez és bringázik.


Murter Island, 2015.07 by jozsef-petrenyi