Horatio, merre vagy? Mondani akarok valamit.

Több dolgok vannak földön és égen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.
– Hamlet –

Határidős meló, a határidő csütörtök este. Gyakorlatilag végeztem is, már csak egy pdf fájlt kell elküldenem. Új levél, nyúlfarknyi szöveg, csatolás, 25 KB-s fájl becsatol, bitkolbász araszol… aztán hibaüzenet. Csatolás nem sikerült. Gyors pillantás a tálcára, ikon, nincs net. Fulladj meg. Nyomorult tplink access point. Bementem, reset. Nem jött vissza a net. Hmm. Nyomorult Dell laptop. Restart. Net továbbra sincs. Kezd érdekes lenni. Mi is az IP címem? 169.254…. a francba. Nincs DHCP. Fix IP beállít. Lépjünk rá a Microtik routerre. Homokóra. Nincs Mikrotik router. Nocsak. Létra, padlás. Mikrotik restart. Létra, nappali. Továbbra sincs Mikrotik. Hjaj. Meghalt a szentem. Hoppá, van egy guest AP a legkülső Cisco routeren, hátha. Igen, működik. Másik fix IP. Juhé, van net. Gyorsan elküldtem a fájlt. Innentől nem sürget az idő, jöhet a szórakozás. Létra. Padlás. Egy eldugott dobozban találtam egy kidobásra ítélt Linksys routert. Táp nélkül. Aztán egy kidobásra ítélt zsákban megtaláltam a tápját. A 70 fokos padláson. Létra, nappali. Vajon mi lehetett az IP címe? És az admin jelszava? Sebaj, erre találták ki a reset gombot. Bekonfigoltam. Létra. Padlás. Lehúztam a Mikrotik-et, feldugtam a Linksys-t, rácsatlakoztam az egyik switch portjára, juhé, van net. Szegény Mikrotik. Lehúztam magamat, rácsatlakoztam a központi switch-re. Nincs net. Emmegmi? Switch restart. Van net. Akkor lehet, hogy nem is a Mikrotik ment tönkre? Linksys oldalt el, Microtik visszadug. Van net. Gurrá. Akkor végülis egy switch restarttal megúsztam. Létra, nappali. Laptop. Nincs net. Nincs Mikrotik. Nanemár. A központi switchen van net, az alatta lévőkön meg nincs? Ez valami fertőzés? Összes switch restart. Van néhány. Eszméletlen helyekre kellett bemásznom. Továbbra sincs Mikrotik. Lehet, hogy közben elromlott? Létra. Padlás. 70 fok. Központi switch. Van net. Kezdek csúnya szavakat használni.
Ha a virtuális környezetet nem számolom, a lakásban van 3 router (egy csak úgy lóg, használaton kívül), azaz három subnet. Van öt tplink gigás switch (plusz két integrált) és van négy Access Point. Hogy még az udvaron is legyen mindenhol wifi. És van egy felfoghatatlanul rejtélyes hibám. A Microtik jó, a központi switch jó, de a mögötte lévő összes switch nem kapcsol. Egyformán. Gyors teszt, legalább az itthoni szervereket látom-e, de nem. Azaz vagy egyszerre meghülyült négy switch (két vonalon), vagy én vagyok a helikopter. Töltöttem egy pohár bort, kerestem egy kisebb szivart és kimentem a lugasba berregni. Céltalanul tologattam az egeret, amikor feltűnt, hogy nem látom a 3-as AP-t. Ez a fiam szobájában van (az udvar észak-keleti oldalát fedi le). Felmentem. Be volt kapcsolva. Hmm. Reset. Lépcső. Nappali. Gyors pillantás a tévére. (Erre van kötve a médiacenter.) Hoppá. Van net. Lépcső. Felnőtt dolgozószoba. Nej. Éppen a monitort bámulja. Van net? Van.
– Remek – lelkendezett Nej – Újra van net! Akkor most elmegyek konditerembe. Te mit fogsz csinálni?
– Inni.

De most komolyan.

From Segédlet

Nagyjából ez a helyzet.

  • Szerinted hogyan lehet, hogy az AP3 hibája levágja a központi switch (SW1) alatti összes switchet, úgy, hogy utána sem a routert, sem egymást nem látják? Még a fix IP-s gépek sem.
  • Hogyan lehet, hogy az AP újraindítása után varázsütésre (egy percen belül értem le a nappaliba és az ikon már jelezte, hogy van net) megjavult minden? De tényleg minden.

Felfoghatatlan.

Jó kis nap

Az ilyen munkákat szeretem. Architektúrát kell tervezni. Kiülök a teraszra kávéval, vízzel, laptoppal, szivarral és nézegetem a madarakat, a macskákat, a gyerektologató, kutyasétáltató embereket az erdő szélén, aztán eszembe jut valami, lerajzolom, megint nézegetem a madarakat, macskákat, sétáló embereket, majd eszembe jut, hogy ezt meg lehetne csinálni egyszerűbben is, azt is lerajzolom, madár, macska, gyerek, kutya, sétáló emberek, utána rákeresek a neten, hogy ez az egyszerűbb megoldás tényleg működik-e, nincs-e valami ravaszul elbújó kizáró ok, természetesen van, madár, macska, gyerek, kutya, sétáló, újabb ötlet, akkor legyen így… és ez megy órákon keresztül, mire megszületik az elméletileg legjobb megoldás.
Melyet persze még egy csomószor módosítunk menetközben, de az már csak finomhangolás.

Nem az én napom

Vagy hetem. Vagy évem. Eh…

Írtam ezt a kis marhaságot a vörös falevélről, már küldtem volna ki, amikor észrevettem, hogy a Facebook összerendelés nem él, valami olyasmit írt ki, hogy lejárt, újítsam meg. Oké, töröltem, újra létrehoztam. Írás kiment, a Facebookon meg semmi. Nem akarom túlontúl részletezni, wordpress fórum, jetpack fórum, kinlódtam vele vagy egy órát, különösebb eredmény nélkül. Azt a Facebook debugger oldalon láttam, hogy az FB venné az adást, tehát valószínűleg a plugin nem küldi. Gondoltam, megírom a fórumon. De előtte a biztonság kedvéért mindent frissítek. A WordPress-t pár nappal ezelőtt upgradeltem, vele együtt a jetpack-et is, a skinnél voltam lemaradva 1 századdal. (Valami 3.1.18 volt 3.1.19 helyett.) Oké, ezt is rátoltam.
És ekkor kerekedett ki a szemem. Ez a kurva skin mindent letörölt. Azaz gyakorlatilag letörölte az összes sablonlapot, az összes személyreszabott beállítással együtt. Ráadásul egy olyan buzi felületet adott, ahonnan a leglényegesebb beállításokat kipucolták. Alapdolgokat képtelen voltam beállítani a grafikus felületről. (Oké, a forrásba piszkálva meg lehetett volna ezeket keresgélni, de eddig nem kellett.) Az már csak hab a tortán, hogy nem mentettem előtte. Ez azért nem volt lényeges, mert egy ilyen akció után az első dolgom lett volna megszabadulni ettől a skintől. Idiótákkal nem akarok együtt dolgozni.

Jöhetett a B terv. Itt volt készenlétben egy másik, egy faék egyszerűségű sablon. Amennyire nekem mostanra elegem lett az egészből, pont megfelelt. Ez is elég ostoba, de szerencsére nem bonyolult, nem tudtak rajta sokmindent elrontani (azért de), viszont legalább reszponzív.

Ellenben a Facebook integráció bekaphatja. Nem érdekel, ki csinált mikor és mit. Be volt lőve, működött, aztán meg nem. Most pedig elvitte a délutánomat, meg vele együtt a blog kinézetét is. Elég. Lehet követni másképp is a blogot, az írások alatt lehet kommentelni, akár megosztani is, nem fogok tovább bohóckodni a Facebook-kal.

Bontsuk ki

Árnyaljuk egy kicsit az előző írást.

Először elmesélem, hogyan született.

Felmenten a padlásra szivarozni, mert odakint szélvihar tombolt. Kedvem támadt közben zenét hallgatni, igy beüzemeltem a khmm… hifit. (Van itt fent egy kidobott hifi torony, meg egy kidobott médiacenter. Összekötöttem őket, az utóbbit rádugtam a számítógépes hálózatra és így frankón el tudom érni a nas-on lévő zenéket. Igaz, monitor nincs – még – de távkapcsoló van és a kontroll ledekből látom, mit csinálok.)
Elnavigáltam a zene könyvtárba, megkerestem a megkívánt lemezt, elinditottam az első számot és mivel ez már egy kicsit meghekkelt firmware, igy a 0 gombbal utasitottam a médiacentert, hogy az egész könyvtárat jatssza le. Elkezdtem kindle-n olvasni a regényt, majd ahogy eszembe jutott egy gondolat, elővettem a telefonomat és az evernote-ba begépeltem. Amikor végeztem a szivarral, lementem a nappaliba, a laptopomon elinditottam az evernote klienst, és átmásoltam a jegyzetet. Így készült a blogbejegyzés.
Nem egy nagy ügy, persze, de tíz évvel ezelőtt fantasztának neveztem volna azt, aki mindezt megpróbálja elhitetni velem.
Gibson kábé 10-15 évvel jár előttünk az időben. Amiket ír, technológiailag elég meredek dolgok, különösen az, amilyen mélyen beleágyazódnak nála ezek a dolgok a hétköznapokba, de ha jobban belegondolunk, mindnek a csírája már jelenleg is létezik. És ami a leginkább elszomorító a könyveiben, hogy ugyanez nem csak a hétköznapi informatikára igaz, hanem az általa felvázolt jövőbeli gazdaságra és a politikára is. Márpedig Gibson nem optimista. Határozottan nem az.

Rendszergazda blues

Aki volt gyakorló rendszergazda, vagy éppen az, biztosan rengeteg esetről tudna mesélni, amikor középvezetőtől felfelé valaki leszól neki, hogy valami gubanc van a gépével. A bejelentés alapvetően kétfajta lehet:

  • Figyelj, valamit itt, meg itt babráltam, elcsesződött, hülye fejjel leokéztam, rendbe tudnátok tenni?
  • Tegnap még működött, hozzá sem nyúltam, ma meg már szar. Csináljatok valamit!

Az első (A) esetben tudjuk, mi történt, viszonylag hamar ki is tudjuk javítani. Az ilyen bejelentőre a normális rendszergazda jó szívvel gondol, hiszen mindenki hibázhat, és ha kooperál, a javítás is gyors.
A második (B) esetben a rendszergazda elsportol egy ideig a géppel, aztán vagy újrahúzza, vagy elkezdi számbavenni, hogy egy hülye kreatív júzer mit kattogtathatott össze. Aztán valamelyik feltételezés igaznak bizonyul, lehet rendberakni a gépet. És mivel senki sem szereti, ha feleslegesen dolgoztatják, el is indul a pletyka, hogy mekkora marha már ez a Középvezető Béla, ez tényleg azt képzelte, hogy bevesszük, hogy a marsbéli zöld emberkék direkt azért szerveztek földi expedíciót, hogy blokkolják Béla minden valószínűség szerint forradalmi powerpoint prezentációjának az elkészülését? Magyarul berágnak rá, aztán körberöhögik.

A furcsa az, hogy a legtöbb középvezető ezt nem gondolja át. Remegve ragaszkodik tévedhetetlensége mítoszához és meg sem fordul a fejében, hogy a javítás során úgyis kiderül, ha ő volt a farok.

Ha én cégvezető lennék, lehet, letennék az IT asztalára egy táblázatot, benne a középvezetők névsorával. Aztán megkérném a rendszergazdákat, hogy ha az adott középvezetőtől jött egy ‘A’ tipusú bejelentés, akkor tegyenek a neve mellé egy + jelet, ha meg ‘B’, akkor egy – jelet.
Viszonylag hamar megtudnám, milyen emberanyaggal gazdálkodhatok.

Hurrá

Proxy5 kolléga addig fenyegette egy kollégáját, amíg az illető össze nem rakta a régen várt kódot. Innentől mind a nyitólapon, mint a posztoknál egyből látszik minden fontos információ a cím alatt.
Óriási köszönet mindkettőjüknek.

Feladtam

Éjszaka még futottam egy kört, de beletört a bicskám. Megint a közönség segítségét szeretném kérni.
Ha van az olvasók között WordPress programozásban jártas php bubus, kérem, vessen már egy pillantást a problémára.
Az Aldehyde WP témát használom, innen tölthető le. A probléma az, hogy a nyitólapon csak a dátumot és a szerző nevét írja ki a posztok címe alá, így nem látszik a kategória neve, illetve a kommentek száma. (A dátumnak még lenne is értelme, de jó lenne, ha a mellé az ídőt – óra, perc – is kiírná.)

Hogy ne legyen félreértés, bemásolom, hogy a régi témában ez hogyan nézett ki. A poszt utáni sor lenne jó a cím alá, ahol a mostani infó sor van.

From Segédlet

Addig eljutottam, hogy az index.php egy ciklusban meghívja a content.php-t, de abból már azt sem tudtam kibogarászni, hogy hol történik a poszt címe alatti rész kiírása. (Sajnos nincs benne konstans string.) A régi témában megtaláltam ugyan a fenti részt, de mivel saját változókat használt, nem tudtam átmásolni. Nem mintha tudnám, hová kell.

Jutalomként nem tudok sokmindent felajánlani, maximum azt, hogy a nyitólap alján lévő Aldehyde Theme by InkHive feliratot kiegészítem egy powered by XY utótaggal. :)

Horatio

Délután négyre fejeztem be a kertészkedést, zuhany, szivar… és nicsak, még csak öt óra és nincs dolgom. Szabadidő! De régen láttalak, barátom. Megnéztem a wunderlistet, szabadidő esetén mi a legelső (kötelező) teendőm. Videóvágás. Mindjárt itt az év vége, a kajakos társaság január elején esedékes videóklubja, ahol mindenki bemutatja az évközbeni kirándulásairól készült felvételeket.
Oké. Médiacenter gép bekapcsol, nappali világítása beállít. Izé. A plafonra világító állólámpa égője kiégett. A csillár meg nem jó, mert beletükröződik a tévébe. Fasza. Körbepakoltam a dohányzóasztalt kislámpákkal, végülis csak a kezemet, a billentyűzetet meg az egeret kell látnom.
Hogy legyen ihletem, megnéztem egy korábbi kajakos videót. Főcím, effektek, zene… rendben… aztán szöveg… na, az nincs. Majdnem elharaptam a borospoharat. Mivan?! Egy korábban elkészült videó, amelyben azonos hangerővel szólt a zene és a beszéd, most elvesztette a beszédhangot? Illetve… a Gopro felvételeken jó a beszédhang, a Nikonnal felvett anyagban meg semmi. Nulla. De ilyen nincs. Ez egy elkészült videó, amelyben van Gopro, Nikon, mobiltelefonos videó, vannak effektek, egy csomó audió, az egész mp4-ben, egységes codec-kel. Miért pont a Nikon felvételeknek nincs hangja?
Megnéztem ugyanezt a felvételt a laptopon, jól szólt. Tehát a médiacenter géppel történt valami.
Bedugtam egy fejhallgatót. Hátha a hangfal. Nem. Viszont ahogy bedugtam a fülest, felugrott egy Realtek Audio Manager. Hát te ki vagy? De ha már itt vagy, megnézem, mit tudsz. Rengeteget. Rengeteg felesleges dolgot. Elképesztő, mennyi mindent tudok vele torzítani a hangon. Csak éppen nem akarok. (Van karaoke beállítás is: leveszi a zenét, felerősíti a beszédet.) Hosszas küzdelemmel kikevertem egy olyan EQ beállítást, ahol megjött a beszédhang, de megmaradt a zene is. Azaz végülis szólt, de nem voltam nyugodt. Ennek magától kellene jól szólnia, nem egy ilyen szétegalizátorosított beállítással.
Na mindegy, nézzük azt a videóeditort. Első nyers felvétel. Te úristen, mi ez? A teljesen csendes felvételen, ahol csak az evező hangja szólhatott volna, ahogy ritmikusan belecsobban a vízbe, most egy metrószerelvény vágtázott át szaggatott sineken. Audio Manager, levettem minden egalizálást. Most jó. Ellenteszt, előző kész videó: megint nincs beszédhang. Jó. Bezártam minden programot, legyaktam a gépről az Audio Managert, restart. Nem változott semmi.
Nézzük már meg a drivereket. Egy csomó Nvidia… meg egy másik. Hát te ki vagy? Egy Microsoft audio driver. Nem lesz ez sok egy hangkártyához? Letiltottam. És… minden megjavult.
Nem viccelek, minden.
– Egyből jól szólt a korábbi videó, zenével, hanggal, effekttel.
– Egyből jó lett a videóeditorban a nyers videó, tényleg csak az evező csobbanása hallatszott.
– És egyből megjavult az állólámpában a fénycső.

A szürke hétköznapok folytatódnak

Nemrégiben rátoltam egy Windows 8.1-et a laptopomra, szépen fel is ment, aztán jött vele vagy 114 hotfix, ezeket is felraktam, aztán az egyik után szétesett a bejelentkezési képernyő, de nem gond, user csak egy van, annak a jelszavát meg vakon is be tudom gépelni. Aztán ki akartam próbálni valamit a beépített Mail progival, de az elindítása után lefagyott a képernyő, aztán ugyanez a Calendar-nál, sőt az összes metrós alkalmazásnál is. Jó, ezt nem úszom meg. Összes videó driver töröl, a Catalyst is, de még a Catalyst Install Manager is, aztán az egészet újrahúztam. Szuper. Működik. Jöhetett a Windows Mail és igen, a hír igaz, ez tényleg egy Activesync kliens, azaz az összes olyan ügyfelünk levelezését fel tudom venni benne egy nézetbe, akiknél nincs rpc over https, de van mobilos elérés. Cool. Már kezdtem volna örülni, amikor a Windows meghülyült. Már megint. Nem használok képernyőkímélőt, ha be vagyok dugva a konnektorba, akkor nem kapcsoltatom ki a képernyőt… ehhez képest percenként kilockolt az a dög. Nem kellemes. De már késő volt, gondoltam, majd holnap.
Reggeli, tisztálkodás, gyere laptop. Aztán 8.30-kor elment az áram. Nemcsak nálunk, a beinduló riasztók nagy számából ítélve az egész telepen. Oké, főpróba, gyakorlat arra, milyen lesz, amikor végleg betiltják itthon az internetet. (Vagy csak halálba adóztatják, de az ugyanaz.) Persze ilyenkor más sincs, gondolok arra, hogy fűtés, melegvíz, meg en-bloc a konyha sem. Kiültem a teraszra, aztán amikor már nagyon fáztam, visszamentem a lakásba és akkor már csodás melegnek tűnt a 18 fok. Délben rendeltem kaját, fél kettőre ért ki. Az árammal együtt. Csak az internet nem jött meg. Nagy buli volt, egy falat kaja, egy switch reset, újabb falat kaja, rohanás a padlásra, újabb kanál, újabb ipconfig. (Sietnem kellett, háromkor már jelenésem volt.) Addig eljutottam, hogy elpukkadt egy router, az, amelyik az egész belső hálózatunkat leválasztotta a T-Home hálózatáról. (Plusz ez volt a DNS szerver, meg a DHCP is.) Annyit még összehoztam, hogy csináltam egy ideiglenes dhcp szervert, hogy legalább bent menjen a hálózat, majd rohanás. Estefelé aztán Proxy5 kolléga és Sanyi haverjának a telefonos segítségével sikerült életet lehelni a routerbe, ami azért is elképesztő, mert alapvetően egy hardveres hibát tudtunk megjavítani szoftver és némi birkavese segítségével. (Dugj be azon a lyukon egy vastag szöget, utána dugd be a tápot, a szöget meg nyomdd addig, amíg tizenötig számolsz.) A router konfig még tartogatott izgalmakat, de aztán ez is rendbe lett rakva.
Nem kicsit szinesítette a napot a percenként kilockoló Windows. Volt olyan, hogy fejlámpa a fejemen, az orrommal nyomtam a papírvágó kést abba a bizonyos lyukba, egyik kezemmel a tápkábelt kezeltem, a másikkal meg a tapipadot simogattam, ne lockoljon ki a laptop műtét közben. Ekkor ért haza Nej, sokat tapasztalt feleség, egy szót sem kérdezett.
Estére meglett a net. Első körben belépkedtem az ügyfelekhez, van-e valahol szigorú Activesync házirend, de nem volt. Akkor maradt a gugli. És igen, viszonylag hamar meg is lett a válasz, ez egy bug, úgy lehet kilőni, hogy User Accounts / Reset Security Policies.
A legszebb az, hogy a mai napot alapvetően pihenősre terveztem. De hát, ahogy a szólás is mondja, ember tervez, Isten meg beleköp a levésbe.

Múltidézés

Nemrég egy belső oktatással kapcsolatban merült fel, hogy felhasználnák a 4 évvel korábban írt egyik könyvemet. Erre a tréfás kedvű hálózatos szakemberünk felajánlott némi sört annak, aki megtalálja benne a két durva hibát. Fogalmazzunk úgy, hogy felugrott a szemöldököm. Jelentkező nem akadt, így végül a szaki elárulta a hibákat.

Teljesen elérzékenyültem.

Az egyik hiba egy MAC cím volt. Aki esetleg nincs képben, közlöm, hogy ezek valami ilyesmi alakú szörnyetegek: 00-18-AB-FC-1A-59, azaz hat darab 1 bájtos szám, hexadecimális formában. Az inkriminált részlet pedig arról szólt, hogy egy hálózati forgalomban a résztvevők hogyan zsonglőrködnek ezekkel a számokkal.
Elképesztően figyelmesen kell olvasni egy írást ahhoz, hogy egy ilyen hibát kiszúrjon valaki. (És elképesztően jó szakembernek is kell lenni hozzá.) Márpedig a kollégám ilyen figyelmesen rágta át magát az íráson. Hatalmas megtiszteltetés ez számomra.

Mindenesetre a lényeg: a hibát két könyvben is javítanom kellett (igen, én is szoktam kopipasztázni), azaz az alábbi könyvekből újabb verziók kerültek ki a weblapra.

Ja, hogy mitől múltidézés? Érdekes volt 4-5 év után belenézni ezekbe a könyvekbe. Mintha nem is én írtam volna, anyira meglepett egy-egy fordulat. Meg is állapítottam, hogy igencsak jó tolla van a szerzőnek. :)

This is the end

A home szerverben megadta magát az egyik diszk az egyik tükörben. Vettem egy újat, kicseréltem. Utána nézegettem a régit. Kurva régi, de… lehet, hogy még garanciális? Papírok elő. Garancia: három év. Mikor jár le? Egy hónap múlva.

Mi a fene. Már a mérnöki precizitás sem a régi?

Kedves Western Digital! Nem lesz ebből valakinek baja a gyárban?

Az ügyfél hülye. Vagy nem.

Nemrég volt egy komment, melyre részletesen akartam válaszolni, de időhiány miatt csak egy rövid mondatra futotta, az meg így utólag visszaolvasva, elég durvára sikerült. Most éppen ráérek, kellemes tavaszi idő van, a békalány éppen új fiút keres magának a közeli tóban, emiatt az éjszakát kvadrofon békabrekegés tölti be, szóval minden adott ahhoz, hogy komótosan, kényelmesen irogassak.

Tételezzük fel, hogy az ügyfelünk káposztát akar reszelni. Mi pedig elismert szakértői vagyunk a káposztareszelésnek. Bólintunk, és előadjuk, hogyan kell reszelni a káposztát. Kimegyünk az ügyfélhez, meghívjuk a véleményformáló embereit is, és felvázoljuk nekik az egy, a biztos, a best practice módot, hogyan lehet, és kizárólagosan hogyan érdemes káposztát reszelni.
Hiba.
Ez a rendszergazda szemlélet. Amikor azt mondom, hogy ezt a rendszert erre a bizonyos dologra találták ki, erre pedig így célszerű használni. Pont. Ekkor lesznek legalacsonyabbak a költségek, ekkor pusztul leggyorsabban a káposzta.

Csakhogy pont azt nem kérdeztem meg az ügyféltől, hogy miért is akar káposztát reszelni. Egyáltalán nem biztos, hogy neki a hatékonyság a legfontosabb szempontja. Lehet, hogy ő a lábával akar majd káposztát reszelni, mert mondjuk közben a kezévével citerázik, az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik, a szájával vacsorázik. És ehhez nem a best practice rendszer kell, hanem egy olyan, amely az ő igényéhez igazodik.

Tudtad, hogy van Franciaországban egy olajmező, ahol olyan magas a kőolaj kéntartalma, hogy a fő terméknek nem az olajszármazékok számítanak, hanem a kén? El tudod képzelni az olajkitermelő cégek mérnökeinek a döbbent pillantásait, amikor a megrendelő lesöpörte az asztalról a hagyományos olajfeldolgozó üzemek terveit?

Nos, a lényeg ott van, hogy először kérdezni kell. Még akkor is, ha mi vagyunk a káposztareszelés legnagyobb szakértői a világon és nálunk senki sem tudja jobban, hogyan kell azt a nyomorult káposztát lealázni. Mert bármilyen furcsán hangzik is, de az ügyfél gondolkodhat racionálisan akkor is, ha a döntése számunkra irracionálisnak tűnik.

Persze, nehéz. Teljesen emberi dolog, ha az ember, amikor szokatlan kívánságba ütközik, rögtön arra gondol, hogy az ügyfél hülye. Eleve az ember úgy működik, hogy hajlamos a legelső megfelelő momemtumnál hülyének nézni az ismeretlen másikat, mert ezzel a maga normálisságát bizonyítja saját maga előtt. A profi ezzel tisztában van és ha fel is merül benne az érzés, kisöpri a fejéből. És megkérdezi az ügyféltől, miért mondott, miért kért hülyeséget.

Végül a hosszas fejtegetés végén essen pár szó a konkrét helyzetről. Azt írtam, hogy szép kihívás Exchange 2003 környezetben levélküldési hibát megoldani, ha az ügyfél saját maga által fejlesztett levelezőklienst használ, mely nem bizonyítottan működik a szabványoknak megfelelően. Persze, lehet erre a reakció, hogy az ügyfél forduljon fel, de legalábbis használjon valami ismert levelezőklienst. A helyes megoldás viszont az, hogy megkérdezzük: barátom, miért is akarsz így levelezni? És akkor elmondja, hogy annyira titkos a munkája, annyira kényes a környezete, hogy még azt sem engedhetik meg maguknak, hogy nyílt forráskódú levelezőklienst használjanak. Csak az jöhet szóba, hogy maguknak fejlesztenek célszoftvert. Azaz a pálya adott, a problémát ezen kereteken belül kell megoldani.

Majdhogynem átlagos nap

Ma délután ugrottam neki a házi szervernek. Már elég régóta azt jelzi ki, hogy a diszk alrendszerben az egyik tükör féloldalas, azzal meg nem lehet viccelni. Első körben azt kellett megnéznem, hogy tényleg elromlott-e a diszk. (Ez ugye házi szerver, itt nem az a cél, hogy új diszket adjunk el az ügyfélnek.) (Csak vicceltem.) A feladat persze nem is annyira egyszerű. Már csak a diszk beazonosításai is fogós volt, nyomkodhattam én a HP ACU-ban SSA-ban a ledkigyújtogató gombot, ha a diszkek nem külön házban voltak. Én meg csúszkáltam fejlámpával a fejemen az extra mini szerverszobában. Mindegy, végül meglett a renitens diszk és eljutottam odáig, hogy a SCSI kártya a boot után ugyan recovery-t akar csinálni, de rögtön utána jön egy log full üzenet, amelytől elszégyenli magát és abbahagyja. Ekkor hívtam fel mindentudó kollégámat telefonos szaktanácsadásért. Kaptam is egy jó tippet: lépjek be a _gép_ biosába, keressem ott a logtörlési lehetőséget. Mert ugye addig a SCSI biosban kerestem. És tényleg: a gép biosában beállítottam, hogy a következő indulásnál törölje a logbejegyzéseket, erre szépen el is indult az autorecovery és még most is fut, ha valami más megint meg nem ijesztette. (Csak egy apró nüansz: az SSA azt jelzi ki, hogy a diszknek kampec, halott, mint a kék norvég – miközben a SCSI bios azt mondja, hogy ez egy egészen jó képességű diszk, csak a tükröt kell összeragasztania. Kíváncsi vagyok, holnap reggelre melyikük győz.)

Csakhogy.

Amíg a szervert szerelgettem, a laptopomat kint hagytam a teraszon. A kettőhúszba be volt dugva, a hibernálás ilyenkor le van tiltva, maximum szunyókálni mehet el. (A mázlista.) Meglökdöstem az egeret, erre a képernyő úgy csinált, mintha feléledne, majd meggondolta magát. A gép innentől semmi noszogatásra nem reagált. Megpróbáltam kikapcsolni, erre bánatosan elkezdett két rövideket pittyegni. Akkumulátor ki, majd vissza. Ugyanúgy pittyegett. Újabb telefon a mindentudó kollégának. F1! Nála volt net, utánanézett, majd jött a verdikt: memória. De hogyan? – ütközem meg. Egy órája ott pihent a laptop az asztalon, még csak a közelében sem járt senki. No, mindegy, gép szétszed, memóriák kiszed, varázsnézéssel megbűvöl, visszarak… gép pöccre indul.
Ilyen nagyjából nincs.

És akkor arról már nem is merek beszélni, hogy a tegnapelőtti fűnyírójavításnál halálra keresett egyik alátétet ma megtaláltam az emeleti közlekedőben, a földön. Nem merek beszélni róla, mert félek, hogy végképp átszakad a világ szövete.

Akadnak még kihívások

Supportálni valakit telefonon keresztül, aki saját maga által fejlesztett levelezőklienst használ. Állítólag szabványosan. Titkosított forgalommal. Exchange 2003 szerverrel. Általam és általa is hozzáférhetetlen Exchange 2003 szerverrel.
És valami nem igazán működik.

Epical Hacking

Már korábban sem volt túl jó véleményem az EC-Council cégről. Egy Ethical Hacking tanfolyamot végigültem, és nem tetszett. Az egészről ordított, hogy nem a szakmát tanítják, hanem azt próbálják beleverni az emberekbe, hogyan menjenek majd át az ECC vizsgán. (Tipikus szituáció: az előadó beszél egy utility használatáról, majd megjegyzi, hogy ezt a paramétert jegyezzük meg jól, mert a közeljövőben szükségünk lesz rá. Aha.) Többszáz tool, mindegyik több verzióval is lemaradva a neten fellelhető változatoktól, gyorsan végigrohanva az egészen, említést sem téve arról, mi alapján is működnek az egyes programok. (Mondjuk, az is hülye, aki azt hiszi, hogy öt nap alatt meg lehet tanulni ezt a szakmát. Ember, az ellenfelek hároméves koruktól kezdve élesben treníroznak.)
Szóval papírgyár, rohadt sok pénzért.

Ezek után jót vigyorogtam az alábbi híren. Simán be lehetne venni a lexikonba, az Epic Fail címszó alá.

ps.
A félreértések elkerülése végett jelzem, hogy ez az írás nem Marciékről szól. Én még olyan tanfolyamon ücsörögtem, melyet eredeti, külföldi oktató tartott.