Vazze

Ez itt egy fénykép a mobiltelefonomról.

DSC_2153

Ha nem látszódna jól, azt válaszolta a Google, hogy ezt a felhasználói nevet sajnos nem hajlandó elfogadni.

Elmesélem a kép történetét.

Új telefon, újra fel kellett telepítenem mindent. Köztük a Waze klienst is. Előtte már bekonfiguráltam a Google accountomat, böngésző, levelező működött.

Jött a Waze. Meg egy óra idegbaj.

Feltelepítettem. Rögtön azzal kezdte, hogy küld egy ellenőrző sms kódot a telefonomra. Küldjél. Megjött, beírtam. Erre megkérdezte a nevemet és a usernevemet. Megadtam, hogy jpetrenyi. Szuper. Elindult az alkalmazás. Settings fül. Közölte, hogy wazer vagyok. Csak így. Mi van? Most adtam meg egy becsületben megőszült usernevet. Oké, változtassuk meg. Erre megint feldobta az sms autentikációt. Megkerülni nem lehetett. Jó, külgyed az újat. Elküldte. Beírtam. Adjak usernevet. Jpetrenyi. Foglalt. Persze, hogy foglalt, te barom, az előbb adtam meg! – kaptam fel a vizet. De nem lehetett megkerülni. Oké. Petrenyij. Foglalt. Valószínűleg ez lehetett a régi telefonomon. (Persze mindegyik ugyanahhoz a telefonszámhoz tartozott.) Joep. Foglalt. J.petrenyi. Csak betű és szám lehet. Houston, we have a problem. Tizenkilenc évvel ezelőtti userneveket szedtem elő. Lazybear. Foglalt. Anyátok. Darthfather. Naná, hogy elvitték. Jöhet az ultimate usernév: jgambolputty. Foglalt. Miva? JohannGambolputty. Foglalt. JohannGambolputtyVonUlm. Foglalt. Na, ekkor írtam be azt a bizonyos FuckYouGoogle usenevet.

Kíváncsi vagy, mi lett a vége?
NervousWalrus.
Ez még valahogy szabadon maradt.

De ahogy elnézem a Google elcseszett autentikáló rendszerét, hamarosan el fog fogyni az összes szó.
Igyekezzetek.

PS1
Ja, és simán felkapta az összes régi beállításomat: a Home koordinátát, a Work koordinátát és a Favorite koordinátákat. Csak a usernevemet nem engedte megtartani.

PS2
Igen tudom, adhattam volna az írásnak a ReallyPissedOff50BloodyBoiledCabbagesShovedUpYourArseIfYouDontGiveMeAccessnow címet is.

Ezmiez

Oké, odáig értem, hogy spam. De mi az értelme? Mire számít a küldője? Hogyan lesz ebből pénze?

Ez egy egyre hülyébb világ.

~oOo~

From: Davidson, Veronica [mailto:vedavidson@petersburg.k12.va.us]
Sent: Sunday, July 17, 2016 12:03 AM
Subject: Microsoft díját.

Microsoft díját.

Ezúton szeretnénk tájékoztatni Önöket, hogy az e-mail címet nyert 450,000,00 euró Microsoft Promotion Award-díjat július 9, 2016

Mert azt állítják, a díjátadója a kapcsolatot.

Kapcsolattartó személy Mr. Tammara Gomez

Kapcsolat e-mail: info.corresponding@aol.com

Bach No: FAL / 887-864 / 15
Jegy száma: KIL / 11178
Ref No: 9/792-EU

Gratulálok még egyszer.

Üdvözlettel
Kisasszony Silva Watson
Award koordinátor

~oOo~

Elég jó

Nagyon hasznos fogalom. Kíváncsi vagyok, hányan használják tudatosan.

Mire gondolok? Elmesélem.

Utazol az autóddal a naptól izzó Alföldön. Az autó lerobban. Szegényes tudásoddal megpróbálsz varázsolni valamit, végül az autó beindul és 20 km/h sebeséggel elkezd vánszorogni. Ez ‘jó’ megoldás? Nem. ‘Elég jó’ megoldás? Az! Ugyanis ezzel a sebességgel el tudsz vánszorogni a legközelebbi faluig, ahol a hozzáértő autószerelő már rendbe tudja rakni az autódat, azaz szállítja a jó megoldást.

Nézzük, hogyan néz ez ki az én szakmámban. Van egy projekt, kapunk rá egy hétvégét. Ordít róla, hogy alul lett méretezve az időtartam, de amikor ezt felvetjük, akkor csak joviális hátbaveregetést kapunk a főnökeinktől, hogy ugyanmár, ismerünk titeket, ügyes fiúk vagytok, megoldjátok ennyi idő alatt is. Aztán nincs szerencsénk, sorra jönnek a váratlan hibák, nem halad a projekt. Itt van a szombat éjszaka és a technikai vezető gondterhelten üldögél a projekt technikai embereivel a gépterem melletti irodában. Mindenkinek az a bizonyos Örkény idézet jár a fejében. (“Akkor elárulom, író úr. Lófasz fog itt folyni, nem acél.”) Lassan le kellene adni a státuszjelentést. De mi legyen benne?
Mondhatjuk azt, hogy feleim, nem sikerült. Küzdöttünk. Vesztettünk. Rollback. Ez azért, akárhogy is nézzük, kudarc. Arcvesztés. De ami még rosszabb, később újra neki kell futni, nulláról, miközben itt már 24 órája szopunk. Ez mind megy a levesbe és legközelebb újra végig kell csinálnunk. MegaHarapósLó.
Valaki bátortalanul felveti: mi lenne, ha éjszaka nem aludnánk? Ma sem? Nyernénk egy csomó időt. Hümmögés, morgások, de a végén mindenki beleegyezik. Oké. Mire megyünk ezzel a plusz idővel? Nos, először meg kell vizsgálni létezik-e ‘elég jó’ megoldás. Azaz ha először jól beijesztjük az ügyfelet, miszerint bukta a projekt, utána fel tudunk-e ajánlani neki egy ideiglenes alternatívát? (Az a bizonyos 20 km/h.) Azaz ha például a levelezőrendszert vertük éppen szét, akkor azt mondjuk, hogy hétfő reggel lesz valami ideiglenes levelezés. Lehet, hogy füstjelekkel. Lehet, hogy postagalambokkal. De a sürgős levelek mozogni fognak. Azaz valamilyen szolgáltatás lesz. Valamilyen ‘elég jó’ szolgáltatás. Mi pedig menetközben soványmalacvágtában reszeljük az ‘elfogadható’ megoldást. (A ‘tökéletes’ megoldást nem, az csak a mesében létezik.)
Vedd észre, hogy nem viccelek. Az ‘elég jó’ megoldás kiválasztásánál nem szabad szégyenlősködni, simán le lehet engedni a lécet a bányászbéka segge alá. Hiszen az ‘elég jó’ megoldás egyetlen alternatívája a rollback, már pedig az annyira szégyenletes, vállalhatatlan megoldás, hogy annál minden jobb.

Majd hétfő reggel az ügyfél alkalmazottai szembesülnek vele, hogy bizonyos feladatok csak erős kompromisszumokkal hajthatók végre. Nyilván lesz némi morgás, de ha a szakik pár nap alatt az ‘elég jó’ megoldásból képesek ‘jó’ megoldást kreálni, akkor pár hét múlva már senki nem fog emlékezni az egészre. Maximum az öreg rutinok anekdotázgatnak csapatépítő tréningen a harmadik feles után, hogy emlékeztek rá, milyen volt, amikor talicskán toltuk át a Felügyelethez a kinyomtatott Word doksikat.

Születésnapomra

Gondoltam meglepem magam magam. Rendeltem tíz szál kubai szivart egy hongkongi üzletből. (Évekkel korábban már rendeltem tőlük, nem volt semmi gond, eltekintve attól az egy esettől, amikor a fináncok belenyúltak.) Most viszont biztosra mentem, a tíz szálas csomagokkal soha nem volt gond, ráadásul azóta a limit is felment ötven szálra, szóval nem idegeskedtem.

Elérkezett a nagy nap reggele. (Pontosabban nem az igazi nagy nap, hiszen hétköznap nem ünneplünk, de akkor is.) Félórával később keltem. Hé, ez az én napom! Miért ne kezdődjön jól? Aztán átfutottam az éjszakai leveleket a mobilon. Ezmegmi? Egy sms. Azt mondja, hogy Magyar Posta. Küldeményem érkezett. Majd mellélöktek egy url-t. Kombináljam össze. Nem hangzott jól: http://www.posta.hu/vam. Bakker. Évek óta az első alkalom, hogy egy ilyen kicsi, tízszálas dobozra is rárepültek.
Valahogy megéreztem, hogy el lesz cseszve az egész napom. Legalábbis a kora reggeli optimizmusom lekókadt.
Reggeli közben már vámszabályokat olvasgattam. Hát, igen. Vannak értékhatárok, egyik esetben ennyi, másik esetben annyi, de a lényeg, hogy az érték alapján belecsúsztam a megbaszandók kategóriájába. Olyan nagyon nem, de azért igen. Vámot például (2,5%) nem kell fizetnem. De ÁFÁ-t (27%), na azt igen. Kösz. Aztán azért, hogy a Posta éber volt és feltolt az adóhivatalnál, majd el is vállalja a vámügyintézést, 1100 forintot kell fizetnem. Az adóhivatalnak pedig, azért, hogy jól kivágja rám a vámot, 2000 forintot. Ez a csomag értékének fényében újabb 10%. De örüljek, mert vám, az nincs.
Jó. Nézzük, mit kell tennem. A Posta oldaláról le lehet tölteni egy nyilatkozat formanyomtatványt, ki kell tölteni, vissza kell küldeni, fizetni pedig a mosolygós postásnak kell. (Ha megint szivarozni fog közben, hátramegyek a szívlapátért.) A nyomtató drivere persze richtig ilyenkor hal meg, nyomtató újratelepítés, desktop gép restart, megosztott nyomtató felvétele. A formanyomtatvány tele van zavarbaejtő kérdéssel: feladó neve, csomag súlya, a Posta által kiadott belső azonosítókód, meg ilyenek. Hülyék ezek? Ignoráltam mindent, amit nem tudtam, kitöltöttem, kinyomtattam, aláírtam, beszkenneltem, emailben elküldtem. Kapjátok be. Drága szivar lesz, de egyszer élünk.

Szkennelés közben vettem észre, hogy a desktop gépre (Windows8.1) megjött a 0day Flash javítócsomag, feltettem. Megjött a szerverre is, oda is feltettem. A laptopomra (Windows10) nem jött meg. Idióta Setting menü, hoppá. Megjött az, de nem sikerült a telepítése. Meg a júniusi kumulatív csomagé sem. Fasza. Verziószám alapján visszakerestem, gyakorlatilag márciusban sikerült utoljára kumulatív csomag telepítése. Azóta nem. És ez a kibaszott dög Windows10 erről nem szólt egy szót sem. Hogy értsd az indulataimat: már régóta nem hiszek az antivírus szoftverekben (de azért van fent), a https elterjedése óta a személyes tűzfalakban sem, ami működik, az a gyors pecselés és a user control. Erre most derül ki, hogy három hónapja pucér seggel állok a külvilág előtt, plusz még a 0day flash csomag sem megy fel.
Félre is löktem mindent. Pedig akkora to-do cetli hever az íróasztalomon, hogy csak targoncával lehet megemelni. De ez most fontosabb.

Nem akarok belemenni a részletekbe. Maradjunk annyiban, hogy totális csőd.

Az egy dolog, hogy a Windows10-ben mennyire elcseszték ezt az egész update dolgot. Az MS azt mondta, hogy az update tökéletesen működik, ennél tökéletesebb nem is lehetne, neked, hülyefelhasználó, semmi közöd hozzá. Aztán ha mégsem működik tökéletesen, akkor jól elfideszezik a problémát: kussolnak, hárítanak, majd előjönnek egy csomó új fícsörrel, melyeket lehet ünnepelni, ünnepeltetni. A net pedig, a jó öreg mindenttudó net… az meg időközben elhülyült.

Ez a háborgás már régóta bennem van. Hülyülünk. Úgy értem, egyre hülyébbek leszünk. Úgy értem, hogy a világ. A Lilaló blogon megy most egy sorozat (_01_, _02_), ahol a genderspecifikus elhülyülést fejtegetik, ami remek dolog, mert számtalan érdekes eszmefuttatást tesz lehetővé, de szvsz a lényeg akkor is az elhülyülés.
És soha nem hittem volna, hogy az ezoterika valamikor is benyomul az informatika területére.
Még öt évvel ezelőtt is, ha valahol elakadtál, rákerestél a guglin és vagy találtál egy cikket a megoldással (mert a pacák már belefutott a problémába és megoldotta), vagy találtál egy cikket, ahol elmagyarázták a témát és ez alapján már te is fel tudtad göngyölíteni a problémát, sőt, akár meg is írhattad. Ma erről szó sincs. Elindítod a guglit, beírod a keresőkifejezéseket, aztán a harmadik-negyedik találatnál kezd gyanús lenni, hogy valami nem stimmel, ctrl+f, rákeresel a szakkifejezéseidre és nem ritka, hogy a felük nem is szerepel az oldalon. De valami rank-mágus úgy beoptimalizálta, hogy ez a weblap kerüljön az első oldalra. Majd utána jönnek a fényevők. Valaki valamikor – akár félreértésből, akár trollkodásból – beírta, hogy a 8000424x hibakód eltüntetésére az a helyes megoldás, ha keresztúton éjfélkor a hátad mögé dobsz egy félszemű macskát. Megteheti? Meg. A gyártók olyan szinten szarnak az egészre, hogy sehol nem fogsz találni még csak egy táblázatot sem, ahol legalább egy bővítetlen mondatban írnának valamit a hibakódokról. Azaz szabad a pálya, a világ pedig tele van elkeseredett felhasználók millióival. Meg trollokkal. Meg jószándékű hülyékkel. És megszületik vagy öt hasonló fényevő jellegű cikk, a fórumokban pedig ezeket linkelgetik körbe-körbe az önjelölt guruk a kétségbeesett felhasználóknak.

Nos, ugyanebbe futottam bele ma. Az MS brutálisan szarik az egészbe, a net pedig tele van ködfaragással. Az egyiknél (nevezz át két könyvtárat, ettől resetelődik a windows update adatbázis) bele is futottam egy makacs kékhalál végtelen ciklusba és csak úgy tudtam kimászni belőle, hogy remek érzékkel még a próbálkozások előtt csináltam egy restore point-ot. Így telt az idő, amikor ránéztem az órámra és döbbenten láttam, hogy már délután három, a reggeli kávém még mindig ott figyel a mikróban, pedig lassan már az ebédre kellene koncentrálnom. A to-do listámra rá sem mertem nézni.

Ja, és nem sokkal korábban csöngetett a postás. Ajánlott levél. A Postától. Hogy vámolandó küldeményem érkezett. A jó rész az volt, hogy ebben a levélben már benne volt az összes adat a csomaggal kapcsolatban. Csak hát… érted ezt? Ki kell töltenem egy nyilatkozatot, amelyre rá kell írnom egy csomó adatot, melyet én nem ismerek, de a Posta igen. Akkor ugyan már, nem kellene a netről letöltött űrlapon jelölni, hogy ezt a részt a Posta tölti ki? Miért nem elegendő, ha én beazonosítom magam, emellé pedig megadom a csomag azonosítószámát, azaz az összes adatot, melyet a csomagról tudok? Oké, persze, megvárhattam volna, amíg megérkezik a Postáról a levél, de nem tudható, hogy ez hány nap, eleve péntek van, a szivarnak pedig minden nap árt, amikor nem megfelelő körülmények között tárolják, ezek meg ugye drága szivarok. Egyre drágábbak. Na mindegy, új nyomtatvány kitölt, aláírás, szkennelés, újabb levél, diszkrét mentegetőzéssel. Mert én ilyen hülye úrinő vagyok.

Konyha. Ebéd. Úgy, hogy eddigre már a délutáni meccsnek is vége lett. A teendők meg egyáltalán nem fogytak, hiszen az eddigiek rajta sem voltak a cetlin. Annyiból viszont legalább már ismerős a helyzet, hogy megint nem sikerül egy kellemes, örömteli eseményre kipihenten, kisimult arccal beesnem. Köszi Univerzum ezt a csodálatos napot.

PS.
Közben felmentem valamiért az emeleti hálószobánkba és ott vettem észre, hogy a délutáni szélvihar letépte az egyik ablakból a redőnyt. Remek. És hol van még az éjszaka?

Azok a csodálatos férfiak az ő körömreszelőikkel

Történhet bármilyen csodálatos dolog a technika világában, gravitációs hullámok, 5D tárolás, azért időnkét csak elő kell venni a fejszét és belefaragni azt a processzort a kifinomult elektronikába.
A múlt hét rossz hét volt a mobiltelefonjaim számára, először az ezeréves Nokia 520-as halt meg (pontosabban fagyott le szinte mindennap), ezt még kiváltottam Nej – szintén ezeréves – levetett Nokia 530-asával, utána viszont a többezer éves Galaxy S2-esem adta meg magát. Működött ugyan, de valami android frissítés annyira belassította, hogy odanőtt az ujjam a képernyőhöz, mire reagált valamire – és ezek a frissítések olyanok, hogy csak jönnek, jönnek.
Itt volt az idő egy mobilcserére. Nem részletezem a kiválasztási algoritmust (a szokásos, habzó szájjal excel táblákba préselni az előny/hátrány oszlopokat). végül meglett az új drágaság (annyira nem is, kuponnal csak 90e), vasárnap délután pedig nekiálltam bekonfigurálni.
Na, itt került elő a fejsze, persze csak képletesen. Az új telcsi duálkártyás, nekem pedig elegem lett belőle, hogy mindig egy kisebb mobiltelefon shopot hordozok magammal. A két régi telefonom mikro simmes, az új meg duál nano simmes. Azaz két kanállal az élvezetek. Hivatalos cserére esélyem sincs (nem részletezem, de hidd el), maradt a farigcsálás. Az átalakításhoz gyakorlatilag le kell vágni, le kell reszelni, le kell égetni a műanyagot a chipről, persze úgy, hogy a chipnek ne essen bántódása. Indultam az ollóval, aztán snitzer, a végén pedig körömreszelővel reszelgettem le róla az utolsó morzsákat, gyakorlatilag tizedmilliméteres pontossággal. Fejlámpa, nagyító a szemgödörbe szorítva, lógó nyelvvel, a csajok körömreszelőjével. Az asztal tele volt kisebb-nagyobb műanyagforgáccsal. A maradák chipeken annyira kevés műanyag maradt, hogy külön kellett jelölni filctollal, hogy melyik volt a lecsapott sarkuk. Ráadásul a telefonban simm tálca van, halványan kialakított mélyedésekkel. Ezekbe kellett volna beleférni. Csakhogy. Az egyik kártya gyárilag is mikro volt, a másik eredetileg normál, abból lett lereszelve évekkel ezelőtt mikróra. Ha hiszed, ha nem, nem voltak egyformák a chipek. Nem volt nagy a különbség, de a tűrés az illesztésnél nulla, így míg az egyik kártyát úgy kellett belefeszegetnem a műanyag tálcába (a chipből nem lehetett levágni), addig a másik simán átpottyant a lyukon. Na mire egyáltalán összeraktam a tálcát, aztán sokadik próbálkozásra sikerült be is tolnom, úgy, hogy egyik sem esett ki, egyik sem szorult be, őszültem egy sort. Szerencsére már nem látszik. Az viszont biztos, hogy az elkövetkező pár évben, ameddig ez lesz a telefonom, kizárt a kártyacsere: ha ezt a tálcát ki is tudom húzni valahogy, visszatolni már tutira nem fog menni. Magukhoz láncoltak a szolgáltatók.

Új év, új operációs rendszer

Tudom, tudom, azt szokták mondani, hogy amilyen a szilveszter, olyan lesz az egész év is, de ez marhaság, nekem eddig mindig sokkal szarabb volt az évem, mint amilyen a szilveszterem volt, lett légyen bármennyire vacak is az az évforduló.

Szóval, most valahogy úgy néztünk ki, hogy 30-án vettem egy nagy levegőt és csontra legyalultam a laptopomat, aztán beledugtam a Windows 10 USB telepítőt… és indult a hullámvasút. Mit mondjak… lélekben felkészültem mindenre. De tényleg mindenre. Te el sem tudod képzelni, hogy egy kaporszakállas öreg rutin mennyi mindenre fel tud készülni. Na, én még annál is többre készültem fel.

Nem kellett volna. Olyan sima install volt, amilyent évtizedek óta nem láttam. Pedig úgy indult, hogy a Dell határozottan kijelentette, ehhez a laptophoz már nem ad ki Windows 10 drivereket. Itt azért elszürkült a tekintetem. Emlékszem, mennyit kinlódtam pár évvel ezelőtt, még a Dell speciális drivereivel is. (Vagy lehet, hogy azért?) Aztán az történt, hogy a Windows 10 simán felismert mindent (egyedül a beépített kártyaolvasóval nem boldogult, de ahhoz meg jó volt a 8.1 driver), szóval mindent olyan szinten ismert fel, hogy még a Dell specifikus billentyűk is működnek. De mondok jobbat: működik a Catalyst! Amióta megvan a laptop, soha nem működött a két GPU közti váltás úgy, ahogy szerettem volna. Most az is megy. Oké, a Cisco VPN kliens okozott némi fejtörést, de erről már tudtam előre, megvolt rá a gyógyszer.

És ennyi. Természetesen szívtam az ezerszer elátkozott ÁNYK-val, aztán hagytam a fenébe. (A régi user profilban tárolt valami személyes kulcsot, na, az elveszett.) A számlázóprogram is beletett néhány kanyart. Az sem lenne rossz, ha a Google felvenne valakit, aki hallott már tartalomszinkronizálásról, a gdrive és a Picasa egyszerűen katasztrófa. De a Windowsnak ehhez már semmi köze.
Aztán ennyi. Van egy tiptop laptopom.

ps.
Azért nem voltam végig ennyire kocka. Csütörtök délután lecsuktam a laptop fedelét, társasoztunk hajnali kettőig, azóta pedig az esztétikai simításokat végzem a gépen. Hogy ne csak jó legyen, hanem csinos is.

Horatio, merre vagy? Mondani akarok valamit.

Több dolgok vannak földön és égen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.
– Hamlet –

Határidős meló, a határidő csütörtök este. Gyakorlatilag végeztem is, már csak egy pdf fájlt kell elküldenem. Új levél, nyúlfarknyi szöveg, csatolás, 25 KB-s fájl becsatol, bitkolbász araszol… aztán hibaüzenet. Csatolás nem sikerült. Gyors pillantás a tálcára, ikon, nincs net. Fulladj meg. Nyomorult tplink access point. Bementem, reset. Nem jött vissza a net. Hmm. Nyomorult Dell laptop. Restart. Net továbbra sincs. Kezd érdekes lenni. Mi is az IP címem? 169.254…. a francba. Nincs DHCP. Fix IP beállít. Lépjünk rá a Microtik routerre. Homokóra. Nincs Mikrotik router. Nocsak. Létra, padlás. Mikrotik restart. Létra, nappali. Továbbra sincs Mikrotik. Hjaj. Meghalt a szentem. Hoppá, van egy guest AP a legkülső Cisco routeren, hátha. Igen, működik. Másik fix IP. Juhé, van net. Gyorsan elküldtem a fájlt. Innentől nem sürget az idő, jöhet a szórakozás. Létra. Padlás. Egy eldugott dobozban találtam egy kidobásra ítélt Linksys routert. Táp nélkül. Aztán egy kidobásra ítélt zsákban megtaláltam a tápját. A 70 fokos padláson. Létra, nappali. Vajon mi lehetett az IP címe? És az admin jelszava? Sebaj, erre találták ki a reset gombot. Bekonfigoltam. Létra. Padlás. Lehúztam a Mikrotik-et, feldugtam a Linksys-t, rácsatlakoztam az egyik switch portjára, juhé, van net. Szegény Mikrotik. Lehúztam magamat, rácsatlakoztam a központi switch-re. Nincs net. Emmegmi? Switch restart. Van net. Akkor lehet, hogy nem is a Mikrotik ment tönkre? Linksys oldalt el, Microtik visszadug. Van net. Gurrá. Akkor végülis egy switch restarttal megúsztam. Létra, nappali. Laptop. Nincs net. Nincs Mikrotik. Nanemár. A központi switchen van net, az alatta lévőkön meg nincs? Ez valami fertőzés? Összes switch restart. Van néhány. Eszméletlen helyekre kellett bemásznom. Továbbra sincs Mikrotik. Lehet, hogy közben elromlott? Létra. Padlás. 70 fok. Központi switch. Van net. Kezdek csúnya szavakat használni.
Ha a virtuális környezetet nem számolom, a lakásban van 3 router (egy csak úgy lóg, használaton kívül), azaz három subnet. Van öt tplink gigás switch (plusz két integrált) és van négy Access Point. Hogy még az udvaron is legyen mindenhol wifi. És van egy felfoghatatlanul rejtélyes hibám. A Microtik jó, a központi switch jó, de a mögötte lévő összes switch nem kapcsol. Egyformán. Gyors teszt, legalább az itthoni szervereket látom-e, de nem. Azaz vagy egyszerre meghülyült négy switch (két vonalon), vagy én vagyok a helikopter. Töltöttem egy pohár bort, kerestem egy kisebb szivart és kimentem a lugasba berregni. Céltalanul tologattam az egeret, amikor feltűnt, hogy nem látom a 3-as AP-t. Ez a fiam szobájában van (az udvar észak-keleti oldalát fedi le). Felmentem. Be volt kapcsolva. Hmm. Reset. Lépcső. Nappali. Gyors pillantás a tévére. (Erre van kötve a médiacenter.) Hoppá. Van net. Lépcső. Felnőtt dolgozószoba. Nej. Éppen a monitort bámulja. Van net? Van.
– Remek – lelkendezett Nej – Újra van net! Akkor most elmegyek konditerembe. Te mit fogsz csinálni?
– Inni.

De most komolyan.

From Segédlet

Nagyjából ez a helyzet.

  • Szerinted hogyan lehet, hogy az AP3 hibája levágja a központi switch (SW1) alatti összes switchet, úgy, hogy utána sem a routert, sem egymást nem látják? Még a fix IP-s gépek sem.
  • Hogyan lehet, hogy az AP újraindítása után varázsütésre (egy percen belül értem le a nappaliba és az ikon már jelezte, hogy van net) megjavult minden? De tényleg minden.

Felfoghatatlan.

Jó kis nap

Az ilyen munkákat szeretem. Architektúrát kell tervezni. Kiülök a teraszra kávéval, vízzel, laptoppal, szivarral és nézegetem a madarakat, a macskákat, a gyerektologató, kutyasétáltató embereket az erdő szélén, aztán eszembe jut valami, lerajzolom, megint nézegetem a madarakat, macskákat, sétáló embereket, majd eszembe jut, hogy ezt meg lehetne csinálni egyszerűbben is, azt is lerajzolom, madár, macska, gyerek, kutya, sétáló emberek, utána rákeresek a neten, hogy ez az egyszerűbb megoldás tényleg működik-e, nincs-e valami ravaszul elbújó kizáró ok, természetesen van, madár, macska, gyerek, kutya, sétáló, újabb ötlet, akkor legyen így… és ez megy órákon keresztül, mire megszületik az elméletileg legjobb megoldás.
Melyet persze még egy csomószor módosítunk menetközben, de az már csak finomhangolás.

Nem az én napom

Vagy hetem. Vagy évem. Eh…

Írtam ezt a kis marhaságot a vörös falevélről, már küldtem volna ki, amikor észrevettem, hogy a Facebook összerendelés nem él, valami olyasmit írt ki, hogy lejárt, újítsam meg. Oké, töröltem, újra létrehoztam. Írás kiment, a Facebookon meg semmi. Nem akarom túlontúl részletezni, wordpress fórum, jetpack fórum, kinlódtam vele vagy egy órát, különösebb eredmény nélkül. Azt a Facebook debugger oldalon láttam, hogy az FB venné az adást, tehát valószínűleg a plugin nem küldi. Gondoltam, megírom a fórumon. De előtte a biztonság kedvéért mindent frissítek. A WordPress-t pár nappal ezelőtt upgradeltem, vele együtt a jetpack-et is, a skinnél voltam lemaradva 1 századdal. (Valami 3.1.18 volt 3.1.19 helyett.) Oké, ezt is rátoltam.
És ekkor kerekedett ki a szemem. Ez a kurva skin mindent letörölt. Azaz gyakorlatilag letörölte az összes sablonlapot, az összes személyreszabott beállítással együtt. Ráadásul egy olyan buzi felületet adott, ahonnan a leglényegesebb beállításokat kipucolták. Alapdolgokat képtelen voltam beállítani a grafikus felületről. (Oké, a forrásba piszkálva meg lehetett volna ezeket keresgélni, de eddig nem kellett.) Az már csak hab a tortán, hogy nem mentettem előtte. Ez azért nem volt lényeges, mert egy ilyen akció után az első dolgom lett volna megszabadulni ettől a skintől. Idiótákkal nem akarok együtt dolgozni.

Jöhetett a B terv. Itt volt készenlétben egy másik, egy faék egyszerűségű sablon. Amennyire nekem mostanra elegem lett az egészből, pont megfelelt. Ez is elég ostoba, de szerencsére nem bonyolult, nem tudtak rajta sokmindent elrontani (azért de), viszont legalább reszponzív.

Ellenben a Facebook integráció bekaphatja. Nem érdekel, ki csinált mikor és mit. Be volt lőve, működött, aztán meg nem. Most pedig elvitte a délutánomat, meg vele együtt a blog kinézetét is. Elég. Lehet követni másképp is a blogot, az írások alatt lehet kommentelni, akár megosztani is, nem fogok tovább bohóckodni a Facebook-kal.

Bontsuk ki

Árnyaljuk egy kicsit az előző írást.

Először elmesélem, hogyan született.

Felmenten a padlásra szivarozni, mert odakint szélvihar tombolt. Kedvem támadt közben zenét hallgatni, igy beüzemeltem a khmm… hifit. (Van itt fent egy kidobott hifi torony, meg egy kidobott médiacenter. Összekötöttem őket, az utóbbit rádugtam a számítógépes hálózatra és így frankón el tudom érni a nas-on lévő zenéket. Igaz, monitor nincs – még – de távkapcsoló van és a kontroll ledekből látom, mit csinálok.)
Elnavigáltam a zene könyvtárba, megkerestem a megkívánt lemezt, elinditottam az első számot és mivel ez már egy kicsit meghekkelt firmware, igy a 0 gombbal utasitottam a médiacentert, hogy az egész könyvtárat jatssza le. Elkezdtem kindle-n olvasni a regényt, majd ahogy eszembe jutott egy gondolat, elővettem a telefonomat és az evernote-ba begépeltem. Amikor végeztem a szivarral, lementem a nappaliba, a laptopomon elinditottam az evernote klienst, és átmásoltam a jegyzetet. Így készült a blogbejegyzés.
Nem egy nagy ügy, persze, de tíz évvel ezelőtt fantasztának neveztem volna azt, aki mindezt megpróbálja elhitetni velem.
Gibson kábé 10-15 évvel jár előttünk az időben. Amiket ír, technológiailag elég meredek dolgok, különösen az, amilyen mélyen beleágyazódnak nála ezek a dolgok a hétköznapokba, de ha jobban belegondolunk, mindnek a csírája már jelenleg is létezik. És ami a leginkább elszomorító a könyveiben, hogy ugyanez nem csak a hétköznapi informatikára igaz, hanem az általa felvázolt jövőbeli gazdaságra és a politikára is. Márpedig Gibson nem optimista. Határozottan nem az.

Rendszergazda blues

Aki volt gyakorló rendszergazda, vagy éppen az, biztosan rengeteg esetről tudna mesélni, amikor középvezetőtől felfelé valaki leszól neki, hogy valami gubanc van a gépével. A bejelentés alapvetően kétfajta lehet:

  • Figyelj, valamit itt, meg itt babráltam, elcsesződött, hülye fejjel leokéztam, rendbe tudnátok tenni?
  • Tegnap még működött, hozzá sem nyúltam, ma meg már szar. Csináljatok valamit!

Az első (A) esetben tudjuk, mi történt, viszonylag hamar ki is tudjuk javítani. Az ilyen bejelentőre a normális rendszergazda jó szívvel gondol, hiszen mindenki hibázhat, és ha kooperál, a javítás is gyors.
A második (B) esetben a rendszergazda elsportol egy ideig a géppel, aztán vagy újrahúzza, vagy elkezdi számbavenni, hogy egy hülye kreatív júzer mit kattogtathatott össze. Aztán valamelyik feltételezés igaznak bizonyul, lehet rendberakni a gépet. És mivel senki sem szereti, ha feleslegesen dolgoztatják, el is indul a pletyka, hogy mekkora marha már ez a Középvezető Béla, ez tényleg azt képzelte, hogy bevesszük, hogy a marsbéli zöld emberkék direkt azért szerveztek földi expedíciót, hogy blokkolják Béla minden valószínűség szerint forradalmi powerpoint prezentációjának az elkészülését? Magyarul berágnak rá, aztán körberöhögik.

A furcsa az, hogy a legtöbb középvezető ezt nem gondolja át. Remegve ragaszkodik tévedhetetlensége mítoszához és meg sem fordul a fejében, hogy a javítás során úgyis kiderül, ha ő volt a farok.

Ha én cégvezető lennék, lehet, letennék az IT asztalára egy táblázatot, benne a középvezetők névsorával. Aztán megkérném a rendszergazdákat, hogy ha az adott középvezetőtől jött egy ‘A’ tipusú bejelentés, akkor tegyenek a neve mellé egy + jelet, ha meg ‘B’, akkor egy – jelet.
Viszonylag hamar megtudnám, milyen emberanyaggal gazdálkodhatok.

Hurrá

Proxy5 kolléga addig fenyegette egy kollégáját, amíg az illető össze nem rakta a régen várt kódot. Innentől mind a nyitólapon, mint a posztoknál egyből látszik minden fontos információ a cím alatt.
Óriási köszönet mindkettőjüknek.

Feladtam

Éjszaka még futottam egy kört, de beletört a bicskám. Megint a közönség segítségét szeretném kérni.
Ha van az olvasók között WordPress programozásban jártas php bubus, kérem, vessen már egy pillantást a problémára.
Az Aldehyde WP témát használom, innen tölthető le. A probléma az, hogy a nyitólapon csak a dátumot és a szerző nevét írja ki a posztok címe alá, így nem látszik a kategória neve, illetve a kommentek száma. (A dátumnak még lenne is értelme, de jó lenne, ha a mellé az ídőt – óra, perc – is kiírná.)

Hogy ne legyen félreértés, bemásolom, hogy a régi témában ez hogyan nézett ki. A poszt utáni sor lenne jó a cím alá, ahol a mostani infó sor van.

From Segédlet

Addig eljutottam, hogy az index.php egy ciklusban meghívja a content.php-t, de abból már azt sem tudtam kibogarászni, hogy hol történik a poszt címe alatti rész kiírása. (Sajnos nincs benne konstans string.) A régi témában megtaláltam ugyan a fenti részt, de mivel saját változókat használt, nem tudtam átmásolni. Nem mintha tudnám, hová kell.

Jutalomként nem tudok sokmindent felajánlani, maximum azt, hogy a nyitólap alján lévő Aldehyde Theme by InkHive feliratot kiegészítem egy powered by XY utótaggal. :)

Horatio

Délután négyre fejeztem be a kertészkedést, zuhany, szivar… és nicsak, még csak öt óra és nincs dolgom. Szabadidő! De régen láttalak, barátom. Megnéztem a wunderlistet, szabadidő esetén mi a legelső (kötelező) teendőm. Videóvágás. Mindjárt itt az év vége, a kajakos társaság január elején esedékes videóklubja, ahol mindenki bemutatja az évközbeni kirándulásairól készült felvételeket.
Oké. Médiacenter gép bekapcsol, nappali világítása beállít. Izé. A plafonra világító állólámpa égője kiégett. A csillár meg nem jó, mert beletükröződik a tévébe. Fasza. Körbepakoltam a dohányzóasztalt kislámpákkal, végülis csak a kezemet, a billentyűzetet meg az egeret kell látnom.
Hogy legyen ihletem, megnéztem egy korábbi kajakos videót. Főcím, effektek, zene… rendben… aztán szöveg… na, az nincs. Majdnem elharaptam a borospoharat. Mivan?! Egy korábban elkészült videó, amelyben azonos hangerővel szólt a zene és a beszéd, most elvesztette a beszédhangot? Illetve… a Gopro felvételeken jó a beszédhang, a Nikonnal felvett anyagban meg semmi. Nulla. De ilyen nincs. Ez egy elkészült videó, amelyben van Gopro, Nikon, mobiltelefonos videó, vannak effektek, egy csomó audió, az egész mp4-ben, egységes codec-kel. Miért pont a Nikon felvételeknek nincs hangja?
Megnéztem ugyanezt a felvételt a laptopon, jól szólt. Tehát a médiacenter géppel történt valami.
Bedugtam egy fejhallgatót. Hátha a hangfal. Nem. Viszont ahogy bedugtam a fülest, felugrott egy Realtek Audio Manager. Hát te ki vagy? De ha már itt vagy, megnézem, mit tudsz. Rengeteget. Rengeteg felesleges dolgot. Elképesztő, mennyi mindent tudok vele torzítani a hangon. Csak éppen nem akarok. (Van karaoke beállítás is: leveszi a zenét, felerősíti a beszédet.) Hosszas küzdelemmel kikevertem egy olyan EQ beállítást, ahol megjött a beszédhang, de megmaradt a zene is. Azaz végülis szólt, de nem voltam nyugodt. Ennek magától kellene jól szólnia, nem egy ilyen szétegalizátorosított beállítással.
Na mindegy, nézzük azt a videóeditort. Első nyers felvétel. Te úristen, mi ez? A teljesen csendes felvételen, ahol csak az evező hangja szólhatott volna, ahogy ritmikusan belecsobban a vízbe, most egy metrószerelvény vágtázott át szaggatott sineken. Audio Manager, levettem minden egalizálást. Most jó. Ellenteszt, előző kész videó: megint nincs beszédhang. Jó. Bezártam minden programot, legyaktam a gépről az Audio Managert, restart. Nem változott semmi.
Nézzük már meg a drivereket. Egy csomó Nvidia… meg egy másik. Hát te ki vagy? Egy Microsoft audio driver. Nem lesz ez sok egy hangkártyához? Letiltottam. És… minden megjavult.
Nem viccelek, minden.
– Egyből jól szólt a korábbi videó, zenével, hanggal, effekttel.
– Egyből jó lett a videóeditorban a nyers videó, tényleg csak az evező csobbanása hallatszott.
– És egyből megjavult az állólámpában a fénycső.