Törmelék

De rég volt már ilyen, miközben a feljegyzések csak szaporodnak.

  • Az életnek jobbnak kell lennie az álmainknál. Egyébként miért kelnénk fel az ágyunkból?

  • Nemrég egy regényben azt olvastam a részecskefizikusok helyett, hogy részecskefilozófusok. Nekem jobban tetszik.

  • Ebből már nem a lóláb lóg ki, hanem a lóf@sz.

A kattintásod érték

Ha irodai munkát végzel, akkor akár munka közben is, de otthon mindenképpen odaülsz a számítógéped elé és szétnézel, mi is történt a nagyvilágban. Híroldalak, blogok, vlogok, Facebook. Idekattintasz, odakattintasz, nocsak, ez is érdekesnek tűnik, menjünk rá. Olvasgatsz, klikkelsz. És közben nem tudod, hogy az egyik legértékesebb dolgodat szórod szét: a kattintásaidat.

Tudod, mitől működik az internet? Nem, ne mondd azt, hogy lelkes exhibicionisták tolják a kontentet. Valamikor tényleg így volt, de az az idő már jó 15 évvel ezelőtt véget ért. (Akkor olyan is volt az internet. Emlékszem, még vigyorogva mutogattam a családnak azokra a cégautókra az utcán, melyeken a cégnév mellett URL is volt.)
Nem, ma egyértelműen a reklám az internet üzemanyaga. Akinek sok van belőle, az gyorsabban megy.
Hogyan lehet sok reklámot szerezni? Ha erre azt mondod, hogy rakjunk ki igényes tartalmat a netre, akkor azt mondom, próbálkozzál még. Nem, az igényesség felesleges luxus. A hirdető két dolgot néz: hányan látják a reklámját és ezek közül hányan kattintanak rá a hirdetésre. A látogatottságot pedig kétféleképpen lehet növelni: vagy az alantas ösztönökre építesz (balhé, gyilkosság, szex) vagy valamilyen trükkel felkelted az olvasó kíváncsiságát. Fontos, hogy az utóbbi esetben tartalomra igazából nincs is szükséged: elég csak a jó cím.
Nos, ezt hívják kattintáscsapdának, avagy clickbait-nek.

170116_a20447-690

Mutatok is egy szemléletes példát.

clickbait

Huh, ütős egy cím, nem? Aki kedveli Jarre munkásságát, nyilván rákattint. Aztán az írásból kiderül, hogy egy interjúban azt mondta a zenész, hogy ő zenefüggő, nem tud zene nélkül élni. Azaz bevonzottak az írás oldalára egy bombasztikus címmel, de odabent gyakorlatilag nem kaptál semmit; hiszen annál nagyobb közhely, hogy egy zenész nem tud zene nélkül élni, alig van.
És ha ezt nem tudatosítod magadban, akkor újra, meg újra beleesel a klikkcsapdába, újra meg újra semmitmondó, érdektelen oldalakon találod magadat. Olyan oldalakon, melyeknek egyetlen céljuk az, hogy pörgessék a kattintásszámlálót, azaz vonzóbbá tegyék a konkrét online médiát a hirdetők számára. Elvettek tőled 20-30 másodpercet, elvették erre az időre a figyelmedet, mindezt azért az egy nyomorult kattintásért.

(Beszélhetnénk ezek után arról is, hogyan lehet növelni a reklámra kattintások számát, de ez egy másik téma. Ráadásul meglehetősen lerágott is, hiszen mostanában még a csapból is az folyik, hogy az egyes online médiák hogyan gyűjtenek be rólad minden lényeges adatot, hogyan készítenek rólad személyiségprofilt, mely alapján már az érdeklődésedhez jobban illő reklámot kapsz az arcodba. Ez van. Egészen addig, amíg mindezt tényleg reklámprofilírozásra használják, nincs is vele semmi gond. De nem csak arra fogják, ebben teljesen biztos vagyok.)

Mindenféle

Jól indult a reggel. A terasz ónos, lefagyott lépcsőjén hatalmasat pereceztem, miközben a macskáknak vittem a kaját, mondanom sem kell, a konzerv fele rám borult, alig bírtam bemenekülni a lakásba, mert amennyire ezek a dögök ki vannak éhezve mostanság, simán velem együtt falták volna fel a macskakaját. Odabent persze ruhamosás, zuhanyzás.
Mindez még a reggeli kávé előtt.

Utána egy maratoni ügyintézés, némi kafkai utánérzéssel. Hamarosan megírom.

Még le sem tudtam zárni az aktuális részfolyamatot, de már rohannom kellett a fogorvoshoz. Ezen a héten harmadszor. Viszont… úgyis állandóan az jön, hogy csak panaszkodom, legyen egy kis jó hír is.
Ugye a történet az, hogy elméletileg már októberben be kellett volna tenni véglegesre a felső körhidat. Csak éppen… nekem is rengeteg munkám volt, a fogorvos is éppen akkor váltott munkahelyet, elhúzódott a dolog. Nekem pedig november elején, a libereci kiránduláson pokolian begyulladt mindkét oldalon a felső fogsorom. Jött egy tablettás antibiotikum kúra, ettől a bal oldal helyrejött, de a jobb nem. Makacsul nem. Év végén a doki még belepucolt a gyulladáshoz közeli gyökérkezelt fog gyökerébe, de a helyzet nem lett jobb, sőt. Innentől csak fájdalomcsillapítóval tudtam aludni. De ennél is rosszabb, hogy pszichésen ekkor rongyolódtam teljesen le. Két éve, mondom két éve küzdök ezzel a fogászati rémálommal és mostanra fogytam el. Egyszerűen már nem is emlékszem, milyen az, amikor valakinek nem fáj a foga. Szó nélkül nyeltem a Kataflan Dolo-t, mindig volt nálam erősebb fájdalomcsillapító is, tudomásul vettem, hogy állandóan csikar a gyomrom, megy a hasam és tombol a reflux is (hja, a fájdalomcsillapítás nem megy ingyen), az élet már csak ilyen, nem is lehet más. Csak már nem sok kedvem maradt hozzá. A fogorvos szorgalmasan pucolta, fertőtlenítette a gyökeret, de nem lett jobb. Eltelt két hét. Végül a doki beismerte, hogy fogalma sincs, mi van. Egy utolsó próbálkozásként jött egy újabb antibiotikum kúra, de már durvábban: közvetlenül a fog gyökerébe tömte az antibiotikumot, majd két naponta kimosta és újból tömött bele gyógyszert. Elég durván hangzik, de végül ez hatott. Pár napja fájdalomcsillapító nélkül élek. A jobb felső rész még mindig pokolian érzékeny a számban, rágni is csak óvatosan tudok, de legalább már magától nem fáj.

Szóval ide kellett volna mennem délután, de kinéztem az ablakon: péntek délután kettő, a cél Csepel, az utak le vannak fagyva és már órák óta szakad a hó. Háát, nem túl jó jelek egy autókázáshoz. Inkább hívtam a dokit, hogy jó lesz-e esetleg a hétfő. Nem vette fel. (Ez aznap annyira nem lepett meg, de majd úgyis megírom.) Oké, akkor megyek. Fürdőszoba, zuhany, fogmosás. Na, ekkor csörgött a telefon. Szerencsére készültem. (Egyedül vagyok a lakásban, nem vacakoltam azzal, hogy fürdőköpenyt vegyek. Egy szál farokban sétáltam el a fürdőszobába. Mobiltelefonnal a kezemben.) A doki hívott vissza, megegyeztünk a hétfőben.
Hurrá, akkor ma a héten először négy előtt ebédelek.

Még egy kis ügyintézés.

Aztán csöngött a telefon. A vezetékes.
– Halló, Petrényi József.
– Petrényi Józsefnét keresem.
– Itt olyan nincs.
Erre szó nélkül letette. Néztem a telefont, a hívó letiltotta a számkijelzést. Én pedig nem tudok másra gondolni, mint hogy valaki bepróbálkozott, megnézni otthon vannak-e a háziak. Nem lettem tőle nyugodtabb. Oké, semmilyen értéket nem tartunk itthon, de a francnak sem hiányzik ilyen hidegben egy betörés.

Na szóval, ennyi. Telnek a hétköznapok.

Igény, az lenne rá

Aki nem hisz a túlvilágban, nem hisz semmiféle túlvilági megmérettetésben, utolsó ítéletben, karmában… nos, az lemarad ezeknek a stresszcsökkentő hatásáról is. Hiszen olyan jó lenne bízni abban, hogy az összes seggluk, az összes némethszilárd agresszív ostoba bunkó, az összes aljas okos, az összes olyan ember, aki tömérdek embertársa életét keseríti meg akár rövidtávú előnyökért, akár önhitt ostobaságból, szóval hogy az emberiségnek ez a szemete egyszer valamikor, egy mindenek fölött álló, mindentudó bíróság által seggbe lesz rúgatva, de alaposan és fellebezés nélkül. Ez valami olyan erőt adhat a hétköznapokban, hogy már csak ezért is érdemes lenne hinni a túlvilágban, még akkor is, ha egyébként határozottan úgy véljük, hogy nincs és a fentiek fényében (mindentudó, objektív bíróság?) látszik, hogy nem is lehet.

2016 rossz év volt

Még 29-én elromlott a mosogatógép. Ilyenkor szerelőt találni… eléggé reménytelen. Így mosogattunk kézzel, mint az állatok.
Január másodikán terveztem felhívni a szerelőt. De – gondoltam – előtte pontosan megfigyelem a hibát. Nem sikerült. A mosogatógép tökéletesen működött. Egyszerűen csak megvárta, amíg átfordítjuk a naptárt 2017-re.

Egy utolsó morgás még 2016-ban

Tegnap annyira fájt a fogam, hogy kínomban újratelepítettem a laptopomat. Legalább megy közben az idő.

Oké, nem csak ez volt benne. Fél éve küzdök azzal, hogy nem megy Windows 10 alatt a Windows Update. (Az Office Update persze szuperül működik.) Az összes vudu varázslatot végigcsináltam, melyeket a neten találtam. Semmi. Az MS persze nem rakott ki hibaüzenetet értelmező táblázatot, a comunity meg… olyan segg, amennyire egy internetes community lehet. Így maradt végére a reinstall.

De nem erről akartam írni. (Bár az elfogyasztott whiskymennyiség után erősen gondolkodnom kellett, mire is akartam kihegyezeni ezt az írást.)

Na szóval, ez egy olyan laptop, mely meglehetősen erős (core-i7, 8 GB RAM, SSD) és grafikus teljesítmény tekintetében sem gyenge: az alaplapi Intel chipset grafikus kártyája (4000) mellett van benne egy AMD Radeon HD 76000M kártya is, mint extra GPU. Jól hangzik, mi? Hát nem. A két kártya közötti váltást az a bizonyos mélyen utált Catalyst program vezérli, ez pedig kapásból az összes grafikus alkalmazásnak – de tényleg az összesnek – letiltja a hozzáférést az erősebb videókártyához. Letiltotta az összes médialejátszó alkalmazást (böngészők included) és letiltotta az összes médiaszerkesztő alkalmazást is. Azaz a totalcommander-hez használhatom a GPU-t… de azokhoz az alkalmazásokhoz, amelyeknél tényleg szükségem lenne rá, azoknál nem. Csak. Mert a Catalyst gyárilag blokkol minden ilyen hozzáférést.

Vicces, nem? Kifizetsz 20-30e forintot, hogy legyen egy erősebb GPU-d a rendszerben… aztán a szoftver blokkol minden olyan lehetőséget, amikor értelme lenne használni.

Valahol annyira passzol ez az egész ehhez az évhez… na, mindegy, buék.

Gyors státusz

Ennyire még soha nem örültem annak, hogy szét akar robbanni a fejem a fogfájástól.

Több hónapnyi szenvedés után a fogorvosom végül beletörődött abba, hogy mélyebben kell gyökérkezelnie azt a fogat, mert ha hónapok óta folyamatosan fáj, akkor talán mélyebben van a probléma gyökere. Így ma mélyebben is kipucolta. Az egyébként begyulladt fogamat.
A medencecsontig még nem jutottunk le.

Jelenleg éppen kiment az érzéstelenítő hatása a számból.

Egy üveg whiskyvel és egy marék szivarral felvonultam a padlásra és nézem a darts vb-t.

Még az is lehet, hogy itt alszom.

Nem csoda, hogy hülyül az emberiség

Megint összegyűlt egy csomó hivatalos levél, nincs is jobb, mint a két ünnep között ilyesmikkel gyötörni magunkat.

Rögtön itt van egy. Generali biztosító. Azt írják, hogy a kötelező biztosításos csekk mellé csomagoltak egy ajándékot: egy szélvédő matricát. Nocsak. Olvasom a matricához mellékelt szöveget: szélvédő, kőfelverődés javítása. Hoppá. Bámulatos, hol tart már a tudomány. Matricával gyógyítható lenne a kavicsfelverődés? Olvassuk tovább. Azt mondja, hogy ragasszam rá a matricát úgy, hogy az átlátszó kör lefedje a sérülést. Oké. Utána nézzem meg, hogy a kör teljesen lefedi-e a sérülést. Jó. Majd ha lefedi, akkor hívjam fel a Generalit, ahol megmondják, hol találok velük szerződött szélvédőjavító szakembert, aki a cég számlájára javítja a sérülést.
Na, ekkor már elkezdtem keresni a kandi kamerát. Tehát a cég legyártatott X ezer matricát. Kipostázta. Nekem rá kell ragasztanom a szélvédőre, utána persze le kell szednem. Mindezt azért, hogy megállapíthassuk, hogy a sérülés nagyobb területű-e, mint egy háromcentis átmérőjű kör területe. Ahelyett, hogy ezt így, szövegesen beleírták volna a levélbe.

Ja, a Generalinál az utánfutóm van biztosítva.

Egy újabb hiábavaló decemberi reménykedés

Itt van megint a december. Az a hónap, amikor pár napig elkezdek tévét nézni. Nem, nem a Reszkessetek Betörők-re gondolok, hanem a darts VB-re. Szép, hosszú közvetítések vannak, durván délután kettőtől éjfélig mennek a meccsek. Attól viszont már elszoktam, hogy ennyi időt üldögéljek a tévé előtt. Valakinek a padláson is szivaroznia kell. Persze ott nincsen tévé. Laptop viszont annál inkább.
De jó is lenne, ha lehetne rajta tévét nézni. A XXI. században. Nagysebességű internethozzáféréssel. Digitális tévéadással.
Naná, hogy nem lehet.
Az ingyenes stream-ek elérése nagyjából olyan, mintha kokainnal kereskednél a neten. Mindenki ott irtja, ahol lehet, ami van, arra pedig ezerrel rátelepült az internetes maffia. Malware terjesztés, scam, amit akarsz.
De ezt még valahol meg is értem. A tévétársaságok, akik megvették a közvetítés jogát, nyilván azt szeretnék, ha te, mint néző, fizetnél is érte. Elvégre ez egy üzleti vállalkozás. A gond ott van, amikor fizetsz érte… és ennek ellenére sem tudod nézni.
Ez a T-Home.
Van TV GO előfizetésünk, mely elméletileg pont ezt tudja. Mobil eszközön – telefon, tablet, laptop – tudod nézni az adást. Pontosabban, tudnád. Ha azok a seggfejek képesek lennének olyan alkalmazást írni, amelyik működik. Androidhoz, IOS-hez van app, ez működik is, igaz, meg kell elégedned az egérmozi méretű képpel. A laptop kategóriát viszont nem tudták megugorni. Eleve ott kezdődik, hogy a szutyok programjuk a legtöbb böngészőn nem fut. (Konkrétan nem fut Chrome-on, Edge-n, Operán, Safari-n, és 64 bites Explore-en.) Akkor min fut? IE9-en. Őrület.
Jöjjön a Firefox, mert valamilyen félreértés miatt azon is fut. Bejelentkezés után azt írja ki a weboldal, hogy telepítened kell egy kliensprogramot. Böngészőhöz. Vastag kliens. A XXI. században. Na mindegy. Telepítsük. Aztán a telepítő elszáll. Nem tudja feltenni a vastag kliens alá a directx9-et. Na, ez az a pillanat, amikor az ember agya eldobja a szíjat. Mit akar telepíteni??? DirectX9-et? Egy gépre, melyen gyárilag már DX11.2 van? DX9 saccra valamikor a Vista környékén volt használatban. Eszüknél vannak?
És ezt a szart nyomják még mindig. Tavaly decemberben reménykedtem, hogy valamelyik fejlesztőnek, vagy szoftvertervezőnek elfogy a tudatmódosítója és egy pillanatra közel kerül a valósághoz, neadjisten ránéz a naptárra és felkiált, hogy emberek, mi ez a szar, amit csinálunk? De nem. A specifikációban minimálkonfiguráció van megadva, én legalábbis így értelmezem:

A TV GO szolgáltatás SD tartalmak lejátszásának _minimum feltételei_ Windows operációs rendszerű számítógépen:
Operációs rendszer:
Microsoft Windows Vista Service Pack 1+ (32 és 64 bites verzió)
Microsoft Windows 7 (32 és 64 bites verzió)
Microsoft Windows 8 (32 és 64 bites verzió, csak desktop módban, a csempe indítás nem támogatott)

De nem, a gyakorlat azt mutatja, hogy nem is fut máson.És mivel egy év alatt sem történt változás, valószínűleg szarnak az egészre.

Ja, és akkor ne is beszéljünk azokról a szerencsétlenekről, akik Linux alól böngésznek.

Szóval újfent dühönghettem egyet. (Nem, ne gyere más szolgáltatókkal, a világ végén lakunk, itt nincs más.)

Aztán szerencsére eszembe jutott, hogy van a fiókban egy ezer éve nem használt tabletem, hátha. És igen, ezzel sikerült megoldanom a problémát.

2016-12-28 20.11.42

De mit csinál az, akinek nincs tabletje? Elkönyveli, hogy fizet valamiért, amit a szolgáltató balfaszsága/arroganciája miatt nem lehet használni?

PS.
Egy kicsit utánaolvastam. Azt magyarázták egy helyen, hogy azért kell külön program, hogy a stream-et, azaz az adást ne tudd rögzíteni. Mert mégis, hogy gondolod?
Nem tudom, mennyire igaz az állítás, de ez nagyjából az a pont, amikor az embernek már kommentálni sincs kedve. Túl magas a labda.

Mindig van lejjebb

Mostanában nincsenek túl jó napjaim. Az tervezett volt, hogy a héten visszamegy a felső körhidam a szervízbe, azaz felső fogsor nélkül leszek. Az viszont nem, hogy kedden egy virsli akkora megerőltetést okozzon, hogy – Liberechez hasonlóan – bedurranjon megint az egyik gyökérkezelt fogam. És ebben nem is a fájdalom a legrosszabb, hanem az, hogy borult az eddigi koncepciónk, azaz nyomozhatunk tovább, mi van ezzel a foggal, azaz megint csúszik a végleges berakás.
Cifrázta a helyzetet, hogy 4-5 napja olyan erős refluxrohamaim vannak, hogy dupla adag gyógyszert kell szednem, ha reggel élve szeretnék felkelni. (A nagyon erős bukás vissza tud folyni a légcsőbe, sajnos tesztelve.) Nagyjából sejtem is az okát: befigyelt egy masszív szorulás, márpedig minden, ami terhelést helyez a gyomorra, növeli a refluxot. Na szóval, így.
A mai nap is úgy telt, ahogy ezen a héten a többi. Enni nem nagyon ettem, a vécével be-bepróbálkoztam, de sikertelenül, leginkább feküdtem az ágyban és olvastam.
Délután hatkor volt jelenésem a fogorvosnál. Leültem a váróban, olvasgattam. Már csak egy ember volt előttem, amikor a gyomrom jelzett: ‘hé, manus, nem te akartál egész nap vécére menni? Mert akkor van egy jó hírem, most mehetsz. De jobb, ha szaladsz.’ Felálltam, jelentőségteljesen körbenéztem, jelezve, hogy visszajövök, mint a Terminátor, aztán tekerés. A vécében éreztem, hogy vizes a talaj, de nem igazán foglalkoztam vele. Beültem a kupéba. Nos, lehet, hogy gyorsan kellett mennem, de a többnapos szorulás… hát nem adta meg magát könnyen. Ekkor jöttek be a takarítónők. Könnyed beszélgetés közben fejezték be a helyiség takarítását, miközben én egy centi vastag deszkalap mögött lapítottam Öt centire kilógó szemekkel. Aztán amikor kimentek, lekapcsolták a villanyt, erre kénytelen voltam reagálni, persze megijedtek, aztán elnézést kértek, amire nekem megint válaszolnom kellett volna, de ekkor beugrott, hogy tulajdonképpen felső fogsor nélkül, pokolian fájó foggal ülök a csepeli SzTK vécéjében és egy kisebb szüléssel felérő szorulás közben két nővel kellene könnyedén csevegnem, szóval inkább elröhögtem magamat.
Soha ne mondd, hogy kipróbáltál már mindent az életben.

Rakd nyélen

A Róbert Károly körút feltúrva. A 14-es villamos nem jár. A kék metró vészforgatókönyv alapján üzemel, de így is lerohadt késő délután, a Nagyvárad tér és a Lehel tér között metrópótlók jártak. Az M5 bevezető a Határ-úti felüljáró felújítása miatt hónapok óta járhatatlan. Emiatt az összes környező út beáll, mint a gerely. A népligeti parkolóhoz vezető összes utat lezárták valami maszatolás miatt. Az Üllői út menekülőútjának számító Vak Bottyán út utolsó 50 métere – a Határ útnál – lezárva. Délután valamiért az 1-es villamost is leállították, villamospótló buszok jártak a Hungária körúton. Illetve jártak volna, ha nem dugultak volna bele a forgalomba.
És ez egy átlagos hétköznap.
Az a barom Tarlós, bármennyire is nem áll szándékában, de a legjobb úton halad, hogy a város közlekedését átterelje kerékpárra.

Micsoda éjszaka volt

Mostanában a padláson töltöm az estéimet. Nem azért, mert annyira jó hely – persze nem is rossz – hanem azért, mert gyakorlok beszélni. Ne nézz furán. A homeworking egyik hátránya, hogy az ember elszokik a hosszú beszédektől, most pedig megint olyan hetem van, hogy napi 4-5 órát kell beszélnem, gyakorlatilag folyamatosan.
Tegnap este is toltam, ahogy kell. Éjfél körül hazajött Nej valami céges buliból, elbeszélgettünk. Én kiültem a padlásnyílásba, lelógattam a lábamat, ő pedig nekitámaszkodott a létrának. Aztán elment aludni. Hajnali egykor fejeztem be a felkészülést, mentem volna le. Volna. Nej olyan jól támaszkodott a létrának, hogy az becsuklott és meg is akadt a padlóban. (Ez egy ilyen összehajtogatható és plafonra feltolható létra.) Próbáltam fentről kimozdítani a holtpontról, de sehogyan sem sikerült. Kábé egy métert le tudtam ereszkedni, innen már csak másfél méter ugrás kellett volna, viszont félő volt, hogy az elrugaszkodás ereje kimozdítja a holtpontról a létrát és akkor ugrás helyett pofáraesés lesz. Betonra. Másfél méterről.

Hmm. Kiültem megint a feljáróba. Gondoltam, felhívom Nejt telefonon, hátha még nem alszik.
Kiválasztottam a favoritok közül, meg is jelent az arcképe, ráböktem a mobilszámára. A készülék tárcsázta is. A híváslistából a legutolsó számot. Hajnali egykor. Az IQJB üzletfejlesztési igazgatóját. Mondom, hajnal egykor. Pánikszerűen nyomkodtam a ‘leteszemleteszemleteszem’ gombot, de lefagyott a kezelői felület, nem reagált semmire. Az illető viszont felvette. Hajnali egykor. Szerencsére hamar letette, én pedig újraindítottam a telefont. Utána már rendben működött. Hívtam Nejt, naná, hogy aludt, nem vette fel. Végül valahogy lejutottam: lelépkedtem, amíg tudtam, utána csimpánzolva, azaz csak kézzel kapaszkodva a fokokba, leengedtem magamat.

Odabent egész nap kerestem az illetőt, hogy elmondjam, mi is volt ez, meg elnézést kérjek, de nem sikerült találkoznunk. Lehet, hogy este felhívom. Mondjuk hajnali egykor.

Tárgyak értékei

Az egyik öreg öngyújtómnak megint égési problémái vannak. Elég banális dolog, nem?

Igen is, meg nem is.

Ez tényleg egy régi, de kedvenc öngyújtóm. Egyégős fáklyagyújtó, tipikusan szivarokhoz. Olyan 3-4e forintba került.
Semmi pénzért nem dobnám ki.
Rendszeres hibája az, hogy bekormozódik a fáklyája. Ilyenkor ki kell pucolni. Nem igazán értek hozzá, megfelelő eszközeim sincsenek. Évekig úgy ment a tisztítás, hogy a cimborám, Rudi, aki civilben fogászati berendezések karbantartásával, azaz finommechanikával foglalkozott, megpucolta nekem.
Aztán Rudit pár éve elvitte a rák. De mielőtt meghalt volna, még szakított rá időt, hogy – egy hónappal a halála előtt – kiugrott hozzám és egy gyorstalpalón megtanított arra, hogyan kell ezt az öngyújtót megpucolni. Ezt adta át nekem, utolsó gesztusként.

Persze a pucoláshoz kellettek eszközök is. Nagyítót még tudtam venni. De fogászati eszközeim nem voltak. Ehhez kellett a mostani fogorvosom. Tudom, a pacák a blogon leginkább negatív kontexusban szerepel, pedig ennél többet érdemel. Most nem akarok mélyebben belemenni, a lényeg, hogy nagyon jó fogorvos, csak éppen az ügyfélkezelése… mondjuk úgy, hogy laza. Aztán amikor elmeséltem neki a sztorit, meg hogy szivargyújtó pucolása, vigyorgott egy nagyot és segített kiválogatni a készletéből, hogy mi minden kellhet nekem.

Nos, ennyi. Manapság, amikor kezd vacakolni a gyújtóm és nekiállok pucolni, ennek a két embernek a tekintetét érzem magamon. És amikor sikerül a takarítás, a gyújtó újra úgy üzemel, mint egy új, mindkettőjük felé biccentek egyet.

YOLO

– Mi értelme halálra dolgozni magunkat, ha nem élvezhetjük, amink van? – tettem fel magamnak a kérdést szombat délben, majd kimentem a konyhába, sütöttem egy fokhagymás-krumplis-rozmaringos csirkehúst, elkortyoltam hozzá egy üveg vörösbort és csutkáig tekertem a hangerőt a Laibach Macbeth lemezén.

Motiváció

Közeledik az év vége, ilyenkor kell átnézni az éves könyvelést minden érintett vállalkozásban. Aztán a BT-nél kiugrott, hogy van vagy 200e forintnyi adótúlfizetésem.
Rögtön gyanút fogtam.
Ráment egy fél napom, hét évre visszamenőleg kigyűjtöttem minden fontosabb adatot, bazi nagy excel tábla, ahogy kell. Kiderült, hogy nem, nem ez a helyzet, sokkal inkább egy egészen derék hátralék lóg a nyakamon. Tekintve, hogy jövőre teljesen le szeretném építeni a BT-t, ezt mindenképpen rendeznem kell.

Hamarosan lesz egy tanfolyamom. Nos, az ebből befolyó pénz pont elég lesz a rendezésre.
Azaz az oktatás minden percében azt fogom érezni, hogy nem magamnak, hanem az adóhivatalnak dolgozom.

Tudom motiválni magam.