Pénzügyi tanácsadó leszek

Végülis, mi kell hozzá? Szorgalom, pszichológia, számérzék. Ezek mind megvannak, számérzékből még több is, mint kell.
Mindent említettem? Nem, egyvalami kimaradt: a szerencse. Na, az nincs.

Az első történet régi, írtam is már róla, ezért csak röviden. Nej választhatott, hogy az éves prémiumát készpénzben kéri, vagy a cég részvényeiben. Ez utóbbi közel duplája volt az előbbinek, így némi vacillálás, tőzsdei kikupálódás után a részvény mellett döntöttünk. Ugyan volt egy nehezítés, a részvényeket félévig nem lehett eladni, de békés időszak volt, nem izgultunk. Ez egyébként akkor volt, amikor végre lakhatóvá szerettük volna alakítani a szobáinkat. (A felköltözés után jó helyen lévő, de nagyon lepukkant lakást vásároltunk.) Kellett a pénz nagyon a felújításra. Letelt a félév, elméletileg el is adhattuk volna a részvényeket, de éppen nyaraltunk. A nyaralás után viszont nem csak mi érkeztünk Budapestre, hanem az orosz válság is. Jeges folyóként tartolta le a tőzsdét, a részvényeink rövid időn belül elvesztették értékük felét. Csak pislogtunk. Meg csikorgattuk a fogunkat. Meg őszültünk. 4-5 hónap után visszajött a részvények értéke valamennyire, mi pedig gyorsan eladtuk. Még akkor is, ha tudtuk, hogy a válság után jó lesz ez a részvény. Nekünk akkor kellett a pénz, így is el kellett halasztanunk a lakásfelújítást egy félévvel. Szóval életemben először, nem is egészen a magam akaratából, besétáltam szétnézni a tőzsdére és rögtön akkora pofont kaptam, hogy a shortot is longnak néztem.

A másik történet teljesen friss. Tavaly év végére kiegyenesedtek a dolgaink. Nem mondom, hogy teljesen pozitívan, de végeredményben eltünt egy csomó bizonytalanság az életünkből. Elkezdhettünk gondolkodni a megtakarításainkról. Mennyit, mennyire mobilizálható formában tartsunk? Rövidtáv, középtáv, hosszútáv. Végül a hét elején bementem az Államkincstárhoz, nyitottam egy értékpapír-számlát és mellé egy TBSz-t is. Aztán vadul elkezdtem művelni magam, hogyan is működik ez az egész. Kijegyzeteltem, hogy PMÁK 2021/I, ez lesz a középtávú komponens. Csütörtökön léptem be a személyes netbankomba, hogy feltörjem a korábbi lekötéseinket, melyekből majd megveszem a prémium államkötvényeket. Nos, végül nem tettem meg. A legnagyobb lekötésünk hétfőn jár le, nekem meg nem volt kedvem kidobni tízezer forintot az ablakon. Felírtam a naptárba, hogy hétfőn akció.

Aztán mi történt csütörtök délután? Ez: Hirtelen eltünt a prémium állampapír.

“Három napja még 50 milliárd forintos rábocsátásról (újabb kibocsátásról) adott ki hirdetményt az Államkincstár, tegnap délután azonban már nem volt szabad az ügyintézőknek prémium állampapírt eladni.
Így mint derült égből villámcsapás, megszüntették az egyik legjobb magyar befektetési lehetőséget a kockázat-költség-hozam tekintetében.”

Aztán ma, pénteken már ki is jött a módosított változat: Itt az új prémium állampapír.

Megszületett az új Prémium állampapír, amint sejtettük, sokkal rosszabb lett. Az infláció feletti felára az ötévesnek 2,25% (eddig 3,25% volt), de mivel a decemberi inflációt nézik, ami 1,8% volt éves alapon, így jövő nyárig a kamata 4,05%.

Azaz ez a kétnapos tétovázás (azért ez egy négyéves befektetés, mely már nagyon régóta müködik, szóval a két nap gyk elhanyagolható mennyiség) rögtön négyszázezer forintnyi buktát jelentett. Mert nem akartam elbukni tízezer forintot. Azaz megint csak bedugtam a fejemet és megint egyből pofán vágtak.

Jogos a kérdés, hogy akkor ezt most hogyan? Milyen pénzügyi tanácsadó lenne így belőlem?
Elmondom, hogyan képzelem. Eljön az ügyfél tanácsot kérni. Én pedig elmesélem neki, hogy éppen milyen befektetésben gondolkozom. Az ügyfél pedig pánikszerüen kimenekül abból a befektetésből, álszakállt vesz, nevet változtat, felrobbantja a bankfiókot és a helyét beszántja sóval. Mert az a befektetési forma abban a pillanatban megkapta a halálos ítéletét, amint elkezdtem gondolkodni rajta.

PS.
Ja, csak szólok, van ingatlanunk is.

Egér

Lányom másnaposan támolygott le délben a lépcsőn.
– Jé, nem is tudtam, hogy van gyerek itthon – lepódött meg Nej.
– Illetve még nincs egészen itthon – korrigált, miután alaposan szemügyre vette a delikvenst.
– Menjél, csajszi, egyél valamit, jót fog tenni a gyomrodnak – kísérte ki a konyhába. Utána mindketten felmentek Dóra szobájába.

Én éppen a nappalit forgatom ki a sarkából, konkrétan a médiafalat. Egyedül a tévé marad a helyén, de az is csak azért, mert fel van csavarozva a falra. Számítógépek, szünetmentes, nyomtató, szkenner, NAS-ok, switchek, AP-k… meg még ki tudja mik. Kismillió kábel, persze. Na meg ami a bútor elhúzása után fogadott. A porszívó csövében konkrétan keresztbeakadt egy döglött egér. Azért ez…
Nyilván felmentem a csajokhoz.
– A porszívő csövében keresztbeakadt egy döglött egér – jelentettem be.
Lányom kezében megállt a kanál.
– Gondoltam, nem árt, ha tudjátok – mentem vissza a nappaliba.
Szereztem egy marék papírtörlőt, beleburkoltam az egeret, majd kivittem a kukába. Aztán véletlenül a szelektívbe dobtam. Gondoltam, kiveszem… csakhogy ekkor már kigurult a csomagolásból.
Nézegettem. Furcsa egér volt. Igaz, már amikor megfogtam, akkor is éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Ha nemrég döglött meg, akkor puhának kellett volna lennie. Ha meg régebben, akkor folyósnak. Ez meg olyan volt, mint ha keményre száradt volna. Óvatosan megfogtam. Teljesen kemény. Túlságosan kemény. Megnéztem alaposabban, közelről. Bakker, ez műegér. Ki szórakozik velem?
Visszacsomagoltam a papírtörcsibe és felsétáltam a lányokhoz.
– Meséltem nektek arról a döglött egérről – kezdtem bele.
Lányom nyelt egy nagyon furcsát.
– Ugye, kidobtad? – kérdezett rá Nej.
– Hát, izé…
– Az ugye nem az a kezedben? – nyílt tágra a szeme.
– Tulajdonképpen, de.

Dóra eltolta maga elől az ételt és mindkét kezével a szájához kapott.

– Te nem vagy normális – szürkült el Nej arca is – Miért hoztad fel?
– Gondoltam, ti is meg akarjátok nézni – kezdtem el kicsomagolni.
– Fúúúúj! – jött a sarokból.
– Nyugi. Igazából csak arra lennék kíváncsi, hogy vett-e valaki valamikor a macskáknak műegeret?
– Műegeret?
– Igen. Olyat, amelyik teljesen olyan, mint az igazi egér és csak akkor derül ki róla, hogy nem az, amikor megfogtad. A kezeddel.
– Ja, olyat. Igen vettünk.
– Megnéznéd, hogy ez az?

Dóra üveges szemmel nézett maga elé. Végül Nej hajolt közelebb.

– Igen, az.
– Köszönöm. Örültem az együttműködésnek.

Jó dolgok

De tényleg, idén meglepő módon inkább jó dolgok történnek velem, mint rosszak. Ma például megkaptam a december hetedikén feladott csomagomat, azt, amelyikről már lemondtam. A körhídról is pont azelőtt tört le egy darab, mielőtt véglegesen felragasztottuk volna. Meg ilyenek.

Jó lesz

Ma levittem a kajakot Justinhoz, aki többek között egy kajakszerelgetős ember.

A következők történtek:

  • A Point XP18 ülése pontosan stimmelt a kajakomba.
  • A Prijon Kodiak háttámlája pontosan stimmelt a kajakomba.
  • Csak úgy, mindenféle rögzítés nélkül beszórtuk a cuccokat a kajakba, beültem… és vártam. Félóra után sem volt semmiféle zsibbadás. Éljenéljenhurrá. Lett egy kajakom. Már csak vissza kell fogynom az őszi súlyomra.

Egyébként… ha ki szerettem volna választani a legrosszabb napot az utazáshoz, szándékosan sem tudtam volna szarabbat találni. Lefelé Hatvanig sűrű, szeletelhető köd, aztán 150 kilométer eső, ónoseső. A GPS nyomorult két perc előnyért bevitt a Tiszaborzasztó falvakba. Négyszámjegyű, hóeltakarításról soha nem hallott utakon araszoltam. Húsz kilométert, kettesben. Körülöttem a helybéliek nyomultak a traktorjaikon. Én meg köztük egy kajakkal a tetőn. Simán csúsztam egy félórát. A GPS két perce miatt. Aztán hazafelé Putyin. A GPS Füzesabony környékén sikoltott egyet, majd újratervezett. Azt mondta, hogy Hatvannál menjek le Szolnokra, onnan a Mende-Sülysáp-Gyömrő-Vecsés vonalon haza tudok érni. Mindezt úgy, hogy nyílegyenesen hazavezető autópályán voltam. Szerencsére Hatvanig rendeződött a helyzet, a köcsög szekuritisek legalább az M0-át felszabadították – Ferihegyet nyilván nem – de Gyál felé kerülve végül hazajutottam.

Ónos

Minden, de tényleg minden le van fagyva. Imádom. Felvettem a nyuszitalpamat és irány a természet.
A teljes erdő egy merő jégpálya volt. Rajtam kívül senki nem mert bejönni. Elmondhatatlanul élveztem. Az egész erdő az enyém volt, nem találkoztam senkivel. Végtelen csend, madárcsicsergés.

Más.

Szegény szerencsétlen kajak sem gondolta volna, hogy egyszer majd jégpáncél fogja borítani.

2017-01-30 12.40.22

Törmelék

De rég volt már ilyen, miközben a feljegyzések csak szaporodnak.

  • Az életnek jobbnak kell lennie az álmainknál. Egyébként miért kelnénk fel az ágyunkból?

  • Nemrég egy regényben azt olvastam a részecskefizikusok helyett, hogy részecskefilozófusok. Nekem jobban tetszik.

  • Ebből már nem a lóláb lóg ki, hanem a lóf@sz.

A kattintásod érték

Ha irodai munkát végzel, akkor akár munka közben is, de otthon mindenképpen odaülsz a számítógéped elé és szétnézel, mi is történt a nagyvilágban. Híroldalak, blogok, vlogok, Facebook. Idekattintasz, odakattintasz, nocsak, ez is érdekesnek tűnik, menjünk rá. Olvasgatsz, klikkelsz. És közben nem tudod, hogy az egyik legértékesebb dolgodat szórod szét: a kattintásaidat.

Tudod, mitől működik az internet? Nem, ne mondd azt, hogy lelkes exhibicionisták tolják a kontentet. Valamikor tényleg így volt, de az az idő már jó 15 évvel ezelőtt véget ért. (Akkor olyan is volt az internet. Emlékszem, még vigyorogva mutogattam a családnak azokra a cégautókra az utcán, melyeken a cégnév mellett URL is volt.)
Nem, ma egyértelműen a reklám az internet üzemanyaga. Akinek sok van belőle, az gyorsabban megy.
Hogyan lehet sok reklámot szerezni? Ha erre azt mondod, hogy rakjunk ki igényes tartalmat a netre, akkor azt mondom, próbálkozzál még. Nem, az igényesség felesleges luxus. A hirdető két dolgot néz: hányan látják a reklámját és ezek közül hányan kattintanak rá a hirdetésre. A látogatottságot pedig kétféleképpen lehet növelni: vagy az alantas ösztönökre építesz (balhé, gyilkosság, szex) vagy valamilyen trükkel felkelted az olvasó kíváncsiságát. Fontos, hogy az utóbbi esetben tartalomra igazából nincs is szükséged: elég csak a jó cím.
Nos, ezt hívják kattintáscsapdának, avagy clickbait-nek.

170116_a20447-690

Mutatok is egy szemléletes példát.

clickbait

Huh, ütős egy cím, nem? Aki kedveli Jarre munkásságát, nyilván rákattint. Aztán az írásból kiderül, hogy egy interjúban azt mondta a zenész, hogy ő zenefüggő, nem tud zene nélkül élni. Azaz bevonzottak az írás oldalára egy bombasztikus címmel, de odabent gyakorlatilag nem kaptál semmit; hiszen annál nagyobb közhely, hogy egy zenész nem tud zene nélkül élni, alig van.
És ha ezt nem tudatosítod magadban, akkor újra, meg újra beleesel a klikkcsapdába, újra meg újra semmitmondó, érdektelen oldalakon találod magadat. Olyan oldalakon, melyeknek egyetlen céljuk az, hogy pörgessék a kattintásszámlálót, azaz vonzóbbá tegyék a konkrét online médiát a hirdetők számára. Elvettek tőled 20-30 másodpercet, elvették erre az időre a figyelmedet, mindezt azért az egy nyomorult kattintásért.

(Beszélhetnénk ezek után arról is, hogyan lehet növelni a reklámra kattintások számát, de ez egy másik téma. Ráadásul meglehetősen lerágott is, hiszen mostanában még a csapból is az folyik, hogy az egyes online médiák hogyan gyűjtenek be rólad minden lényeges adatot, hogyan készítenek rólad személyiségprofilt, mely alapján már az érdeklődésedhez jobban illő reklámot kapsz az arcodba. Ez van. Egészen addig, amíg mindezt tényleg reklámprofilírozásra használják, nincs is vele semmi gond. De nem csak arra fogják, ebben teljesen biztos vagyok.)

Mindenféle

Jól indult a reggel. A terasz ónos, lefagyott lépcsőjén hatalmasat pereceztem, miközben a macskáknak vittem a kaját, mondanom sem kell, a konzerv fele rám borult, alig bírtam bemenekülni a lakásba, mert amennyire ezek a dögök ki vannak éhezve mostanság, simán velem együtt falták volna fel a macskakaját. Odabent persze ruhamosás, zuhanyzás.
Mindez még a reggeli kávé előtt.

Utána egy maratoni ügyintézés, némi kafkai utánérzéssel. Hamarosan megírom.

Még le sem tudtam zárni az aktuális részfolyamatot, de már rohannom kellett a fogorvoshoz. Ezen a héten harmadszor. Viszont… úgyis állandóan az jön, hogy csak panaszkodom, legyen egy kis jó hír is.
Ugye a történet az, hogy elméletileg már októberben be kellett volna tenni véglegesre a felső körhidat. Csak éppen… nekem is rengeteg munkám volt, a fogorvos is éppen akkor váltott munkahelyet, elhúzódott a dolog. Nekem pedig november elején, a libereci kiránduláson pokolian begyulladt mindkét oldalon a felső fogsorom. Jött egy tablettás antibiotikum kúra, ettől a bal oldal helyrejött, de a jobb nem. Makacsul nem. Év végén a doki még belepucolt a gyulladáshoz közeli gyökérkezelt fog gyökerébe, de a helyzet nem lett jobb, sőt. Innentől csak fájdalomcsillapítóval tudtam aludni. De ennél is rosszabb, hogy pszichésen ekkor rongyolódtam teljesen le. Két éve, mondom két éve küzdök ezzel a fogászati rémálommal és mostanra fogytam el. Egyszerűen már nem is emlékszem, milyen az, amikor valakinek nem fáj a foga. Szó nélkül nyeltem a Kataflan Dolo-t, mindig volt nálam erősebb fájdalomcsillapító is, tudomásul vettem, hogy állandóan csikar a gyomrom, megy a hasam és tombol a reflux is (hja, a fájdalomcsillapítás nem megy ingyen), az élet már csak ilyen, nem is lehet más. Csak már nem sok kedvem maradt hozzá. A fogorvos szorgalmasan pucolta, fertőtlenítette a gyökeret, de nem lett jobb. Eltelt két hét. Végül a doki beismerte, hogy fogalma sincs, mi van. Egy utolsó próbálkozásként jött egy újabb antibiotikum kúra, de már durvábban: közvetlenül a fog gyökerébe tömte az antibiotikumot, majd két naponta kimosta és újból tömött bele gyógyszert. Elég durván hangzik, de végül ez hatott. Pár napja fájdalomcsillapító nélkül élek. A jobb felső rész még mindig pokolian érzékeny a számban, rágni is csak óvatosan tudok, de legalább már magától nem fáj.

Szóval ide kellett volna mennem délután, de kinéztem az ablakon: péntek délután kettő, a cél Csepel, az utak le vannak fagyva és már órák óta szakad a hó. Háát, nem túl jó jelek egy autókázáshoz. Inkább hívtam a dokit, hogy jó lesz-e esetleg a hétfő. Nem vette fel. (Ez aznap annyira nem lepett meg, de majd úgyis megírom.) Oké, akkor megyek. Fürdőszoba, zuhany, fogmosás. Na, ekkor csörgött a telefon. Szerencsére készültem. (Egyedül vagyok a lakásban, nem vacakoltam azzal, hogy fürdőköpenyt vegyek. Egy szál farokban sétáltam el a fürdőszobába. Mobiltelefonnal a kezemben.) A doki hívott vissza, megegyeztünk a hétfőben.
Hurrá, akkor ma a héten először négy előtt ebédelek.

Még egy kis ügyintézés.

Aztán csöngött a telefon. A vezetékes.
– Halló, Petrényi József.
– Petrényi Józsefnét keresem.
– Itt olyan nincs.
Erre szó nélkül letette. Néztem a telefont, a hívó letiltotta a számkijelzést. Én pedig nem tudok másra gondolni, mint hogy valaki bepróbálkozott, megnézni otthon vannak-e a háziak. Nem lettem tőle nyugodtabb. Oké, semmilyen értéket nem tartunk itthon, de a francnak sem hiányzik ilyen hidegben egy betörés.

Na szóval, ennyi. Telnek a hétköznapok.

Igény, az lenne rá

Aki nem hisz a túlvilágban, nem hisz semmiféle túlvilági megmérettetésben, utolsó ítéletben, karmában… nos, az lemarad ezeknek a stresszcsökkentő hatásáról is. Hiszen olyan jó lenne bízni abban, hogy az összes seggluk, az összes némethszilárd agresszív ostoba bunkó, az összes aljas okos, az összes olyan ember, aki tömérdek embertársa életét keseríti meg akár rövidtávú előnyökért, akár önhitt ostobaságból, szóval hogy az emberiségnek ez a szemete egyszer valamikor, egy mindenek fölött álló, mindentudó bíróság által seggbe lesz rúgatva, de alaposan és fellebezés nélkül. Ez valami olyan erőt adhat a hétköznapokban, hogy már csak ezért is érdemes lenne hinni a túlvilágban, még akkor is, ha egyébként határozottan úgy véljük, hogy nincs és a fentiek fényében (mindentudó, objektív bíróság?) látszik, hogy nem is lehet.

2016 rossz év volt

Még 29-én elromlott a mosogatógép. Ilyenkor szerelőt találni… eléggé reménytelen. Így mosogattunk kézzel, mint az állatok.
Január másodikán terveztem felhívni a szerelőt. De – gondoltam – előtte pontosan megfigyelem a hibát. Nem sikerült. A mosogatógép tökéletesen működött. Egyszerűen csak megvárta, amíg átfordítjuk a naptárt 2017-re.

Egy utolsó morgás még 2016-ban

Tegnap annyira fájt a fogam, hogy kínomban újratelepítettem a laptopomat. Legalább megy közben az idő.

Oké, nem csak ez volt benne. Fél éve küzdök azzal, hogy nem megy Windows 10 alatt a Windows Update. (Az Office Update persze szuperül működik.) Az összes vudu varázslatot végigcsináltam, melyeket a neten találtam. Semmi. Az MS persze nem rakott ki hibaüzenetet értelmező táblázatot, a comunity meg… olyan segg, amennyire egy internetes community lehet. Így maradt végére a reinstall.

De nem erről akartam írni. (Bár az elfogyasztott whiskymennyiség után erősen gondolkodnom kellett, mire is akartam kihegyezeni ezt az írást.)

Na szóval, ez egy olyan laptop, mely meglehetősen erős (core-i7, 8 GB RAM, SSD) és grafikus teljesítmény tekintetében sem gyenge: az alaplapi Intel chipset grafikus kártyája (4000) mellett van benne egy AMD Radeon HD 76000M kártya is, mint extra GPU. Jól hangzik, mi? Hát nem. A két kártya közötti váltást az a bizonyos mélyen utált Catalyst program vezérli, ez pedig kapásból az összes grafikus alkalmazásnak – de tényleg az összesnek – letiltja a hozzáférést az erősebb videókártyához. Letiltotta az összes médialejátszó alkalmazást (böngészők included) és letiltotta az összes médiaszerkesztő alkalmazást is. Azaz a totalcommander-hez használhatom a GPU-t… de azokhoz az alkalmazásokhoz, amelyeknél tényleg szükségem lenne rá, azoknál nem. Csak. Mert a Catalyst gyárilag blokkol minden ilyen hozzáférést.

Vicces, nem? Kifizetsz 20-30e forintot, hogy legyen egy erősebb GPU-d a rendszerben… aztán a szoftver blokkol minden olyan lehetőséget, amikor értelme lenne használni.

Valahol annyira passzol ez az egész ehhez az évhez… na, mindegy, buék.

Gyors státusz

Ennyire még soha nem örültem annak, hogy szét akar robbanni a fejem a fogfájástól.

Több hónapnyi szenvedés után a fogorvosom végül beletörődött abba, hogy mélyebben kell gyökérkezelnie azt a fogat, mert ha hónapok óta folyamatosan fáj, akkor talán mélyebben van a probléma gyökere. Így ma mélyebben is kipucolta. Az egyébként begyulladt fogamat.
A medencecsontig még nem jutottunk le.

Jelenleg éppen kiment az érzéstelenítő hatása a számból.

Egy üveg whiskyvel és egy marék szivarral felvonultam a padlásra és nézem a darts vb-t.

Még az is lehet, hogy itt alszom.

Nem csoda, hogy hülyül az emberiség

Megint összegyűlt egy csomó hivatalos levél, nincs is jobb, mint a két ünnep között ilyesmikkel gyötörni magunkat.

Rögtön itt van egy. Generali biztosító. Azt írják, hogy a kötelező biztosításos csekk mellé csomagoltak egy ajándékot: egy szélvédő matricát. Nocsak. Olvasom a matricához mellékelt szöveget: szélvédő, kőfelverődés javítása. Hoppá. Bámulatos, hol tart már a tudomány. Matricával gyógyítható lenne a kavicsfelverődés? Olvassuk tovább. Azt mondja, hogy ragasszam rá a matricát úgy, hogy az átlátszó kör lefedje a sérülést. Oké. Utána nézzem meg, hogy a kör teljesen lefedi-e a sérülést. Jó. Majd ha lefedi, akkor hívjam fel a Generalit, ahol megmondják, hol találok velük szerződött szélvédőjavító szakembert, aki a cég számlájára javítja a sérülést.
Na, ekkor már elkezdtem keresni a kandi kamerát. Tehát a cég legyártatott X ezer matricát. Kipostázta. Nekem rá kell ragasztanom a szélvédőre, utána persze le kell szednem. Mindezt azért, hogy megállapíthassuk, hogy a sérülés nagyobb területű-e, mint egy háromcentis átmérőjű kör területe. Ahelyett, hogy ezt így, szövegesen beleírták volna a levélbe.

Ja, a Generalinál az utánfutóm van biztosítva.

Egy újabb hiábavaló decemberi reménykedés

Itt van megint a december. Az a hónap, amikor pár napig elkezdek tévét nézni. Nem, nem a Reszkessetek Betörők-re gondolok, hanem a darts VB-re. Szép, hosszú közvetítések vannak, durván délután kettőtől éjfélig mennek a meccsek. Attól viszont már elszoktam, hogy ennyi időt üldögéljek a tévé előtt. Valakinek a padláson is szivaroznia kell. Persze ott nincsen tévé. Laptop viszont annál inkább.
De jó is lenne, ha lehetne rajta tévét nézni. A XXI. században. Nagysebességű internethozzáféréssel. Digitális tévéadással.
Naná, hogy nem lehet.
Az ingyenes stream-ek elérése nagyjából olyan, mintha kokainnal kereskednél a neten. Mindenki ott irtja, ahol lehet, ami van, arra pedig ezerrel rátelepült az internetes maffia. Malware terjesztés, scam, amit akarsz.
De ezt még valahol meg is értem. A tévétársaságok, akik megvették a közvetítés jogát, nyilván azt szeretnék, ha te, mint néző, fizetnél is érte. Elvégre ez egy üzleti vállalkozás. A gond ott van, amikor fizetsz érte… és ennek ellenére sem tudod nézni.
Ez a T-Home.
Van TV GO előfizetésünk, mely elméletileg pont ezt tudja. Mobil eszközön – telefon, tablet, laptop – tudod nézni az adást. Pontosabban, tudnád. Ha azok a seggfejek képesek lennének olyan alkalmazást írni, amelyik működik. Androidhoz, IOS-hez van app, ez működik is, igaz, meg kell elégedned az egérmozi méretű képpel. A laptop kategóriát viszont nem tudták megugorni. Eleve ott kezdődik, hogy a szutyok programjuk a legtöbb böngészőn nem fut. (Konkrétan nem fut Chrome-on, Edge-n, Operán, Safari-n, és 64 bites Explore-en.) Akkor min fut? IE9-en. Őrület.
Jöjjön a Firefox, mert valamilyen félreértés miatt azon is fut. Bejelentkezés után azt írja ki a weboldal, hogy telepítened kell egy kliensprogramot. Böngészőhöz. Vastag kliens. A XXI. században. Na mindegy. Telepítsük. Aztán a telepítő elszáll. Nem tudja feltenni a vastag kliens alá a directx9-et. Na, ez az a pillanat, amikor az ember agya eldobja a szíjat. Mit akar telepíteni??? DirectX9-et? Egy gépre, melyen gyárilag már DX11.2 van? DX9 saccra valamikor a Vista környékén volt használatban. Eszüknél vannak?
És ezt a szart nyomják még mindig. Tavaly decemberben reménykedtem, hogy valamelyik fejlesztőnek, vagy szoftvertervezőnek elfogy a tudatmódosítója és egy pillanatra közel kerül a valósághoz, neadjisten ránéz a naptárra és felkiált, hogy emberek, mi ez a szar, amit csinálunk? De nem. A specifikációban minimálkonfiguráció van megadva, én legalábbis így értelmezem:

A TV GO szolgáltatás SD tartalmak lejátszásának _minimum feltételei_ Windows operációs rendszerű számítógépen:
Operációs rendszer:
Microsoft Windows Vista Service Pack 1+ (32 és 64 bites verzió)
Microsoft Windows 7 (32 és 64 bites verzió)
Microsoft Windows 8 (32 és 64 bites verzió, csak desktop módban, a csempe indítás nem támogatott)

De nem, a gyakorlat azt mutatja, hogy nem is fut máson.És mivel egy év alatt sem történt változás, valószínűleg szarnak az egészre.

Ja, és akkor ne is beszéljünk azokról a szerencsétlenekről, akik Linux alól böngésznek.

Szóval újfent dühönghettem egyet. (Nem, ne gyere más szolgáltatókkal, a világ végén lakunk, itt nincs más.)

Aztán szerencsére eszembe jutott, hogy van a fiókban egy ezer éve nem használt tabletem, hátha. És igen, ezzel sikerült megoldanom a problémát.

2016-12-28 20.11.42

De mit csinál az, akinek nincs tabletje? Elkönyveli, hogy fizet valamiért, amit a szolgáltató balfaszsága/arroganciája miatt nem lehet használni?

PS.
Egy kicsit utánaolvastam. Azt magyarázták egy helyen, hogy azért kell külön program, hogy a stream-et, azaz az adást ne tudd rögzíteni. Mert mégis, hogy gondolod?
Nem tudom, mennyire igaz az állítás, de ez nagyjából az a pont, amikor az embernek már kommentálni sincs kedve. Túl magas a labda.