A medve halállistája

Autó kötelező biztosítás. Mivel már tavaly is sokallottam, gondoltam, megnézem előre mennyi lesz. Nyilván még több. Konkrétan évi 53e forint. Oké, Netrisk. Kijött, hogy ha felmondom, majd újrakötöm, akkor csak 35e forint. Már itt furcsán néztem magam elé. (De még nem küldtem el a megbízást.) Aztán más okból (Casco, mert az is brutál sok) felhívtam a biztosítót, beazonosítottam magamat, elbeszélgettem az ügyintézővel. Végigkérdezte ugyanazokat az adatokat, amelyeket a Netrisk-nek is megadtam, majd közölte, hogy 33e forint. Hát jó, engem nem nehéz meggyőzni.
– Akkor most mit csináljak? Mondjam fel a biztosítást és kössük újra?
– Nem, nincs rá szükség. Egyszerűen átírom.
– Tényleg? Betelefonálok, Ön átírja 53e forintról 33e forintra és ennyi?
– Pontosan.

És a medve lehúzott a halállistáról.

Annyira mégsem hamarosan

Vasárnap reggel eltalált egy náthás-taknyos-lázas-torokfájós nyavalya, élni is alig van kedvem. (Csak szomorúan nézem, milyen gyönyörű idő van odakint.) Ilyenkor legszívesebben átaludnám a hetet. Persze, hogy rengeteg dolgom van megint. Egyszerűen semmi esély sincs rá, hogy a héten bármi értelmeset írjak… nyilván a prágai írások is csúsznak.

Örökölni veszélyes

Ez egy tapasztalat. Leírom, hogy ha ilyen szituációba kerülsz, okosabban járjál el, mint mi.

Anyósom kábé fél éve szenderült jobblétre. Megvolt a hagyatéki tárgyalás, Nej vett rajta részt.

Tavasszal kapott egy hivatalos levelet. Azt kérdezték, hogy örököse-e a keresztanyjának?

Itt egy kicsit részletezném a családi viszonyokat. Nej keresztanyja az anyja testvére volt. A hölgyet anno Karcsi bácsi még valamikor a hetvenes években szöktette meg. (Vagány pacák volt.) Karcsi bácsi 1988 körül hunyt el. Nej keresztanyja pedig 2003-ban. Anyósomnak nem volt másik testvére, Nej pedig egyedüli gyerek.

Nej értelemszerűen azt válaszolta a hivatalos levélre, hogy igen.
Hiba volt.

Május végén kapott egy levelet a közjegyzőtől, hogy mint egyedüli örökös, örökölt valami 90m2 földterületet a világ végén. Nej akkoriban piszkosul nem ért rá. Amikor meglátta a 3 oldalnyi jogász bikkfanyelven írt levelet, rémülten tette félre. Majd.

Pár nappal később felhívta egy ügyvéd. Hogy az a földdarab olyan, amelyiken már egy ház van. Az ügyfele meg szeretné rendezni a tulajdoni viszonyokat. Mivel már 29 éve senki felé sem nézett, így elbirtokolható. Rajtunk áll, hogy perrel, vagy békésen. Nej közölte, hogy vigyék azt a földet, ahová akarják, nekünk nem kell. Az ügyvéd azt javasolta, hogy akkor fogadja el a hagyatéki végzést, aztán majd megállapodunk.

Nos, az egyes számú szabály: soha, hangsúlyozom soha ne fogadd el az ellenfél ügyvédjének tanácsát anélkül, hogy ne gondolnád végig a következményeket. Neadjisten, megbeszélnéd a saját ügyvédeddel. (Mert ezek az ügyvédek sikeresen kifejlesztettek egy olyan nyelvet maguknak, melyet rajtuk kívül más nem ért.)

Nej belement. Örült, hogy ennyivel letudja. Nem akart foglalkozni vele. Júliusban kaptunk egy levelet az adóhivataltól, miszerint fasza, akkor fizessünk be 52e forint örökösödési illetéket. Mert elfogadtuk az örökséget. Az ügyvéd erről valahogy megfeledkezett. Meg arról, hogy megemlítse, miszerint ha Nej nem fogadja el, akkor a tulajdonhányad az államra száll és az ügyvéd vért pisálhat, mire évek alatt elbirtokolja az államtól.

Ekkor jött a riasztás Nejtől. Houston, we have a problem. Megkerestük egy ügyvéd barátunkat, de már nem tudott segíteni. Ha elfogadtuk, akkor jogos az illeték. Az adóhivatalt meg rohadtul nem érdekli, mit csinálunk a földdel. Hogy éppen elveszítjük, akár perrel, akár szerződéssel.

Kínunkban még írtunk egy méltányossági kérvényt az adóhivatalnak, de visszaírták, hogy nekik csak szociális alapon van joguk mérlegelni, szóval küldjünk egy fizetési igazolást és majd eldöntik. A kis robinhood-ok.

Ez volt az a pillanat, amikor átvettem Nejtől az ügyet. Neki ideje sincs, meg türelme sem ehhez a szőrszálhasogató baszkuráláshoz.

Hát, elég cifra volt a helyzet. Eleve nagyon el lett cseszve. Amikor anyósom testvére elhunyt, elfelejtették ezt az ingatlanrészt hagyatékolni. Nem jött elő a hagyatéki tárgyaláson, nem született róla végzés, anyósom hivatalosan nem örökölte meg. Emiatt, amikor anyósom hunyt el, az ő hagyatéki tárgyalásán elő sem került ez a földdarab. Abszolút nem tudtunk róla. Az ingatlan 14 évig egy halott nevén volt. Vedd észre, hogy ez tette lehetővé, hogy az ügyvéd nyeregben érezze magát: az elbirtokláshoz 15 zavartalan év kell, márpedig ha 2003-ban átírják a tulajdont anyósomra, akkor sehogy sem jött volna ki a 15 év. Így, hogy nem írták át, így viszont megvan a 29. Másfelől ha átírják, akkor Nej már egyeneságon örökölt volna, nem kellett volna illetéket fizetni. De nem írták át.
Szóval a lényeg, hogy a per messze nem lett volna annyira egyértelmű, mint az ügyvéd sugallta, de nem is lett volna egyszerű. Az adóhivatal még megemlítette, hogy a pernek lehet olyan végeredménye is, hogy a bíróság visszavonja a hagyatéki rendelkezést (mert kiderül, hogy nem is tőlünk kellene elbirtokolni, hanem már korábban, azaz mi nem is örökölhettük volna meg) de groteszk módon, ekkor gyakorlatilag veszítjük a pert, azaz az egyik oldalon visszanyerjük az örökösödési illetéket, a másik oldalon viszont bukjuk a perköltséget.

A végeredményt az ügyvéd ismerősünk jósolta meg, még a nyár közepén: egyezzetek meg az ügyvéddel peren kívül és kérjetek annyi kompenzációt, amennyit tudtok. Ez meg is történt, végül a közjegyzői díjat fizetik nekünk vissza, az illetéket bukjuk. (Hozzáteszem, ha Nej előre elmeséli a teljes sztorit, beleértve, hogy az ügyvéd hogyan húzta csőbe, valószínűleg a hapsi nem ússza meg ennyivel. Most korrekt voltam, de tudok én seggfej is lenni.)

Nagyjából ennyi. Vége még nincs, de szóban már megegyeztünk, innentől csak a papírmunka van hátra.

Hétköznapok

Ahogy céloztam is rá az utolsó albán írásban, az élet nem állt meg. De nagyon nem.
Szerdán elkapott mindkettőnket a fosós vírus. Nem foglalkoztunk vele. Nem volt rá időnk. Nekem eleve rengeteg melóm volt az albán anyagokkal (képek, videók, track-ek, blogszöveg), dolgozni is kellett valamit, hétvégén pedig egy fél éve egyeztett kerti parti volt terítéken. Nyilván nem lehetett elhalasztani. Naná, hogy csütörtökön purcant ki a mosogatógép. Szerelő. Ha istent ismer, jöjjön ki. Ha nem ismer, akkor is. Kijött. Közölte, hogy a mosogatógép menthetetlen. Tud varázsolni egyet (10e forintért), akkor még képes lesz mosni négyet. Aztán megint varázsolni kell. Nem lesz jó biznisz nekünk. Megkértük, hogy varázsoljon. Legalább a hétvégi felfordulást éljük túl.
Pénteken egy huszáros hajrával elpakoltam a nappaliból minden, Albániához köthető cuccot. Nej még takarított egyet, hiába mondtam neki, hogy itt – remélhetőleg – egy csomó részeg disznó fog röfögni, tök felesleges puccba vágni a lakást.
Aztán péntekről szombatra kerti parti. Készült egy hatalmas adag lecsó, mangalica zsírral, szalonnával, zsíros kolbásszal. Onnantól már szineset fostunk. Nem, nem használt a pálinka sem. Szombat délben elmentek a legények. Szerencsére a hétvégi velencei kajaktúrát lemondta a vendéglátónk. Szerencsére, mert egyébként nekünk kellett volna. Szombaton nagytakarítás. Vasárnap irány mosogatógépért. Megtaláltuk. Megvettük. Hétfőn hozzák.
Már otthon kaptam a fejemhez. A csengő, bakker. Futás új csengőért. Csere.

Aztán ránéztem a naptárra. Hoppá, lejár a jogsim. Na, ami ezután történt, az keményen sokkolt. Nem tudom, mennyire közismert, de nemrégóta szigorították meg az orvosi vizsgálatot. Az egy dolog, hogy nyilatkozni kell, van-e apnoém. (Ha azt mondom, hogy valami gyanús, akkor fél évig tart a vizsgálat, addig nem kapsz jogsit. Most őszintén, ki az a marha, aki bevallja?) Nekem, mint cukorbetegnek külön el kell mennem a diabetológiára, ahol megállapítják, kaphatok-e jogsit. De oda vinnem kell laboreredményt. Beutalóm van. Szeptember 27-én jár le. Ezt 25-én vettem észre. Futás. Persze, parázva. Amióta a fosós vírus van, nem szedem a szénhidrátot kifosató gyógyszert, ráadásul csak a pirítóskenyér marad bent, gondolhatod, hogy a vércukor-szintem az egekben van. És ez alapján dől el, hogy kapok-e jogsit. Nem voltam nyugodt.
Meg kipihent sem. Úgy kezdődött a hét, hogy a vírustól begyulladtak az izmaim deréktől lefelé: a derekam, a seggem, a combom és a vádlim. Pokolian szar érzés, ne tapasztald meg. Akár állsz, akár ülsz, ordítóan fáj minden. Aludni ne is próbálj meg, feküdni reménytelen. Éjszaka a fotelban ülve próbáltam aludni, a karórám szerint volt kétszer 8 perc mélyalvásom. Aztán hajnalban eszembe jutott, hogy van a fiókban Voltaren Dolo, na az segített. Aludtam három órát. És így mentem a mindent eldöntő laborvizsgálatra.
Este persze megint csak Voltarennel tudtam aludni. Á, egyáltalán nem éreztem magamat nyomorultul. Napi négy fosás, úgy, hogy a vécére is csak a kilincsbe kapaszkodva tudtam leülni. Nyilván ekkor már komolyan vettem a vírust, Normaflore, ami mellé már nem lehetett inni, és semmi, ami meghajthat: se kávé, se tea, se szivar. Komolyan elgondolkodtam, hogy ilyen állapotban minek egyáltalán élni.

Az élet meg csak nyomta tovább a gázpedált. Hétfőn megkaptuk a mosogatógépet, kedd délben jött a szerelő, hogy bekösse, én hajnalban gyorsan elszaladtam laborba, nyilván a vizeletesüveg kiborult a táskámban, elúszott a pénztárcám, a forgalmi, meg maga a bőrtáska, de mire jött a szerelő, rendeztem a helyzetet. (Meg egyébként is, úgy tudom, a bőrt vizelettel puhítják.) Este bedobtuk a régi mosogatógépet a kocsiba, szerdán elvittem a Szemléletformáló Központba. Mosogatógép projekt letudva.

Jogsi. Maga az őrület. Felhívtam a diabaetológiát. Kellene időpont. Leghamarabb november 11 késő délután szabad. Egyből égnek állt a hajam. Ez egy pénteki nap, nekem 13-án, hétfőn jár le a jogsim. És a diabetológia papírjával még el kell mennem a körzeti orvoshoz, aki ad egy igazolást és ezzel kell elmennem a kormányablakhoz. Kész, reménytelen. Arról nem is beszélve, hogy a körzeti orvosnál október közepére van időpontom. Az asszisztens ráadásul fokozta a tempót: közölte, hogy négy hétnél nem régebbi leletet kell vinnem. Ekkor már sikoltottam: most voltam laboron, hát az én hibám az, hogy 7 hétre adnak időpontot? (Igen, most demagóg leszek: Vietnámban bezzeg kórházat építünk.) Nem részletezem, mennyit sírtam, meg könyörögtem, de végül kaptam november 6-ra időpontot, kegyesen megengedték, hogy hat hetes leletet vigyek, a körzeti orvossal átrakattam az időpontot november 7-re, így van esély, hogy 11-re meglesz az új jogsim. Nej döbbenten figyelte a folyamatot és nem győzött hálálkodni, hogy ő még a szigorítás előtt hosszabbította meg a sajátját tíz évvel.

Nem, még nincs vége. Ugyanis belefutottunk egy csúnya örökösödési ügybe, Nejt meg elkapta az a bizonyos projekt így nem tudott foglalkozni vele, de erről külön írok majd.

Hétvégén pedig kajakos szezonzáró. A hét elején kínomban röhögtem. Voltaren nélkül járóképtelen voltam. A vécétől nem mertem tíz méternél messzebb menni. Kajaktúra? 5-6 óra folyamatos evezés egy szűk kajakban? Vécé nélkül? Vicc. Aztán szép lassan helyére fordult minden. Csütörtöktől már elmúltak az izomfájdalmaim. Péntek reggel még bevettem az utolsó ampulla probiotikumot, este már mehetett rá a pálinka és sör. Szombaton ugyan extrém korán keltem, de elrendeztem az összes dolgomat a vécével, simán lement az egész nap.

Hétfőn pedig újra elkezdtem a rendszeres sportolást.

A halogatás bája

Ilyen rádiós csengőnk van. Pár hónapja feltűnt, hogy a kettővel arrébb lakó szomszéd csengője ugyanazt a frekvenciát használja, mint mi. Így ha hozzájuk csengetnek, akkor nálunk is cseng. Elméletileg át kellene bökni valami izét, aztán összefütyültetni a két ketyerét, de valahogy mindig elmaradt. Mostanra már megtanultam, mikor érkeznek a szomszédhoz látogatók, elviselhető.
Igenám, de tegnap délután szólt a kajafutár, hogy hiába nyomja a csengőt, nem szól. Megnéztem és tényleg. Hát, majd ha lesz időm, megszakértem.
Aztán ma délelőtt megszólalt a csengő. Nocsak, megjavult? Nos, nem. A szomszédhoz jöttek.

Azaz most ott állunk, hogy a csengőnk néma, ha hozzánk jönnek és csenget, ha a szomszédhoz. Vagy megjavítom, vagy kiteszek egy táblát a látogatóinknak, hogy csengessenek a szomszédnál.
Vagy hagyom a fenébe.

Felhívás szabálytalankodásra

Tegnap későn értünk haza, fáradtak is voltunk, nem raktuk el a kajakokat. Ott figyegtek a kocsi tetején. Csakhogy nekem ma el kellett mennem egy csomó helyre. Jobb híján vittem a kajakokat is.
Érdekes tapasztalat volt.
Azt már írtam korábban, hogy amikor sztrádán megyünk kajakokkal, még a 10 köbcentis Maruti vezetője is megvadul és áttolja a gázpedált a vízpumpához, csakhogy kisajtoljon annyi erőt a kocsijából, hogy le tudjon előzni. De nem gondoltam volna, hogy ugyanez a szindróma működik városban is.
Működik. Valamiért mindenki azt hiszi, hogy én a kajakokkal valami mozgássérült vagyok, aki bármelyik pillanatban beszorulhat a sarkon, kidől alóla az autó és egyébként is csak véletlenül megy ötvennel, de hamarosan vissza fog lassulni húszra. És előznek. Vadul. Szabálytalanul. A mellékutakról pánikszerűen kivágnak, nem foglalkozva azzal, hogy bele kell állnom a fékbe. A lényeg, hogy elém kerüljön. Mert akkor biztosan nem tartom fel.

Egyedül amiatt nem pusztult ki teljesen a hitem az emberiségben, mert a legtöbbje azért a vészvillogóval jelezte utána, hogy bocs.

Órateszt folytatódik

Aki már unja, nyugodtan ugorja át. Úgyis hétvége van, ilyenkor beleférnek a keveseket érdeklő írások is.

Nos, az első új tapasztalat, hogy az órát nem véletlenül nevezik Forerunner-nek. Igazából akkor van elemében, akkor teljesedik ki, amikor futok. Olyan statisztikát tolt a képembe egy egyszerű Cooper teszt után, hogy csak pislogtam. Például a cadence érték. Ez futásnál a lépésszám, kerékpározásnál a pedál fordulatszáma. Csak éppen bringázásnál külön szenzor kell hozzá 60e pénzért. Futásnál viszont beépített. (Plusz jelzi, hogy mennyire vagy távol az optimálistól.)
Vagy amire már régóta kíváncsi vagyok: a VO2max érték. Ez a maximális oxigénfelvétel ml/kg/perc értékben. Kerékpározásnál hiába kerestem, csak futásnál méri.
Na, mondjuk… nem voltam elájulva. Kezdjük ott, hogy először Nej órájával mértük meg magunkat mindketten, mivel az övé képes ellazított, fekvő állapotban tesztelni. Nekem 28 jött ki, neki 29. Ami több okból is durva. Egyrészt abszolút értékben is nagyon gyatra, másrészt meglehetősen nonszensz, hogy ezek szerint Nej edzettebb, mint én. Nem bántani akarom, két éve, amióta rendszeresen jár edzőterembe, sokat fejlődött, de azért így is legalább egy nagyságrendnyi különbség van közöttünk. Némi nyomozás után meg is találtam, hol van a mérésben az elvi hiba. Azt mondja feküdjünk le, lazítsunk el, indítsuk el a mérést, aztán majd kiadja az eredményt. Egészen biztos, hogy az alábbi képlettel becsül:
VO2max= (HRmax/HRrest)x15
Csakhogy a HRrest az nem egyenlő azzal a pulzusértékkel, amit akkor kapok, amikor napközben éppen ledőlök. Nálam ez például 74 lett. A nyugalmi pulzus, definíció szerint, az az érték, amit rögtön ébredés után mérünk, ez pedig nálam 54. Ezzel számolva már 49 a VO2max, ami az alábbi linken található táblázat alapján kiveri a felső határt. (Az 50-54 éves férfiaknál az excellent kategória 46 fölött kezdődik.)
Akkor nézzük a mai mérést. A manuálban azt írják, hogy a pontos értékhez futni kell 10 percet. Úgy voltam vele, hogy akkor már legyen Cooper, azaz 12 perc. Erre is van becslés:
VO2max= (t-505)/45
A teszt eredménye 1710 méter lett, ezzel az értékkel és a fenti képlettel számolva a VO2max értéke 27 lenne. Egyre szebb, nem? A táblázat alapján ez a poor kategória.
Csakhogy az óra nem ezzel a képlettel számolt, hanem figyelembe vette az összes ilyen-olyan mérését és kidobta a frankót: 36. A táblázat alapján ez már nem annyira rossz, az average (átlagos) kategória plafonja. (Persze nem is jó. Ha abból indulok ki, hogy pénteken 51 kilométert bringáztam két óra alatt, 75 percet töltöttem az ‘anaerob’ zónában (151-163), úgy, hogy nem igazán voltak levegővételi problémáim, szóval ez alapján az átlagos kategória inkább sértő. De az óra kerékpározást nem mér. Pedig a VO2max ebben a sportban is fontos paraméter.) Ja, és a kegyelemdőfés: a Garmin Connect szerint ez az érték csak fair. Azaz jócskán átlag alatti. Kapják be.

Nagyjából ugyanez a probléma az aktivitásfigyeléssel is. Az óra számára a kerékpározás nem létezik. Bringázhatok órákat, eshetek haza hullafáradtan, úgy veszi, mintha nem léptem volna egyet sem. Azaz nekiáll sikoltozni, hogy mozogjak már. Meg hát… alapértelmezésben az elvárt lépésszám 10000. Az én esetemben ez 8,4 kilométer. Azért ez durva. Különösen úgy, hogy nem ismer a futáson kívül más mozgást. Ráadásul ha egész nap házon belül tartózkodok, ott aztán gyalogolhatok kilommétereket is, a GPS nem érzékeli, azaz számára nem léptem egyet sem. Csak kíváncsiságból kapcsoltam vissza tegnap este, de nem hiszem, hogy sokáig így marad.
Illetve… van itt valami, amit nem értek. Mint írtam, tegnap este visszakapcsoltam az aktivitásfigyelést. Aztán ma reggel ránéztem… és részletes alvásstatisztikát kaptam. Mennyi volt a mély alvás, mennyi a könnyű és mennyit voltam ébren. Ezt most hogyan? A szíj nem volt rajtam. A lakásban nem működik a GPS. Akkor honnan szedte azokat az értékeket, amelyek alapján ki merte jelenteni a fenti statisztikát? A vége az lesz, hogy még azt is kitalálja, mikor üldögélek úgy, hogy ráadásul még bort is iszom. Fúj.

Magas pulzus

Oké, a cím hülye szóvicc. Lényegében arról van szó, hogy sikerült rendezni a sorokat a fitnesz órákkal kapcsolatban, méghozzá úgy, hogy gyakorlatilag mindenki minőségileg magasabb kategóriába lépett.

Nem volt egyszerú. Olcsó meg végképp nem.

Kezdjük azzal, hogy tele lett a búrám a Geonaute Onmove 220 órával. Már céloztam rá, hogy elkezdte ugyanazt a hülyéskedést, amiért az elődjét is visszavittem. (Az Onmove 200 végképp elvesztette a kapcsolatot a jeladóval, a 220 pedig rendszeresen elvesztette, igaz, újrapárosítás után megjavult. Csak éppen minden alkalommal így indulni… bosszantó.)

Amit szeretek a Decathlonban, az az, hogy eddig akárhány alkalommal voltak minőségi problémáim, kisebb-nagyobb küzdések után mindig sikerült értelmes módon vagy kicseréltetnem a terméket, vagy visszaadnom és visszakapnom a pénzt. Nem csak 3 napon belül, hanem akár egy év környékén is.

Most is valami ilyesmi történt, bár meg kellett dolgoznom érte.

Bevittem az órát. Elmagyaráztam a leányzónak, mi a bajom. Szemmel láthatóan középtájt elveszítette a fonalat. Végül megkért, hogy inkább írjam le. Leültem egy asztalhoz, leírtam. Egy A4-es oldal tele lett. Összefoglalom.
1. Az óra nem mindig látja a jeladót.
2. Windows10 + CU kombinációval nem lehet usb-n elérni az órát.
3. Az Android app egy ipari hulladék, minden alkalommal legalább 10 percig kell szenvednem vele (app restart, mobiltelcsi restart, óra restart és ezek végtelen kombinációi), mire fel tudom tölteni az adatokat a felhőbe.
4. Összefoglalásként leírtam, hogy ha az első hiba javítható is lenne, a másik kettő miatt számomra elfogadhatatlan a készülék. Kérem vissza az árát.

Mint látható, elég necces volt a helyzet. A vásárlás óta eltelt két hét, azaz szó nélkül már nem veszik vissza. Ha az első hiba javítható, akkor a másik kettő már erősen véleményes.

Négy nap múlva hívtak. Hogy izé.
– A laboratóriumunk bevizsgálta az órát és az jó.
– Tényleg?
– Igen. Firmware-t frissítettünk rajta és tökéletesen működött. Javaslom, lépjünk át a második pontra.
– Annyira azért ne siessünk. Nyilván tudja, hogy firmware-t csak usb kábelen keresztül lehet frissíteni. Nekem viszont – a második pont miatt – ez a lehetőség nem áll rendelkezésemre. Úgy gondolom, hogy ez egy eléggé nagy funkcionális hiányosság.
– De hát az óra dobozán az áll, hogy…
– Igen?
– Windows XP and more.
– Az a more elég határozottan azt sugallja számomra, hogy benne van a Windows 10 is.
– Nézze, Önt félrevezette a support oldalunk. Ez a készülék nem működik Windows10 alatt.
– Elnézést, de ez nem igaz. Működött. A Creators Update vágta agyon. A support pont ezt írta meg.
– De az óra működik.
– Nem igazán. Nem tudok firmware-t frissíteni. Nem tudom kinyerni az adataimat. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon komoly funkcionális hiányosságok.
– Hát, jó. Akkor jöjjön be. Leselejtezzük.

Bementem. Az ügyfélszolgálatos leányzó már tudta, miért jöttem, ki is állította a visszavételi bizonylatot.

– Izé, Kedves, ezen csak egy tétel szerepel. Én viszont szeretném visszakapni a jeladó árát is.

Na itt borult minden.

Pusztán csak emlékeztető. Az előző óracserénél az volt a bánatom, hogy egyben selejtezték le a rossz órát és a jó jeladót is. Ezért kellett új jeladót vásárolnom. Némileg pikáns, hogy most meg azért kellett küzdenem, hogy selejtezzék le a jó jeladót is.

Nem is ment egyből. Hívták a főnököt. Akivel telefonon is beszéltem.

– Ez a szíj jó.
– Igaz. Viszont mire használjam? Az órát visszaveszik. A szíj viszont szobadísznek elég drága.

Fejvakarás.

– Nézze – nyitottam új frontot – Attól, hogy ez az óra nem jött be, nekem még szükségem van egyre. Méghozzá Önöktől fogom megvenni.
– Igen? Milyet?
– Polar M430.
– Remek. Akkor nézzük meg, ahhoz jó-e ez a szíj?

Itt már látszott, hogy ez nem lesz egyszerű eset. A Polar óra ugyanis optikai érzékelős.

– Oké, nézzük meg – egyeztem bele.

Szerencsére a főnök odahívott egy szakértőt is. A leányzó átnyálazott egy vaskos kötetet, majd megtalálta, amit keresett. A szíj maximum M400-as órával kompatibilis.

– De ettől még ANT-on keresztül összekapcsolhatók – erősködött a főnök.
– Valószínűleg igen – ismertem el – Csakhogy minek? A 430-as csuklón mér optikai módon, nincs szüksége mellpántra. Felesleges.
– Nem annyira. A mellpánt sokkal pontosabb, mint az optikai érzékelő.
– Nekem ez a pontosság bőven megfelel. Nem kell a mellpánt.
– Hát jó – egyezett végül bele – Visszavesszük a jeladót is.

Aztán ennyi. A többi már adminisztráció volt, én pedig gazdagabb letten egy M430-as órával.

Jogosan kérdezheted, hogy miért pont ez kellett nekem? Nem kedvelem a Polar órákat, ráadásul ez egy – a mérés jellegéből fakadóan – pontatlanabb óra. Akkor minek?

Először is, annyira nem pontatlan. A korábbi írás egyik kommentjében ajánlottatok egy tesztelő srácot (köszönet érte), aki leírta, hogy a 8 szenzoros optikai érzékelő miatt az M430 az egyik legpontosabb optikai érzékelős óra a piacon. Másodszor pedig, nem magamnak vettem. Nejnek teljesen bejött a Polar infrastruktúra. Annak pedig kifejezetten örült, hogy ezzel az órával teljesen egyszerű a 7/24-es megfigyelés, ráadásul nincs mellpánt, nincs az ezzel járó kinlódás. (Nőknél ez ugye számít.)
Szóval öröm, boldogság.
Miért Decathlon? Mert körbenéztem és náluk volt a legolcsóbb ez az óra. Nagyjából 20e forintból kijött a csere. (Meg egyébként is, habár ebben az írásban egy kicsit cikiztem őket, de teljesen elégedett vagyok mind a termékeik ár/érték arányával – hé, nem vagyok élsportoló, nekem ez a minőség pont megfelel – mind pedig az ügyfélkezelésükkel.)

Utána már csak nekem kellett megoldást találnom. Valójában ez lett meg hamarabb. Nekem a Garmin infrastruktúra otthonosabb (van ugye tőlük két túra GPS-em, ismerem a világukat), így logikus döntés volt a Forerunner 230 HR. Egy Magyarországra beszivárgott cseh cégtől rendeltem meg. Olcsóbb volt, mintha online próbálkoztam volna külföldi cégnél. Igaz, a manuál ékes cseh nyelvű, de mire való a net.
Itt inkább a kiszállítás volt necces. A cégnek van magyar üzlete, de ha ott vettem volna át, az plusz pénz lett volna. Míg a házhozszállítás ingyenes. Vicces. Pick Pack Point nincs. Sajnos az eddigi tapasztalataim alapján kifejezetten rühellem a futárszolgálatokat, egyszerűen annyira bénák, hogy egy ilyen akció több napos szobafogsággal jár. De éppen nem kellett sehová sem mennem a héten, így bevállaltam. Aha. Hétfőn fél hétkor jeleztek vissza, hogy az áru kiszállításra került. Nekem hétfő kora délután mondta a fogorvos, hogy sürgősen röntgenre kell mennem. Az kedd. Aztán szerdán volt a fentebb leírt Decathlonos akció. Frászban. Mert simán kinéztem a futárokból, hogy minden értesítés nélkül betámadják az üres lakást. Nos, semmi ilyesmi nem történt. Szerda délután fél öt körül gondoltam, megnézem, hogyan áll a megrendelésem. Le lett zárva. Az árut kiszállították. Erre azért felkaptam a fejemet. Ügyfélszolgálat. WTF? A srác utánanézett és közölte, hogy csütörtök délelőtt fogják kiszállítani. Nyilván felment a pumpa. Ha ő, ott bent, szerda délután, még bőven munkaidőben, tudja, hogy csütörtök délelőtt lesz a kiszállítás, akkor hogy a francba merik lezárni a megrendelést, úgy, hogy engem semmiről sem értesítenek? A srác persze magyarázkodott, hogy majd csütörtök reggel fogok kapni sms-t, de azért nehogymár. Szvsz legalább egy nappal előtte illenék szólni. Meg nem lezárni a megrendelést. Meg nem három napig bizonytalanságban tartani a kuncsaftot.

Na, mindegy, csütörtök reggel jött az email, szerencsére nem kellett mennem sehová, a futár percre pontos volt, nem is tudom, miért morgok annyit. Megkaptam az órát, birtokba is vettem.
Emberek, ez kurva jó anyag. Örülök neki.

A korábbi szerencsétlen órát, azt a bizonyos Polar FT7-et, melyet eddig Nej használt, meg odaadjuk Barnának. Már régóta akar venni magának fitnesz órát, de annyira nincs rá pénze, hogy rossz nézni. A semminél meg ez is jobb.

Elég vérzivataros fejezet lett ebből az egészből, de összességében azért nem sikerült olyan rosszul. Ha összeadok, meg kivonok mindent, akkor olyan 170e forint ment el az órákra, viszont hármunknak is van egy-egy márkás (két Polar, egy Garmin) órája és a pénzt egy év alatt fizettük ki. Az egészségért mindent.

Még valami. Ilyenkor mindig elő szoktak jönni olyan hangok, hogy de hülye vagy Józsi, egy évig szarakodtál ezen az egészen, miközben egyből meg is vehetted volna a fenti órákat és nem szopsz ennyit. Nos, feleim, a helyzet az, hogy a szopás a tanulási folyamat része. Az írásokban leírtam, honnan indultam. Gyakorlatilag a nulláról. Ki kellett alakulnia annak, hogy pontosan mik is az igényeink (nekem is, meg Nejnek is) és ki kellett alakulnia annak is, hogy megfelelő ár/érték arányban mely eszközök képesek ezt kielégíteni. Fejben el kellett fogadni, hogy a minőségi megoldás nem egy-két tízezer forint lesz. Arról már nem is beszélek, hogy mennyi szándékos? nem szándékos? félrevezető információba lehet belefutnia a fogalmatlan érdeklődőnek.

Ami viszont biztos, hogy óriási köszönet jár mindenkinek, aki a korábbi poszthoz hozzászólva segített a végeredmény kialakulásában. Ez most nem üres udvariaskodás: pusztán csak az órák adatlapjait böngészve biztosan nem tudtam volna még most sem választani. Kellettek a tapasztalataitok.

Törmelék

  • Az élet értelmének keresése… nem lehet, hogy csak egy megfelelési kényszer?

  • Egyik este azon gondolkodtam, hogyan lehetne meghekkelni a tokent, hogy a webbankos belépéshez adott hatszámjegyű jelszó automatikusan jóvá is íródjon forintban a számlán. Vagy euróban.

  • Ha az Isten erős hanggal áldott meg, kötelességed gondoskodni róla, hogy ne legyél ostoba. Vagy maradj csendben.

Pulzus

Tudom, nem régen értekeztem arról, hogy a rossz dolgokat felejtsük el, amilyen gyorsan csak lehet, de ezt most nehéz.

Ugye itt van ez a baromarcú Creators Update. Először a videóvágó gépre telepedett fel. Azt még nem is bántam, naívan úgy gondoltam, ugyanazt értjük a Microsoft-tal kreativitás alatt. (Hát, nem. Az MS leragadt a Candy Crush Saga színvonalán.) Aztán másodikként felkerült a melós laptopomra, és ekkor dobta le az agyam a szíjat és lett belőlem hörgős zombi. Pontosabban ekkor még nem, de hamarosan. Írtam már, hogy mi minden esett szét, nem akarom magam ismételgetni. Ami a legjobban fájt, az a szinkronizáció megszűnése volt a pulzusmérős órámmal.

Még mindig emlékeztető. Elég sok pénzbe került, amíg ehhez az órához eljutottam. Először volt egy kajakozós vízálló órának vásárolt 5e forintos vacak, mely mért ugyan pulzust, de semmit nem tárolt. Ez arra volt jó, hogy felkeltse az igényeimet. Azóta elszakadt a cserélhetetlen műanyag szíja, kuka. Utána vettem 27e forintért egy Polar órát, mely az eladó szerint tud kommunikálni a számítógéppel. Nem tudott. Venni kellett hozzá egy illesztőegységet 15e forintért. Ezzel már tud, de csak az aktuális testmozgáshoz tartozó átlag, illetve maximális pulzust viszi át. Érted? Két számot. 15e forintért. Melyeket kézzel is be tudok gépelni a polarpersonaltrainer oldalon. Undorral vágtam bele a fiókba. Aztán Nejnek megtetszett, most ő használja. Én pedig próbálkoztam tovább. Piszok szerencsével megcsíptem egy Geonaute Onmove 200 karórát a Decathlonban. _Pontosan_ azt tudta, amire szükségem volt, a 35e forintos óra kifutó termékként 27e forint lett, de aztán ráraktak egy akciót is, így már 16e, nekem meg volt még kuponom, szóval megúsztam 15e forintból. (Csak viszonyításként: a csomagban egyébként benne lévő jeladó egység önmagában 14e forint.)

Nos, ezt az órát használtam teljes megelégedéssel a Creators Update megjelenéséig.

Tisztázzunk még valamit. Mondhatja bárki, hogy ez miféle úri huncutság már. Nem az. Ha az ember komolyan gondolja a sportolást, akkor nagyon fontos, hogy pontosan tudja adagolni a mozgás intenzitását. Ehhez meg mérni kell. Pont. Az már komolyabb érv, hogy mennyi sarlatánság található a pulzuszónákkal kapcsolatban, mennyi ellentmondó, de kizárólagosságra törekvő elmélet. Ezekkel valamikor én is foglalkoztam, elég komolyan, aztán hagytam a fenébe. Fejben váltottam: nem a fogyás kedvéért sportolok, hanem az egészségért. Kész. Valószínűleg én leszek – ha már nem én vagyok – a kerület legedzettebb kövér embere. Leszarom. Viszont az, hogy mennyit mozgok az aerob, mennyit az anaerob zónában, az fontos. Ehhez meg óra kell.

Amikor a dolgozós laptopom is elesett, felértékelődött a médiacenter laptop. Ez volt az utolsó, amelyikre nem ment föl még a Creators Update. Be is védtem, amennyire lehetett. Defer, meg WUShowHide. Szerinted? Még a balaton-felvidéki túra előtt nagy vidáman közölte a gép, hogy felkerült egy feature update, indítsam újra a gépet. Na, itt vesztettél el engem, kedves Microsoft. Mert egyszerűen az, hogy kijön egy frissítés, mely csupa, számomra értékelhetetlen szart frissít, cserébe legyakja az egyik legfontosabb alkalmazásomat, és nem mondhatom azt, hogy lécci, amíg vagy a Geonaute, vagy a Microsoft nem rak rendet, addig ne menjél fel, nos az valami annyira arrogáns, annyira elfogadhatatlan, hogy nem is találok rá szavakat.

Megint egy oldalszál. Ez egy ilyen írás. Amikor a laptopom bedőlt, hivatalosan is bejelentettem a Geonaute oldalán, hogy Houston, szar van a palacsintában. Ugyan nem számítottam rá, de két hét múlva kaptam egy levelet. A cég leírta, hogy igen, tény, a CU kinyírja az alkalmazást. Méghozzá USB kapcsolat szinten. Felvették a kapcsolatot a Microsoft-tal. Aztán egy hét múlva jött az újabb levél. A Microsoft elismerte a hibát és igéretet tett, hogy a Fall Creators Update csomagban javítja. Addig legyek türelmes. Tekintve, hogy a sima CU-t három hónap spéttel kaptam meg, így a szeptemberre ígért FCU sem valószínű, hogy idén meglesz. Sorry. Ja, meg használjam addig az app-ot.

Igen, van app. Androidra meg IOS-re. Az első verziót meg is néztem. Olyan 2,5 csillag körül értékelték. Az eddigi tapasztalataim alapján túl. Ez egy akkora, de akkora kalap szar, hogy a forradalomnak először ezt kellene elsöpörnie. De ne rohanjunk előre.

Tehát az összes Windows 10-es számítógép elesett. Mi van még? Például az elektronikus hulladék dobozban egy tízéves netbook (Windows 8.1) és egy tizenkét éves tabletpc (Windows 7). Próbáljuk meg életre kelteni valamelyiket. A netbook nagyon hamar bedobta a törölközőt, gyakorlatilag ahányszor elindítottam, annyiféleképpen viselkedett, de az elvárt viselkedés nem volt köztük. A tabletpc már jobb képet mutatott. Igaz, nehezen pöccent be, de aztán fokozatosan magára talált. Mondjuk a 300+ patch(!), melyet vagy öt részletben nekiállt telepíteni, három napra lefogta azt a szerencsétlen gépet.

Igenám, de közben teltek a napok. Én pedig használni szerettem volna az órámat.

Illetve. Illetve. Az történt, hogy kezdtek kommunikációs hibák fellépni az óra és a jeladó között. Ezeket eleinte vudu módszerekkel el tudtam hárítani, viszont egyszer már semmi nem segített. Oké. Egy éven belül vagyunk, garancia. Én naív. Azt hittem, hogy a Decathlonban helyben kipróbálják egy másik jeladóval, aztán kiderül, hogy vagy az óra, vagy a jeladó a hibás, ezek után simán kicserélik és megy minden tovább. Régen nem tévedtem ekkorát. Az ügyintéző (egy 19 éves kölyök) közölte, hogy a szabályok szerint ők nem tehetnek semmit. Beveszik, elküldik Hatvanba, ott bevizsgálják. Ennyi. (Ezek után nem is csodálom, hogy csupa fiatal kölyök van a boltban. Semmit nem kell ismerniük, csak a szabályokat.) Mennyi a válaszidő? Egy-két hét, mondták szóban. De a jegyzőkönyvbe már 28 munkanap került. Tulajdonképpen mindegy, ekkor már láttam, hogy a balaton-felvidéki túrát így is, úgy is buktam. Még a túra hetén kaptam egy értesítést, hogy bevizsgálták, az órának kampec. Menjek be, egyezkedjünk. Tekintve, hogy nekem ez az óra tényleg fontos, online megrendeltem a következő generációs Onmove 220 órát és úgy gondoltam, hogy hazafelé beugrok érte. Azért volt némi bizonytalanság bennem: oké, azt sejtettem, hogy nem az óra eredeti árát (35e) kapom vissza, szóval azt a nagy szerencsét elbuktam, de abban azért bíztam, hogy ha az óra volt rossz, akkor visszakapom a jó jeladót. Ugyanis az új óra 27e forintos árában nem volt benne a jeladó. Az plusz 12e forint. Mit tippelsz? Lópitty, ahogy egy kajakos kolléga szokta mondani. Az újabb fiatal kölyök közölte, hogy a _szabályok szerint_ a teljes csomagot le kell selejtezniük, órástól, jeladóstól. Fasza. Vehettem pluszban egy jeladót is.

Itthon nekiálltam próbálgatni. Jobb híján az androidos applikációval. Hát, Árpád… mint sajtreszelővel recskázni. Az app nem találta az eszközt. Aztán megtalálta, de menetközben váratlanul összeomlott. Majd ha minden összejött, akkor azt mondta, hogy nincs track a készüléken. Óra újraindít, mobiltelefon újraindít. A következő próbálkozáskor meg a credentials-t vesztette el, adhattam meg újra a felhasználói nevemet meg a jelszavamat. Gyakorlatilag pezsgőt bontottam minden sikeres felszinkronizálás után. Ja, ilyenkor rendszeresen közölte, hogy az óra firmware-je elavult, frissíteni kellene. USB kapcsolaton keresztül. Csá, Creators Update.

Azt hiszed, nem lehet rosszabb? Te kis naív nyári gyermek. Megint elkezdett szarakodni az óra és a jeladó. Úgy értem, az új óra és az új jeladó. Kitolom a bringát, elindítom a mérést, searching… aztán közli, hogy nem lát pulzusmérőt. Ugye, ezzel vittem vissza a korábbi órát is. Most ott járunk, hogy ha ilyenkor újraindítom az órát, majd újra megpróbálom összepároztatni a jeladóval, akkor megjavul. És persze rögtön 150-es pulzust mér, mert.

Jó hosszú írás lett. Megpróbálom összefoglalni. Eddig elcsesztem 86e forintot a projektre. Jelenleg van egy bizonytalan órám a jeladóval (kösz, Geonaute), van egy nem működő PC szinkronizáció (kösz, Microsoft) és van egy kukaérett android app (kösz, Geonaute). Van egy használhatatlan Polar órám, dokkolóval. A Garmint még nem próbáltam, de semmi kedvem megint csillió forintot beleölni egy bizonytalan kísérletbe. (_Nem_ érdekel a lépésszámláló.)

Erről valahogy az a Dilbert karikatúra jut eszembe, amikor a hapi ül a szobájában a _város egyetlen videótelefonja_ előtt és várja, hogy a technológia használhatóvá fejlődjön. Mert a geek javíthatatlanul optimista.

Dinnye, vagy sör? Esetleg fröccs?

A cím ránézésre könnyed írást sejtet, de nem lesz az.

Úgy kezdődött, hogy Nejt a dietetikus eltiltotta a dinnyétől, miszerint fúj, mekkor GI-je van már. Mármint a dinnyének. Mondtam is neki – mármint Nejnek – hogy kövesse a példámat, igyon fröccsöt. Persze viccnek szántam, de a reggeli bringázás közben elgondolkodtam a dolgon és rájöttem, hogy nem is mondtam olyan nagy marhaságot.

Nézzük a tényeket. (Az adatok 100 grammra, illetve 100 milliliterre vonatkoznak. Nem vacakolok a sűrűséggel.)

Görögdinnye:
GI: 75
GL: 4,9
Cukor: 6 gramm
Szénhidrát: 8 gramm
Energia: 29 kcal

Száraz fehérbor:
GI: 0
GL: 0
Cukor: 0,4 gramm (*)
Szénhidrát: 2,6 gramm
Energia: 82 kcal

(*) A fehérboroknál némileg zavarban vagyok. Fogalmam sincs, hogyan úszták meg, de egyiknek a cimkéjén sincs feltüntetve semmilyen érték. Annyit lehet tudni, hogy a száraz fehérbor határértéke 4 gramm/liter cukor, melyet az egyszerűbb (azaz fröccsboroknál) igyekeznek is beállítani a termelők. De a konkrét érték nyilván a konkrét borra vonatkozna… hogyha ki lenne rá írva. Emiatt a plafonnal számoltam.

Fröccs (ahogy szoktam: 0,8 deci bor, 2,2 deci szóda)
GI: 0
GL: 0
Cukor: 0,08 gramm
Szénhidrát: 0,7 gramm
Energia: 22 kcal.

Sör (Hidegkomlós Dreher)
GI: 0
GL: 0
Cukor: 0,5 gramm
Szénhidrát: 2,4 gramm
Energia: 35 kcal

Azaz 1 adag esetén:

Görögdinnye: 50 dekás adag, 30 gramm cukor, 40 gramm szénhidrát, 145 kcal.
Fröccs: 3 deciliter, 0,32 gramm cukor, 2,1 gramm szénhidrát, 65 kcal.
Sör: 5 deciliter, 2,5 gramm cukor, 12 gramm szénhidrát, 165 kcal.

Ezt most nézegessük egy kicsit. Ugye, hogy a fröccs nyer? Még a meglehetősen rosszhírű sör – lásd sörhas, folyékony kenyér – is veri a dinnyét. (Oké, kalóriában durván döntetlenre állnak, de cukorban, szénhidrátban nagyon is.) Lehetne persze vitatkozni, mi is az az egy adag, a dinnyét konkrétan megmértem (héj nélkül), egyébként pedig ez kábé fél liter víznek felel meg. A tiszta bor szintén elég húzós, de ugye már a címben is fröccsöt írtam.

Beszéljünk akkor a GI és GL értékekről.

A glikémiás index (GI) az adott élelmiszer szénhidráttartalmára adott vércukorválasz alapján rangsorolja az élelmiszereket, a GL koncepciója – a GI mellett, valamint a GI régebbi kutatási eredményeire alapozva – az elfogyasztott szénhidrátmennyiségét is figyelembe veszi. A glikémiás terhelést úgy határozhatjuk meg, hogy a GI-t százaléknak véve megszorozzuk az elfogyasztandó élelmiszeradagra eső szénhidrátmennyiséggel (szénhidráttartalomból kivonva a rostmennyiséget; grammban kifejezve).

A GI értékek kategóriái:

Alacsony: … – 50
Közepes: 50 – 70
Magas: 70 – 90
Nagyon magas: 90 – …

A GL index besorolása:

kis terhelést jelent (a vércukorszint szempontjából): … – 10
közepesen terhelő: 11 – 19
nagyon terhelő: 20 – …

http://szenhidrat.hu/gi-es-gl-tablazat

Vedd észre, hogy az alkoholoknak a GI – és ebből következően a GL – értékei is nullák. Ez nem azt jelenti, hogy a szénhidráttartalma nem szívódik fel, hanem azt, hogy nagyon-nagyon lassan. Ehhez képest a dinnye szénhidráttartalma a brutális 75-ös GI-vel gyakorlatilag egyből üt.

De mekkorát? Ehhez megint matekozni kell. Nekem nagyjából az jött ki, hogy egy félkilós dinnye betermelése minden érték (kalória, szénhidrát, GI) tekintetében nagyjából megegyezik azzal, mintha egy üres zsemlét burkolnánk be.

Nem mondom, hogy nem lepett meg az eredmény. A dinnyét mindig is fogyókúrás kajának tartottam, a zsemlére meg ugye már évek óta méregként tekintek. Oké, a dinnye előnye, hogy azért csak fél kiló kaja, de ez gyakorlatilag víz, kábé egy óra után megint éhes lesz utána az ember. (Mint egy zsemle után is.)

De itt már elmentünk egy másik irányba, hiszen az írás alapfelvetése nem a kajálás, hanem a nyári hűsítő megválasztása volt. Ahol a laza fröccs nyert. (Ennél már csak a sima szódavíz egészségesebb, de mutass nekem olyan embert, aki élvezettel iszik meg napi három liter vizet. Sportfröccsből viszont simán elfogy ennyi melegben.)

PS1.
Tudom, az alkohol vízhajtó. De vedd figyelembe, hogy a hosszúlépéshez közeli fröccsömben milyen kevés az alkohol és milyen sok a víz. (A nagy melegben alkalmazott sportfröccsről – 1 deci bor, 6 deci szóda egy borosüvegben – már nem is beszélve.)

PS2.
Az ilyen eseteket nem egyszerű kezelni. Amikor eltervezek egy észosztó írást, de nem jön össze. Most például komoly levezetésekkel be akartam bizonyítani, hogy Nej dietetikusa téved, összekeveri az emissziót az imisszióval és a dinnye igenis ártalmatlan jószág. (Lásd prekoncepció.) Hiszen a GL értéke (ismétlésként: a GI értékkel súlyozott szénhidrátmennyiség) már csak 5 körül van – azaz nagyon alacsony – míg a búzaliszté 65, azaz extrém magas. Aztán a saját csapdámba estem. Hiszen a GL esetében azonos mennyiségeket kell figyelembe venni, azaz fél kiló dinnye az fél kiló – konkrétan tíz darab – zsemlével van pariban, így meg már jogos a durván tízszeres különbség az indexben is.
Ami miatt nehéz a szituáció, hogy ilyenkor nem tudom, mit csináljak. Hiszen mondhatnám azt is – egy hosszú sóhajtás után – hogy törlöm az egész írást, elkezdem előlről és megmondom a frankót úgy, mintha mindig is a teljes igazság birtokában lettem volna. Vagy elkezdem a tervezett ekézést, aztán amikor önellentmondásba keveredek, azt mondom, hogy nahát. Én az utóbbit kedvelem jobban, de nem ritkán kapom meg azoktól, akik csak a feléig olvassák az írást, hogy mekkora farok vagy te, József. Nos, ez egy kockázat.

PS3.
Egyébként mintha én is keverném az emissziót és az imissziót. Amikor szénhidrátról beszélünk, nem mindegy, mit értünk veszélyen: azt, hogy mennyi kerül a szervezetbe (imisszió), vagy azt, hogy milyen gyorsan (emisszió). Az első a diétázóknak fontos, a második a cukorbetegeknek. Míg egy adag dinnye – azaz egy darab zsemle – a diétázónak kezelhető mennyiség, a cukorbetegnek a hirtelen terhelés miatt már kerülendő. (Az mondjuk már egy újabb felvetés, hogy ha valaki rendszeresen ugráltatja az inzulinját, akkor könnyen lehet, hogy a hasnyálmirigye megunja. Ebből lesz a II-es cukorbetegség.)

PS4.
Még valami. Ha utánaolvasol, hogy akkor most cukorbetegek számára fogyasztható-e a dinnye, meglepő dolgokat találsz. Nagyjából azonos mennyiségben bukkansz rá olyan írásokra, melyek szerint persze, aztán olyanokra, hogy csak tudatosan, mértékkel és olyanokra is, hogy felejtsd el, tilos. A példa gyönyörűen mutatja, miért használhatatlan ma már az internet. Egyszerűen tele van szélhámosok manipulációival, jóhiszemű, de fogalmatlan világmegváltókkal és elvétve tudományos igényű, valós tartalmú írásokkal. Te meg laikusként válogasd ki, melyik melyik.
De ez a gondolat már messzire vezet. Lehet, hogy egyszer ki is fogom bontani.

Pihenés után

Megvolt a nagy aktív pihenés, hazaértünk… és egyből bele is ugrottunk a hétköznapok turbinájába.
Mely turbina maximális fordulatszámon pörgött.

  • Vasárnap. A legsürgősebb: rendberaktam a laptopomat. Rendeztem a kirándulás anyagait. Megírtam a blogbejegyzéseket. Legyaktam a Comodót a laptopról és a Médiacenterről. (Az utóbbin sikerült elkapnom a Creator Update letöltését, ráküldtem a wushowhide-ot. Megvagy.) A laptopra felraktam tesztelésként a nod32-t. (Igen, ekkor még a nod32-ben gondolkodtam.)
  • Hétfő. Akkumulátor-mizéria. Szintén sürgős. Fogorvos. De ezeket már megírtam. Délután konyhatakarítás. Volt mit.
  • Kedd. Kora reggel bringa. Defekt. Most az első kerék. Kész, a bringa meghalt. Könyvelő. Bolt, mert üres a borhűtő. Míg nem voltunk otthon, leszakadt a gardróbszekrényben a rúd, mind a két műanyag bizbasz eltörött. Be kell szerezni, mert jelenleg minden ruha a földön hever. Ez is sürgős. Végül hosszas mászkálás után a Zatikban találtam. (Tudom, faáruház. Mégis csak ott volt.) Este konyhatakarítás befejezése.
  • Szerda. Akkor ma jöjjenek a bringák. Sport is, közlekedés is, sürgős. Az országútinak a hátsó külső gumija sérült, a belső ragasztott, az első belső defektes. A tartalékgumik meg elfogytak, beleértve a trekking gépét is. (Váci túra, ugye.) Ez nagygenerál. Meg kell nézni a trekkinget is, Tiszafüreden a végén csúnya hangja volt, a fékbowden is mintha szakadna, a sárvédőtartó meg letört. Csak az volt egy óra, mire összeírtam mindent, amit venni kell. Nem is volt egy helyen, de szerencsére a Decatlonban találtam olcsón egy garnitúra Michelin külsőt az országútira. Elmenni dinnyéért. Ebéd. Utána szerelés. Meg bringamosás. Este a nyaralás után csak lehajigált cuccok összepakolása.
  • Csütörtök. A trekking bringát el kell vinni szervízbe, nem tudtam megcsinálni. Nej kerékpárján elrepedt a felni. Sürgős? Naná. Azzal járna dolgozni. A kert… az katasztrófa. A 20 éves rózsafa fele elszáradt, ránézésre valami gomba, nagyon gyorsan csinálni kell vele valamit. A takácsatkák a fél kertet beszőtték, az se tud várni a hétvégéig. Locsolni is kellene, de nem férek hozzá a slaghoz, mert darazsak fészkeltek mellé.
  • Péntekre virradó éjjel valaki besurrant a lakásba és kirámolta a nappalit. Ezzel is lesz dolgom.
  • Egy hete itt van Barna frissen vásárolt laptopja. Telepíteni kellene. De ahhoz már csak a hétvégén nyúlok hozzá. Az úgynevezett pihenőidőmben. Szintén hétvégére marad az itthoni komplett vírusvédelmi rendszer lecserélése is.

Ezek a sürgős melók. El is vitték gyakorlatilag az egész hetet. A gond csak az, hogy ezek már munkanapok voltak, dolgoznom kellett volna. És még mindig nem értem, másoknak hogyan van idejük az élet mellett dolgozni. Vagy munka mellett a halaszthatatlan dolgaikat intézni.

Akku

A számítógép már működik. Jöjjön a második legfontosabb, az autó.

Tulajdonképpen nem igazán komoly feladat: venni kell egy új akksit. Az ember ugye megnézi a régi tipusát, rákeres a neten, aztán elmegy és megveszi.
Ja.
A régi – gyakorlatilag gyári – akksi tipusa: Delkor. 55Ah, 610(!!) CCA. Na, hogy ilyet Magyarországon nem találok, az biztos.
Meg úgy általában, a fene sem gondolta volna, hogy az akkumulátor ekkora tudomány. Hétfőn a fogorvosi jelenésemig (fél három) a netet bújtam és próbáltam találni valami jó akksit a beszerezhetetlen Delkor helyébe.

Pontosabban, nem beszerezhetetlen. A nyomozás során kiderült, hogy ez egy jó nevű ausztrál cucc. (Ember, tíz éve ment gond nélkül, télen-nyáron. Ha balfék módon nem nyírom ki, ma is működne.) A dél-koreai Chevrolet-nek nem is probléma gyári akksiként használni. Az Alibabán meg is lehet rendelni. Az már más kérdés, hogy mennyiért szállítanának ide Kínából egy 16 kilós akkumulátort.

DSC_3390

Szóval keressünk helyette valami másikat. Amelyik belefér abba a szűk lyukba. Amelyik nem magasabb, mint a régi, mert akkor nem tudom lefogatni. Amelyik körülbelül tudja azt, amit a régi. (A 610-es CCA miatt ez eléggé reménytelen, max 560-ra tudok lőni.) Amelyikhez elérnek a kábelek és rájuk is tudom szerelni a sarukat. Ja, és legalább kalciumos legyen, de érdemes lenne szétnézni, hátha 10 év alatt fejlődött valamit a szakma. Nos, igen, fejlődött: a Pb-Ca mellett megjelent a Pb-Ca-Ag ötvözet is, sőt, minimálisan visszasunnyogott az antimon is, bár azt írták, hogy ennél sokkal fontosabb a rácsszerkezet, na meg itt vannak a zselések is, melyek valójában nem zselések, de úgy egyébként a fene tudja.
Aztán balos, vagy jobbos? Az ábra alapján az ember egyből rávágná, hogy jobbos (jobb oldalon van a piros, azaz a pozitív saru), csakhogy ez egy lapos tetejű akksi, nálunk viszont dizájnosak vannak, azokat csak fordítva tudom betenni, azaz mégis balos kell. Már ha egyáltalán a saruvédű műanyag kupak belefér a dizájnba.
Van gond.
Lemértem milliméterre a helyet, meg a csatlakozót. Lemértem, hogy mekkora a tűrés, amellyel játszhatok. Utána túrtam a netet ezerrel. Olyat, hogy Lacetti-be való akkumulátor, olyat nem találtam. (Csak egy oldalt, mely nagy vonalakban specifikálta az akksit, de ez megerősített abban, hogy balos kell.) Illetve annyit még találtam, hogy manapság a Chevrolet-ekbe Daewoo akkumulátorok mennek gyárilag, melyek valójában átmatricázott Rocket akksik. De még így sem találtam megfelelőt. Pontosabban, találtam egy csomó talán megfelelőt. De mindegyiket látnom kellett volna és leméricskélnem.

Oké, fogorvos. Gyorsan végeztem. Hazafelé útbaesett a Homasita. Elég gyökérkefe választék, nem is volt nekem való, de annyi látszott, hogy a Varta, illetve a Bosch akksik beférnének. Azaz tulajdonképpen meg is tudnám rendelni látatlanban a megfelelő paraméterekkel rendelkezőt és akkor 2-3 nap múlva lesz is autóm.

Mondjuk ettől még nem tapsikoltam az örömtől. Azért jó lenne valami gyorsabb megoldás. Aztán eszembe jutott, hogy éppen nemrég vigyorogtam a külvárosi bringázásom alatt egy akkumulátorbolton. Hogy itt a külváros külvárosában mekkora biznisz lehet már. Nézzük meg. (A bolt egyébként 500 méterre van a lakásomtól.) Bementem. Az eladót éppen lefoglalták. Nézelődtem. Rengeteg Varta. Köztük nekem való is. Oké. Megnyugodtam. Ma estére már lesz autó. Aztán megfordultam és a mögöttem lévő polcon ott figyelt egy csomó Rocket akksi. Kézzel írt cetlik minden polcon. Ahol álltam, konkrétan az volt kiírva, hogy Chevrolet/Daewoo gyári akkumulátorok. Egyből kikerekedett a szemem. Nézegettem. Sima tetejű. Kivettem. Méricskéltem. Minden szempontból tökéletesen passzolt. Elektromos paraméterei? Hát, a CCA nem érte el a Delkor akksiét, de az 560 már jó. Nos, itt van. Ezt kerestem. Egész nap. Reménytelenül.
Az árát már csak otthon néztem meg, a bank visszaigazoló sms-ében.
Gond nélkül beszereltem, pöccre indult.

Éppen az előző héten beszélgettünk Nejjel arról, hogy nálunk még mindig tart a bevásárlóközpontok építési láza, miközben Amerikában ezek már sorra halnak ki, válnak üres fantomépületekké. Az online vásárlás kicsinálja őket.
Ennek fényében gondold át az esetemet. Fél nap után sem tudtam megtalálni a megfelelő akksit, mert a beszerelésnél milliméterek is számítottak. (Habár a neten néhol milliméterre pontosan is megvannak az adatok, de ezeknél a dizájnos akksiknál nem mindegy, hol mérték.) Azaz először el kellett mennem egy boltba, hogy az engem érdeklő tipusokat lemérjem. (Ha lett volna megfelelő kapacitású, meg is vettem volna.) Majd utána haza, online keresés, megrendelés. Minimum 3 nap, de ha visszaemlékszel, az akksitöltőre konkrétan 10 napot vártam. Végül ehhez képest a szaküzletben a szaki pontosan tisztában volt az akksikkal, ott volt a kézzel írt cetlije a polcon és rajta minden információ, melyekre szükségem volt.
Azaz hiába vásárolok már egyre többet online, de mind most, mind a töltőnél az online vásárlás egyelőre még zsákutca. Nagyon.

PS.
Miután megvettem az akkumulátort és a tipusszáma alapján kerestem rá, naná, hogy dőlt az információ. Csak éppen úgy keresve, hogy Lacetti, úgy nem jött. Úgy kellett volna, hogy Chevrolet.