A Szentendrei-sziget megkerülése

Rögtön az őszi kajakos szezonzáró után (arról is lesz felvétel), ugyanazzal a lendülettel megkerültük a Szentendrei-szigetet is. Volt némi para, nekem ez volt az első alkalom, rádásul vastagon októberben, amikor már korán sötétedik. A táv meg azért csak 70 km. Tény, az utolsó másfél óra már sötétben ment, de ezzel együtt is jó evezés volt.

A szöveges írás

Entrópia

Tessék, csak falra kellett festeni és nemhogy megjelent, de elzavarni se nagyon lehet. Most éppen konkrétan a desktop gépem, a sportórám és a mobiltelefonom szarakodik, emellett nem kizárt, hogy a Gopro is be tudna mutatni egy-két kunsztot, ha használnám.

Ezek közül sikerült ma délelőtt az egyiket rendbe raknom. A leginkább fájót.

Korábban már irkáltam néhány dolgot, most csak azért hozom fel ezeket újra, hogy egyben lehessen látni a történetet.

Tehát. Január 9-én egy Windows update újraindította a desktop gépemet és azóta elképesztően tetű lassú lett. Most van éppen a videóvágós időszak és egyszerűen használhatatlan. Volt néhány tippem, az extrém sok memóriát használó Chrome, az a bizonyos Smart Time Locker, meg a szünetmentes vezérlője. Kilövöldöztem mindent, de nem lett jobb. Jelzem, nem csak a Sony Vegas lassult be, gyakorlatilag az egész gép behúzta a féket. Egy erős konfigurációjú core-i7 gépből egy közepes konfigurációjú core-i3 lett. Szaggatott a böngésző és a videólejátszás is.
Nézegettem a teljesítményeket, Task Managerből is, Resource Monitorból is. Semmi extra, mindenhol alacsonyak voltak az értékek. Oké, az RM már kihozta, hogy a vágóprogram intenzíven ráharap az erőforrásokra, de még ekkor is csak 30-40%-ra ugrottak fel a mutatók. És korábban ez a vágóprogram ennyi erőforrásigénnyel szaggatás nélkül ment.
A számítógépre Kaspersky antimalware van telepítve, erősen kontroll alatt tartom, hogy mi indulhat el. Nincs feltört program, ez a gép soha nem látott keygent. Elvégre munkagép.

Nem értettem. Nagyon nem. És nagyon el is voltam keseredve. Hátravolt még vagy nyolc videó összerakása, de így, képtelenség. Hogy értsd, nem csak az áttűnések nem mentek, hanem egész egyszerűen a nyersanyagot sem lehetett megnézni a programból, mert az első fél percben csak állóképek jöttek, utána indult be folytonosra a videó. Miközben egy-egy nyersanyagból általában kevesebb, mint fél percet használok fel. Vakon vágtam, minden elkészült egy perc után befordítottam, hogy lássam, mit is csináltam egyáltalán.
Az összes kedvem elment az egésztől. Ez így csak szenvedés.

Ja, nem írtam még, elvégeztem az elmulasztott házifeladatot is. Lecseréltem a telepítéskor feltett összes drivert a gyártók drivereire, feltettem az optimalizáló, illetve túlhajtást is lehetővé tévő segédprogramokat, de ennek sem lett túl sok eredménye. Mindegyik azt írta ki, hogy a gép abszolút optimálisra van belőve, nem kell vele csinálni semmit.
Naponta csekkoltam, jött-e ki újabb Windows frissítés, mely javítaná az előző frissítés hibáját, de nem jött semmi.

Aztán tegnap este beugrott valami. Hogyan is történt az az újraindítás?
Mintha nagyon dühös lettem volna. Mi is történt?

Nos, az volt, hogy miután tavaly ősszel, illetve télen teljesen átalakítottam az itthoni infrastruktúrát, csinálnom kellett nulláról egy full mentést. Az ilyesmi több napig is eltart. Aztán amikor az indítás utáni reggelen megnéztem, mi történt, kiderült, hogy valami energiatakarékossági beállítás miatt éjszaka leállt a mentés.
Alapértelmezésben a Balanced sablont szoktam használni, némileg testreszabva. Oké, átírtam, hogy ne állítgasson le semmit. Viszont ha nem fut a mentés, akkor nem lenne hülyeség, ha éjszakára kikapcsolna ezt, meg azt, spóroljunk az áramon meg a számítógép se dolgozzon feleslegesen. Fogtam magam, átvezettem a Balanced sablon összes korábbi beállítását az Energiaspórolós sablonba, hogy majd a mentés után erre fogok átállni, a Balanced meg megmarad a mentéshez.
Mondom, átvezettem az összes korábbi beállítást.

A mentés le is ment négy nap alatt. Pontosabban, amikor megnéztem negyedik nap reggel, nem győztem elnyomni egy káromkodást: a gép újra lett indítva, nem futott rajta semmi program, a Windows Update szerint pedig felment rá három patch. Miközben negyedik napja futott egy mentés. Gyorsan megnéztem a logokat és megnyugodtam: a Windows Update szépen megvárta, amíg végez a mentés, lehet, hogy türelmetlenkedett is egy kicsit, majd ahogy leállt a másolás, rögtön indította is újra a gépet.
Oké.
Én pedig szépen átböktem a Power beállításokat az Energiatakarékos sablonra.

Ugye már sejted?

Egyszerűen arról van szó, hogy a Kiegyensúlyozott és az Energiatakarékos sablonok között _nem csak annyi a különbség_, amennyi ki van vezetve a grafikus felületre. Hiába írsz át mindent, de tényleg mindent, a háttérben még marad valami. Valami, amit nem tudsz állítgatni. Valami, ami lefojtja a gépet.

Nos, ez történt. Ma reggel sablont váltottam és a masina újra száguld. Ledobta a láncait.

Ezt most miért?

Nagyon durván belassult a gépem, rá kellett néznem. A Chrome engedte el magát, mind processzorban, mind memóriában. Jó, van ilyen. Csakhogy a második helyen ott ficergett valami soha nem látott program, valami Time Manager. 650 MB memóriát zabált, folyamatosan.
Ez meg mi?
Rövid nyomozás után kiderült, hogy a Gigabyte alaplaphoz adott segédprogramok közé tartozik. (Melyeket egyben lehet csak telepíteni, nincs válogatás, hogy melyik kell, melyik nem.) Konkrétan azt csinálja ez a csoda, hogy a beállított időszakban lockolja a számítógépet. Nehogy az a büdös kölyök túl sok időt üljön előtte. Vagy éppen az apuka.
Felettébb hasznos. Különösen egy munkagépnél.
Ja, és ezért a képességért eszik meg 650 MB memóriát.
Oké, nyírjuk ki. Szolgáltatásként fut, gondoltam, elég ha csak leállítom.

Erre ez a szutyok támadásnak vélte. Hohó, itt van egy magát okosnak képzelő kölyök, túl akar járni az eszemen! Lockolta a gépet. Én meg csak néztem bambán. Azt írta ki, hogy ha tudom a jelszót, akkor visszaenged. Izé… milyen jelszót? Soha nem adtam neki. Közben pörgött egy számláló, két perc után visszaengedett, de ekkor már újra futott a szervíz.
Bevadultam.
Oké, disabled-be teszem a szervízt, aztán újraindítom a gépet.
Aztán elkezdtem gondolkodni. Be fogok tudni majd lépni? Necces.
Nézzük meg a programot. Elindítottam a dashboardot, aztán az alkalmazást. Csupa szürke mező. A beállítások is le lettek lockolva. Önélzetes a kis latol. Elindítottam a dashboardot admin módban. Velem szórakozol? Megint szürkék voltak a beállítások. Viszont felfedeztem egy hangyafüttynyi ikont, arra rányomva kifehéredett minden. Jó, állítsunk át valamit. Erre megint jelszót kért. Szerencsére még a levegőben megállt a kezem és lassan visszatettem a papírnehezéket az asztalra. Ugyanis egész pontosan azt írta ki, hogy adjam meg _az új_ jelszót. Megadtam. Nagy Lajos után szabadon: Zanyad. (Azt most hagyjuk, hogy lekorlátozták 6, azaz hat karakterre. Ejnye.)
Jó, most már nagy baj nem történhet. Letilthatom a szervízt.
Aztán megint elkezdtem gondolkodni. Tuti, hogy induláskor feljön a lockolás, melyet a jelszóval el tudok hessegetni. De biztos, hogy csak induláskor? Hiszen a szervíz folyamatosan le lesz tiltva, nem fog tudni újraindulni. Nem lehet, hogy végtelen ciklusba fog kerülni a gép?

A fenébe. Kell ez nekem? Nem. Akkor meg mit óvatoskodok vele?
Hát azt, hogy a dashboardot csak egyben lehet eltávolítani. Azaz az agresszív kismalac kirúgása visz magával mindent, a BIOS-t frissítő segédprogramot, a firmware-t frissítő segédprogramot, a monitorozó cuccokat, a raid-et kezelő alkalmazást és még vagy tíz, közepesen érdekes alkalmazást.
Azért megfontolandó. De nagyon sok RAM-ot zabál, mennie kell.

Uninstall.
Szerinted?

A Smart Timelocker megint nem hagyta magát. Minden eltűnt, de ez a japán bozótharcos még az utolsó pillanatban is jelszót kért. Kéjes mosollyal írtam be. Illett a szituációhoz.

Aztán ennyi.

De néhány dolgot nem értek:
– Miért eszik ez a szutyok szolgáltatás 650 MB RAM-ot? Ember, én még abban az időben nőttem fel, amikor összesen volt 640 KB RAM a gépben, és már akkor is elég okos programokat írtunk. Hogy a Holdra szállásról ne is beszéljek. 650 MB… őrület. Belefordítottak egy komplett operációs rendszert is?
– Miért kellett az összes segédprogramot egy dashboard alkalmazásba belefordítani? Miért nem dönthetek, hogy melyek kellenek, melyek nem? Most egy idióta alkalmazás miatt ki kellett dobnom az összeset. Azokat is, amelyekre néha azért szükségem lenne.

Na, mindegy. Burjánzik az entrópia. Az is valami.

PS.
Jelzem, ettől még nem lett béke a baromfiudvarban. Valami Java alkalmazás megzabált 4% processzorteljesítményt. Mint kiderült, ez a szünetmentes táp vezérlése. Kiváncsiságból leállítottam, de a gép még mindig nagyon lassú, videóvágásra alkalmatlan. (Csak tisztázásképpen: core-i7/4GHz, 32 GB RAM, 512 GB SSD, Geforce GTX 1060/3GB.) A Task Manager nem mutat különösebb terhelést (2-3% CPU, 15% RAM, 0 disk, 0 hálózat), a laptop kétszer ekkora terheléssel is vidáman működik. A desktop ennek ellenére tetű lassú. A legutóbbi Windows frissítés óta. Persze a cikk alapján örülhetek, hogy egyáltalán működik.

Az Őrültek Órája

“A városom, ha itt az óra, bolondok háza lesz,
Eltűnik az értelem, az idegek harca ez.
Mindenütt zűrzavar, nyugalmat nem találsz,
Az őrültek órája, menekülj, amerre látsz.

A vezetékek elszakadnak, sziréna hangja szól,
A komputerek fejüket vesztik, a téboly elsodor.
Mindenütt zűrzavar, nyugalmat nem találsz,
Az őrültek órája, menekülj, amerre látsz.”
– Omega: Őrültek Órája –

Egyszerűen nem értem.

Tegnap, azaz pénteken:
– A Garmin óra az eddig száznál is többször végigtolt kettlebell gyakorlatsorra 180 kalória helyett csak 150-et adott.
– A Strava csak órákig tartó gombnyomogatás és újraindítások után volt hajlandó szinkronizálni a Garminnal.
– A MyFitnesspal nem engedett új ételt kiválasztani, csak azokat, amelyeket az utóbbi pár napban ettem. Emiatt nem is tudtam eldönteni, hogy este még megehetem-e a sajtos csirkemell maradékát. (Megettem.)

Ma, azaz szombaton:
– A szokásos reggeli 3,5 kilométer futásra és 2 kilométer sétára az óra csak 400 kalóriát adott, de ami még durvább, ennyinél meg is állt. Csütörtökön is, kedden is pontosan ugyanezt csináltam, nagyjából ugyanannyi idő alatt, estére mindkét nap összejött 600 kalória. Ma beragadt 400-on.
– A Strava szinkron megszűnt. A Strava státusz felületén látszik, hogy délelőtt fél tíztől nagyon erős a forgalom a Garmin felől, de valamiért tőlem nem veszi át az adatokat. Másoktól (Polar óra) viszont igen. Gyakorlatilag egész délután resetelgettem, szinkronizáltam, nyomoztam. Végül le kellett bontanom a kapcsolatot, majd újraépíteni, aztán valami apró mozgással inicializálni, persze ilyenkor a reggeli aktivitás elveszik. Mindegy, átraktam kézzel. Viszont megjavult a szinkron.
– A Myfitnesspal immár a gyors kalóriát (amikor részletezés nélkül írok be egy számot) sem engedi. Érdekes apróság, hogy csak Chrome-ból. Firefoxból működik minden.

Tudom, hogy ma már teljesen elfogadott dolog használható szoftver helyett használhatatlan szemetet gyártani. De hogy egyszerre ennyi, eddig többé-kevésbé jól működő rendszer makacsolja meg magát, ennyi minden álljon keresztbe, mind ugyanarról a területről, az valami észbontó. Mintha valami fekete, elektromágneses felhő telepedett volna a házam fölé és összezavarna minden elektronikus kommunikációt.

Fűzzél jól

Amikor téli körülmények között is kijársz futni, hóban, jégen, aztán 500 méterrel a táv vége előtt kikötődik a cipőfűződ, de nem lehet megállni, mert mire levennéd a kesztyűd, befűznéd a fűzőt, visszavennéd a kesztyűt, persze figyelve, hogy az óra kilátszódjon, eltelne egy csomó mért idő, meg tönkremenne az intenzitás is, szóval úgy döntesz, hoyg ez az 500 méter menni fog már így is, aztán persze hogy nem, akkorát taknyolsz, hogy bernáthegyivel kell kiásni a hó alól.

Szóval fűzzél jól.

ESTA vízum csalás

Illetve… mit tudom én. A csalás nem a legpontosabb szó rá, mert jogilag nehezen támadható a dolog. Talán az átverés, lenyúlás a megfelelő kategória.

Idén valamikor utazok Amerikába. A 10 éves vízumom már lejárt, de hallottam, hogy van valami könnyített eljárással megszerezhető izé. Az utazás ugyan jócskán arrébb van még, de jobb az ilyesmit nem halogatni. Beírtam a gugliba, hogy ‘amerika vízum’, az első találat valami siránkozás, a második viszont már teljesen rendben van. Elég hivatalosnak tűnik, részletesen elmagyaráznak mindent, ott is van az igénylő űrlap. Kitöltöttem, elküldtem. Nyilván bepipáltam, hogy elolvastam az ÁSZF-et. Fizetésként Paypalt adtam meg. Aztán nyeltem egy nagyot az összeg láttán ($72), valahogy kevesebb rémlett. Végül legyintettem: biztosan megemelték, mintha hallottam is volna róla, hogy a magyaroknál szigorítani fognak. Átutaltam a zsét, visszaigazolták. Elméletileg 24 órán belül meglesz a vízum.

De azért nem hagyott nyugodni az az összeg. Újabb keresés… és a döbbenet. Javaslom, olvasd el alaposan a belinkelt oldalt.
Jó, mi? Vannak oldalak, amelyek abból élnek, hogy úgy csinálnak, mintha náluk lehetne hivatalosan vízumot igényelni. Teljesen megtévesztőek, még az űrlap legördülő menüinek betútipusa is megegyezik a valódi oldaléval. Egyedül a végösszeg nem stimmel, 14 dollár helyett 72 dollárt kérnek. Amit persze sokan beszopnak (én is), mert ha az ember nem igényel amerikai vízumot hetente, akkor honnan is tudná az árát? A legviccesebb, hogy az imposztorok nem kamuznak, tényleg megigénylik a vízumot és amint elkészül, el is küldik az igazolást. Emiatt állítják, hogy nem csalnak: hiszen elvállaltak egy munkát, meg is csinálták. A haszonkulcs… az meg az ő dolguk. Semmi közöm hozzá, hogy mennyi költséggel dolgoznak és mekkora a nyereségük. Jogilag rendben is lenne a dolog… de azt hiszem, van erre egy helytállóbb kategória: a vásárló szándékos megtévesztése. A Fogyasztóvédelemnél lehetne is keresgélni… ha ezek a cégek nem Amerikába lennének bejegyezve. De oda vannak.

Jogilag egy helyen lehetne fogást találni rajtuk, legalábbis annál, amelyikkel találkoztam. Amikor elküldtem az űrlapot, akkor azt kattintottam be, hogy elolvastam és elfogadtam az ÁSzF-et. Igenám, de az ÁSzF-ben nincs semmi az árképzésről, meg arról, hogy ők csak közvetítők. Ezek ugyanis a Jogi Nyilatkozatba kerültek bele. Melyet aztán végképp nem olvas senki, de nem is kell, hiszen ezt nem kérik elismerni vásárláskor.

Még egy érdekesség. A fiúk tudnak keresőt is optimalizálni. Ha azt írom be a keresőbe, hogy “amerikai vízum”, akkor a valódi oldal a fasorban sincs, de az egyik kamuoldal a második helyen jön. Ha azt írom be, hogy “esta visa”, akkor már a jó oldal jön első helyen, de a második helyen megint egy kamuoldal jelenik meg.

Jó. Hogyan tovább? Mert az első gondolatom természetesen az volt, hogy nem hagyom annyiban. Írtam nekik egy levelet, miszerint aggyátok vissza a pénzt, köcsögök. Visszaírták, hogy nem aggyák, mert ez egy legális biznisz. Erre megírtam nekik, hogy felnyomtam őket a Paypal-nél. (Tényleg.) Azt írták, hogy leszarják. Aztán másnap megérkezett a vízum, én pedig aludtam rá egyet. Végül arra jutottam, hogy elengedem a keménykedést. Nem írok a Fogyasztóvédelemnek, mert úgysem tudnak csinálni velük semmit. A Paypalt sem erőltetem.

Itt egyébként az a menet, hogy az első felnyomást a Paypal nem veszi komolyan, ekkor csak összekapcsolják a vevőt az eladóval. Hátha meg tudnak egyezni. Ha nem, akkor a vevő újból felnyomja a céget és csak ekkor indul vizsgálat.

Hivatkozhatnék a fentebb leírt jogi anomáliára, de az egész ékes magyar nyelven van, nem hiszem, hogy a Paypal tudna bármit is kezdeni vele.

Egy dolgot tudok tenni: megpróbálom beemelni a veszélyt a köztudatba. Mindenki tudja, hogy ha autót akar vásárolni, akkor rengeteg csalóba fog belefutni. Lakásvásárlásnál is észnél kell lenni. Unit-linked ügynök, brókernetes arcok? Kerüljük őket, ahogy tudjuk. Nigériai trónörökös? Csodamatracos bemutatókat szervező, orvosnak álcázott gazemberek? Már ismerjük őket. Ez egy nagy közös tudás. Én pedig szeretném, ha ebbe a közös tudásba beleépülne az is, hogy ha amerikai vízumot szeretnél igényelni, rengeteg átverős, lenyúlós oldal les rád és a pénztárcádra. Tudom váratlan a dolog, hiszen az ember pont itt nem nagyon számítana rá. Éppen ezért veszélyes: nagyon könnyű beleesni a csapdába. Ráadásul a veszteség is éppen tűréshatáron van: 4e forint helyett 20e forintot fizettél, hát, nem öröm, de nem ettől fog bedőlni a havi költségvetés. Azaz az áldozatok sem emberkednek, beletörődnek.

Na, ennek szeretnék elémenni. Hogy minél kevesebb áldozat legyen. Megírtam a sztorit.

Balaton Maszatolás 07/06

Ismét elindul a szokásos évelejei videósorozat. Habár erős decemberem volt, szakítottam rá némi időt, hogy legalább a kajakos videókat megvágjam a kajakos filmfesztiválra.

Pontosabban először meg kellett tanulnom a vágóprogramot, mert átváltottam a Sony Vegas-ra. Öt videó legyártása után már csak annyit tudok morogni, hogy miért nem léptem ezt meg korábban?

Terveim szerint vasárnap esténként fogom kirakni az aktuális anyagot. Jelenleg 4 kajakos videó és egy kajak/kerékpár hibrid van készen, ehhez jön még 8 kisebb-nagyobb lélegzetű darab, feltéve persze, hogy lesz rájuk időm a következő két hónapban. (Necces.)

Na de, sok a duma. Jöjjön az első.

Augusztus végén – szeptember elején eveztük körbe a Balatont. Ha akartuk volna se tudtunk volna rosszabb időt választani, előtte is kánikula, utána is kánikula, csak azon a héten tombolt egy soha nem látott viharsorozat. Pont a fejünk felett.
A társaim szerint ehhez képest szelíd lett a videó. Hát, ja. Igyekeztem én evezés közben elkapni a hang- és fényjelenségeket, de valahogy pont nem akkor csapott le mellénk a villám, pont nem akkor ordított ránk a mennydörgés, amikor be volt kapcsolva a kamera.

Minek él az olyan…

… és miért nem rohad meg a saját hányásába fulladva?

Úgy kezdődött a reggel, hogy enni adtam a teraszon a macskáknak és valami gyanús dolgot láttam a kertkapuban. Közelebb mentem. Egy nagy adag szemét, kiborítva. Pont a kertkapum elé.
Fogtam egy zsákot, kimentem. Összeszedtem. Valami vendéglátós istenbarma lehetett, a kupac tele volt műanyag tányérokkal, evőeszközökkel, maradék virslikkel, mustáros flakkonokkal. És az a rohadék még annyit sem tett meg, hogy a húsz méterre lévő téren tegye le a zsákját, ahol van két darab nyilvános kuka is. Nem, dögöljön meg, kidobta a kocsiból a sarkon, aztán skera.

Én általában tisztelem az életet, kétszer is meggondolom, melyik növényét, állatét veszem el (poloska, légy, szúnyog kivétel), de erre a seggfejre nem sajnálnám sem a munkát, sem az időt.

Tracklist

Tavaly még csak spontán jött össze, idén – azaz 2018-ban – már készültem rá.
Elég sokat bolyongok a neten, elég sok érdekes, illetve debil tartalmakba botlok bele. A legdurvábbakat félre szoktam rakni.
Most pedig összeállítottam belőlük egy műsort.
Bekészítettük a nappaliba a borokat, a leveles tésztába csavart virsliket reteksalátával, aztán éjfélig, illetve egy kicsit még tovább is, remekül szórakoztunk.

Emlékeztetőül, itt van a lista.

Kimaradtak:

Huh, nos ennyi. Közben elfogyasztottunk három üveg bort, két üveg pezsgőt, nyolc darab tésztába csavart virslit és egyszer sem éreztünk késztetést arra, hogy átkapcsoljunk nemhogy a propagandatévére, de még az HBO-ra sem. Nagyon jól éreztük magunkat.

Üzenetváltás tegnapról

Nej elment 30-án bevásárolni az Auchanba.


On Sun, Dec 30, 2018 at 12:13 PM Gabriella Petrenyi wrote:
Ne várj még az ebéddel
Mindenki itt van :)

Petrenyi Jozsef Sun, Dec 30, 1:59 PM (1 day ago)
to Gabriella

Kész szerencse, hogy nem én mentem. Fogtam volna a játékosztályról egy műanyag kardot és Boldog Üj Évet Madafaka! felkiáltással kaszaboltam volna le a tömeget.

Aztán szerencsére kiderült, hogy 29-én nem fáztam meg, egyszerűen csak befigyelt 30-án egy másnap, szóval szilveszterre elmúlt az emberevő hangulatom. Hasonlókat nektek is.

TV GO, azt is megmondom, hogy hova

Régóta ekézem már ezt a TV GO alkalmazást, jelzem, maximálisan jogosan. Most úgy néz ki, hogy léptek egyet előre. Aztán utána rögtön léptek egyet hátra is. Nehogymár mi, a fogyasztók örüljünk.

A jó hír, hogy immár Windows-ra is letölthető az alkalmazás. Akár a padlásra vonulok fel (ugye az a dohányzósarok), akár a teraszra/lugasra ülök ki, nézhetem laptopról a darts közvetítéseket.

Illegálisan lehet máshol is (igaz, erre a linkre harap a víruskeresőm), meg egy ideig adja a VB-t a PDC TV is (már nem), de ha megvan legálisan a TV GO, akkor miért ne azt nézzem?

Nos, jó. Majdnem jó. Csak éppen ha elindítom, akkor nem enged szóhoz jutni más alkalmazást.
Szószerint.
Semmilyen módon nem tudom átadni más alkalmazásnak a kontrolt. Azaz nem tehetem meg, hogy ha éppen leült egy mérkőzés, akkor csak úgy netezgetek, esetleg blogot írok, nem, ilyesmiről szó sincs. Ki kell kapcsolnom. Csak hát… ilyenkor nem fogom tudni, mikor pörög fel újra a meccs. Nem tehetem meg, hogy a szünetekben, amikor undorító reklámokkal forgatják fel a gyomromat, átkapcsolok az RSS olvasómra és megpróbálom utolérni magamat.

Egy ideig azt hittem, hogy ez programozói hiba. Nem értenek hozzá. A T csoporttal kapcsolatban ez egyáltalán nem lett volna meglepő információ. De aztán rájöttem, hogy ádehogy, ez pontosan így lett megtervezve. A mesterterv az, hogy használhasd a TV GO-t, de ne tudd valami képernyőlopó alkalmazással leszedni a stream-et.

Nos, ma éppen jó kedvem van, így segítek. Emberek, ez öngól.

Aki le akarja szedni, annak ez csak egy könnyed legyintés. Akár az ffmpeg-gel, akár a Powerdirector-ral, akár a Camtasiá-val le lehet szedni. Egyszerűen csak el kell indítani a képernyőlopó alkalmazást, elindítani a felvételt, majd arra kell ráindítani a TV GO-t. Aztán ha vége, akkor kikapcsoljuk a TV GO-t, utána pedig az alkalmazást. Ennyi.
És emiatt, mármint emiatt a rohadt könnyen kijátszható keménykedés miatt kell szopnia velem együtt többezer legális felhasználónak.

Gratulálok, jó ötlet volt.

Sziszifusz

Azt írtam nemrég, hogy naponta körbe kellene bringáznom a Földet, ha tartani akarnám a tempót a konyhával. Azt hiszed, vicceltem?

Ezt a kört toltam le ma délelőtt. 70 kilométer, durván három óra alatt. 1500 kalória. Überbrutál, nem?

Nem.

Itt van az ebédem.

Vedd észre, hogy semmi rendkívüli sincs benne. Négy – kisebb – gombóc töltöttkáposzta, egy evőkanál tejföllel. A dödöle az gyk. krumplipüré némi pörccel, a 15 dkg az két evőkanál. A sajt pedig már egy hete hánykolódik a hűtőben, rákotortam. Mind a 6,5 dkg mennyiséget.

És mégis. 20 perc alatt lenulláztam a három órányi erőfeszítésemet.

Nem könnyű.

2018 karácsony

Huh, nem gondoltam volna, hogy az utolsó pillanatban belehajrázik az életembe a karácsonyi hangulat. De bedobta a mellét, vagy hogy a francba mondják ezt sportnyelven, és csak sikerült elhajítanom jó messzire minden felelősséget – bár ezeket úgyis vissza fogja enni a fene, de nem most és ez a lényeg – és csak sikerült hármunknak igazán jó karácsonyi hangulatba keverednünk, sütéssel, főzéssel, egy csomó játékkal, ökörködéssel, na meg borozgatással.

Habár nyelvtanilag használok ugyan kicsinyítő értelemben egy gyakorító formulát, de ne vedd komolyan: három nap alatt teljesen szárazra ittunk egy 30 üveges borhűtőt. Miközben elképesztő kaják születtek – jó finomak, jó zsírosak – így az alkohol speciel nem ütött meg senkit, de hogy egy hónapig senki nem fog sem enni, sem inni semmit, az is biztos.

Nejjel ugyan igyekeztünk mellette keményen tolni a sportot is, de esélyünk sem volt: ahhoz, hogy partiban legyünk, naponta körbe kellett volna bringáznunk a Földet.

De mindegy is, a lényeg, hogy remek három nap volt. Ahogy egy karácsonyi ünnephez illik.

Így nézett ki a szégyenkező, pucér fenyőfa a felöltöztetés előtt.

A két kötözgető ember, lelkiekben ráhangolódva, rákoncentrálva a hosszas, idegölő szaloncukor-, illetve fenyődíszkötözgetésre.

A Negyedik Kerék.

Végül ilyen lett a feldíszített fa.

Ez pedig már az egyik elkészített remekmű: új-zélandi marhahúsból medium steak, zöldborsmártással, sült zöldség körettel. Szegény lány csak a nyálát tudta csorgatni telefonon keresztül.

A következő nap pedig társasjáték. Naná, Civilization, papír alapon. Vedd észre a részleteket: az előtérben Petrény 2011-es Big Band Bikavér a karafban, a háttérben pedig… tadamm… egy kivilágított darts tábla.

Igen, ez. Ezt kaptam ajándékba a családtól. Miután megelégelték, hogy szanaszét furkáltam mind a gardróbszekrényt, mind az előszoba falait, illetve mennyezetét és semmilyen világítótesttel nem tudtam megoldani, hogy a dartstáblám megfelelő világítást kapjon, elmentek a szaküzletbe és beszerezték a professzionális megoldást, Melyet felszerelni ugyan egy pillanat műve volt, de lebontani mindazt, amit addig építettem köré, már fél napba került. De elképesztően jó. Reszkess, van Gerwen!

Ez pedig egy nem várt bonyodalom: elkészült a vaddisznópörkölt dödöllével, csak éppen az ebédlőasztalon még folyt a társasjáték. Így kénytelenek voltunk a dohányzóasztalon agyig tolni magunkat a jó zsíros kajával. Nem okozott gondot. Megoldottuk.

Vanda, a k anyádat

Tudom, nem kellene lendületből írnom. Illene egy kicsit aludnom rá. De elegem van abból, hogy nekem kell tolerálnom más baromságait.
Most például a T idiotizmusát.

Igen, VANDA a mesterséges intelligencia. Hogy mi?

Eleve cudar napom volt. Jó ideje hajtom magam, egy hete már darts VB van, de még nem volt időm egy percet sem nézni belőle, aztán ma már legalább odáig jutottam, hogy bekapcsoltam a tévét. Igaz, a dohányzóasztalon képernyőhibás laptopot telepítettem vakon, pontosabban párhuzamosan egy másik laptopon is telepítettem, így tudtam, mikor mit kell nyomni, na meg közben a videókat terelgettem innen oda, meg vissza. De legalább láttam féloldalról a VB-t is.

Aztán 1 másodperc áramszünet. Kész. Nagy Halál. A T router fejreállt, a set-top-box szintén. A laptopokat persze a netről telepítettem, nyilván azok is feldobták a talpukat. Egy rohadék másodperc miatt. Dühöngtem egy sort, aztán mindent újraindítottam néhányszor, egyszer csak megjavult. Meló tovább. Este nyolckor újabb egy másodperc. De itt már csinálhattam bármit, a router nem állt fel. Kész. Megdöglött.

Alig voltam dühös. Kezdhettem megint a laptopok telepítését, este lett volna két kedvencemnek is meccse, az utóbbi időszak miatt feszült is vagyok, na meg a következő hetek is erősek lesznek (ünnep? miről beszélsz?), rohadtul nem hiányoztak az ilyen rendkívüli incidensek.

Mobiltelcsin még volt net, megkerestem a T ügyfélszolgálatát. 1414. Na, itt indult el a gyönyör. Ugyanis már csak az a nyomorult mesterséges izé, a Vanda van. Nem, már nem lehet az elején embert kérni. Próbáltam. Az a szerencsétlen szellemi nyomorék meg nem tudott mit kezdeni velem. Addig eljutottunk, hogy rossz a modem, erre azt mondta, hogy oké, rögzítette, aztán majd valami lesz. Ember… négynapos ünnep első napján, éjszaka. Mi lesz ebből? Az, amit Örkény szerint Dunaújvárosban csapolni fognak. (Segítek: lóf@sz.)
Körülbelül tízszer hívtam fel azt a hülyét. Az MT azonosítómat már fejből gépeltem be. Igen, elérkeztem életem mélypontjához is, amikor teli torokból üvöltöztem egy géppel. Aztán próbáltam stratégiát váltani: igyekeztem összezavarni. Hogy lássa már be végre, hogy nem megy és kapcsoljon emberhez. Jó tíz hívás, jó tizenöt perc kellett hozzá.
De végre megkaptam az embert.
Innentől kábé három perc alatt rendeződtek a dolgok. Az illető elismerte, hogy az áramszünet a központjukat is összezavarta, igyekeznek rendberakni, nem, a modem nem romlott el, csak folyamatosan próbálkozik, ahogy rendbejön a központ, rendbe fog jönni a kapcsolatom is. Ennek némileg ellentmondott, hogy amint a hölgy letette a telefont, egyből megjavult a modem is, szóval lehet, hogy egy kicsit megnoszogatták, de ez mindegy is.

Nem, nem mindegy. Ha bízom Vandában, akkor a jó ég tudja, mikor lett volna hozzáférésem. Vélhetően kellett hozzá az is, hogy odabentről ránézzenek a modememre.

Végre ment minden. Újrakezdhettem a laptopok telepítését, igen, harmadszor. A dartsot már tvgo-n néztem volna a padláson, de nem indult el, mert újra kellett telepítenem a Windows klienst, eh…. mindegy. Végül, este fél tízre minden rendbejött.

Csak az én idegszálaim lógnak ki rojtosan a pulcsim alól.

Ja, és akkor még nem írtam arról, hogy a Remote Desktop Connection Manager adatbázisom a program szerint megsérült, nem nyitható meg. Tízegynéhány itthoni gép, közel száz munkahelyi. Mentés? Hát, 1-es prióval van ugyan felírva a listámra, de annyi a 0-ás prioritás, hogy augusztus óta nem volt rá időm.
Normálisan is rohadt sok dolgom lenne, nemhogy ilyen zavarokat kezelgetni közben.
Ha a Jézuskában akár csak minimális empátia is van, időt hoz nekem karácsonyra.