Az az ősember

Már megint kezd hűvös lenni. Igen, tudom, ez a világ rendje, de ugyan, ne kelljen már örülnöm neki. Amikor deres a szalma a barlang mélyében, amikor látszik a leheletem ébredéskor, az mindig olyan lehangoló.
Lerúgtam magamról a tigrisbőrt. Igen, ez a takaróm. Írigykedsz, mi? Nos, egyrészt magam ejtettem el a dögöt, másfelől meg csak én lennék a törzs főnöke, jár nekem.
Felálltam, nyújtózkodtam egyet, ásítottam is egy nagyot, mely ordas büfőgésbe torkollt, a végét pedig egy szaftosan recsegő fingással zártam le. Hogy tudják a népek, a főnök felébredt.
Rohantak is kifelé a barlangból.
Kiballagtam. Zoé a tűzzel kínlódott. Megsuhintottam, éppen csak annyira, hogy érezze a neheztelésemet. Már rég készen kellett volna lennie a teámmal. A friss, forró tea helyett maradt a törzs vizitálása. Tudom, nem szeretik, de én sem. És ha nekem fáj, akkor fájjon nekik is. Naná, amilyen marhákkal vagyok körülvéve, mindegyik elcseszett valamit. Ogg megfüstölte a húst, de elfelejtette besózni előtte. Fenéken billentettem.
– Ogg! – nyüszített fel.
– Elbasztad!
– Ogg!?
– E.l.b.a.s.z.t.a.d!
– Ogg?
– Á, hülye vagy, az is maradsz.
Egyszerűen elképesztő, mennyi retardált idiótával vagyok körülvéve. De még így is messze ők a legjobbak azok közül, akik életben maradtak. Meg hát, bármennyire is hülyék, de jóindulatúak mind. Végül is, működik a törzs. De hogy mi lesz velük nélkülem… bele sem merek gondolni.

Aztán csak elkészült a tea. Rágcsáltunk hozzá tegnapról maradt vaddisznócsontokat. Nem volt túl jó reggel, de nem mutattam. Ha a vezér jól érzi magát, akkor az egész törzs jól érzi magát. A végén még nevetgéltek is.

Utána megbeszéltük a napot. Kiálltam eléjük és szóval, meg mutogatással leadtam, mi a terv. A domb mögött tegnap antilopnyomokat láttunk, lehet, hogy beindul a vonulás. Mindenképpen lesben kell állni. A nők továbbra is gyűjtögetnek. A férfiak, akik nem állnak lesben, kísérik őket és védik az állatoktól. Jó esetben ebből is lehet valami husi.
Kemény élet, de működik. Igazából még csak panaszra sincs okunk, elvagyunk.

~oOo~

– Erg, valami baj van.
– Mire gondolsz, Morg?
– Már közel járunk a tanulmányozandó bolygóhoz. És nincs semmi rádiójel.
– Fura. Akkorát ugrottak volna előre, hogy elhagyták a rádiós kommunikációt?
– Vagy hátra.

~oOo~

És igen, tényleg beindult az antilopok vonulása. Elszalasztottam Uggh-ot, hogy hozza el a csajoktól a harcosokat. Erős napunk lesz itt. Ügyes csapdát raktam össze. Kevés antilop fog megmenekülni. Jöttek is, mi pedig vadásztunk. Mit vadásztunk? Mészároltunk.
Kaja.
Nagyon sok kaja.

Aztán… aztán jött egy fényes villanás, az antilopok pedig szanaszét szaladtak.

~oOo~

– Morg, mit mutatnak a műszerek?
– Minden rendben. Ráadásul éppen történnek is dolgok a közelben.
– Mik?
– Bennszülöttek. Ha jól sejtem, vadásznak.
– Micsoda? Morg, ne szivass.
– Menj ki, aztán nézd meg.

Lenyílt az ajtó. Erg sétált ki rajta. Mögötte Morg.
Ismerős látvány fogadta őket.
– Mintha az Orkh-on lennénk – szólt hátra Erg.
– Igen. Meglepően élhető bolygó – helyeselt Morg.

A liget szélén antilopok tetemei feküdtek. De embert nem láttak.

– Morg?
– Várjunk.

Aztán elősétált egy erőteljes férfi, kőbaltával a kezében. Dacosan megállt az űrhajóval szemben. Felemelte a baltáját és a hajóra mutatott. Majd határozottan jelezte, hogy az idegenek tűnjenek el.

– Morg, analízis!
– Fura. Mindegyik bennszülött a fák között nyüszít. Ez meg előjött, szemmel láthatóan nem fél, sőt, hazaküld minket.
– Tudsz vele beszélni?
– Hát, ha a gtrans ennyi szóból megérti a nyelvüket… próbálj mondani, vagy mutatni valamit!

Erg hosszasan magyarázni kezdett. A férfi dühösen toppantott, majd válaszolt valamit. Erg folytatta. A férfi még dühösebb lett
– Folytassam? – kérdezte Erg.
– Igen, mindjárt meglesz.

Erg folytatta.

– Megvan?
– Igen. A fordítóprogram szerint azt mondja, hogy éljél házas életet az erre különösen fogékony anyáddal.
– Remek. Megvan a kommunikáció.

Mindketten mosolyogva néztek a prémekbe burkolt emberre. Az ugyan nem értette, de egy kicsit ellazult.

– Morg, mi a következő lépés?
– Várunk.
– Oké.
– Zavarja főnök, ha rágyújtok?
– Tőlem…

Morg előhúzott egy szivarkát és rápöffentett.

Olyasmi történt, amire senki nem számított. Az ősember szemmel láthatóan izgalomba jött, eldobta a baltáját, majd fejét fogva ajvékolni kezdett.

– Morg, analízis!
– Hagyjál már, Erg! Nem tudom!
– Csinálj valamit!

Morg előresétált, majd megkínálta az ősembert. Akinek egyből felvidult az arca. Kivett egy szivart, elkérte az öngyújtót, szakértő módon először megpörkölte a szivar talpát, majd csak amikor már eléggé barna lett a szivar vége, akkor szippantott bele, utána még pöfékelés közben rá-rásegített a széleken, míg végül a szivar tökéletesen égett. Az ősember arcán mennyei érzés áradt szét.

– Morg! Analízis!
– Főnök, ilyet még a büdös életben nem láttam!
– Részletesebben!
– Ez a vadember olyan kulturáltan gyújtott rá a szivarra, ahogy a mi társadalmunkban is ritkán szoktak. Még én sem!
– Morg! Ez mit jelent?
– Visszavonulás! Itt valami nem stimmel!

~oOo~

Ez kifejezetten érdekes nap volt. Először is vadásztunk egy csomó antilopot. Jó ideig van kajánk. Aztán leszállt egy űrhajó, kisétált belőle két aranygatyás és az egyik megkínált szivarral. Ezer éve a legjobb nap.

~oOo~

– Morg, mire gondoltál?
– Itt valami nem stimmel, Erg. Őskori körülmények egy olyan bolygón, melynek már fejlettebbnek kellene lennie. A benszülöttek primitív módon vadásznak. De a vezetőjük pontosan tudja, hogyan kell egy szivart meggyújtani. Itt valami súlyos rejtély van.
– Javaslat?
– Menjünk le. Beszélgessünk el a főnökkel.

Újból nyílt az ajtó. Lesétáltak.
Sehol senki.
Aztán elősétált a főnök. Félreérthetetlenül jelezte, hogy füstölne egyet.
Morg megkínálta.
Az ősember arcán szétáradt a boldogság. Szivarral a szájában leült a gyér gyepre. Kezével jelezte, hogy mondjátok, gézáim, a figyelmem a tiétek.
Morg hosszú bevezetővel kezdte. Az ősember pöfékelt, majd morgott valamit.
– Mit mond? – kérdezte Erg.
– Azt, hogy bullshit – fordította zavartan Morg.
– Oké, legyél konkrétabb!

Morgot megszállta valami őrület, felállt, felvett egy fadarabot és felkarcolta a homokba a hidrogén atommodelljét. Az ősember nézte, szippantott egyet, szakértő módra kifújta, majd elkérte a botot és a hidrogén modellt kiegészítette s2p6-ra. És hogy ne legyen semmi kétség, felrajzolta a metán 3D modelljét.
Morg és Erg egyszerre ugrottak talpra. Pánikrohamban futottak vissza az űrhajóra.

~oOo~

Egy újabb remek nap. Egy újabb szivar. Mit tartogathat még számomra az élet?

~oOo~

– Morg, mit gondolsz?
– Erg, legszívesebben berúgnék, mint az állat!
– Engedélyezve. De _most_ mire gondolsz?
– Ez rohadtul nem stimmel. A pasi kőbaltával vadászik, a törzsével együtt. A szenzorok szerint nincs jelentős élet a bolygón. Totál primitivizmus.
– Ja.
– Erre az a primitív törzsfőnök felrajzol egy s2p6 orbitot, mellérakva a metán struktúráját.
– Ja.
– Miután ínyenc módra meggyújtott egy szivart.
– Ja.
– Óvatosan félrerakva a kőbaltáját. Őrület!
– Egyetértek. Mit csináljunk?
– Főnök, mit szólna hozzá, ha ezt a törzsfőt hazavinnénk?
– Meredek.
– Ja. De a rejtély kulcsa benne van. Otthon pedig lenne időnk kifaggatni.
– Oké. Hogyan tervezed?
– Szivar.

~oOo~

De még erre sem volt szükség. Amikor a két űrlény lesétált és elmutogatták a törzsfőnöknek, hogy szeretnék, ha velük jönne, a pacák bólintott. Magyarázott valamit a törzs tagjainak, egyre csökkenő lelkesedéssel, majd végül legyintett egyet és hanyagul felsétált az űrhajó lépcsőjén. Erg és Morg alig hittek a szemüknek.

~oOo~

El sem hiszem. Semmi antilopvadászat. Semmi bogyógyűjtögetés. Semmi fagyos alvás. És szivar, amennyi belefér. Nagyon kegyes istenem van.
Azok a lúzerek meg, ott lent… hát, dolgozzon a természetes kiválasztódás.

~oOo~

Az űrhajó megérkezett. Jó előre leadták a jelentésüket és finoman szólva is intenzív érdeklődés fogadta az expedíciót. A média különösen tolakodó volt: minél előbb szerették volna bemutatni a primitív, de rejtélyes ősembert.
Az akadémia természetesen befeszült. Először ők. Meg hát ez egy titkosított expedíció volt. De valahogy kiszivárgott az a metán modell, és egyszerűen nem lehetett eltusolni az ügyet.
Végül a stylist-ok elkapták a fazont. Kicsit lenyírták a szakállát – nem túl nagyon, mert az rontotta volna a hitelességét – öltönybe bújtatták, majd valakinek eszébe jutott, hogy ez pont a szenzációt ölné meg, szóval összeraktak neki valami leopárdprémes öltönyt. A fazont nem zavarta a cécó, higgadtan tűrte a sokadik sminkelést is. Mintha már átélt volna ilyesmit.
Végül kiállt a színpadra. Elmosolyodott. A reflektorok megcsillantak a fogsorán. Kezével a közönséget buzdítva besétált a színpad közepére. Megvárta, míg elcsitul a taps. Majd odasétált a sarokban lévő flipcharthoz és rajzolni kezdett. Felrajzolta az urán izotópjait. Döbbent csend telepedett a nézőtérre. Felrajzolta az atomhasítás folyamatát. A csendet vágni lehetett volna. Megállt, a nézőtérre nézett. Majd felrajzolta a Föld sematikus képét, fölérajzolt egy gombafelhőt… várt egy kicsit, majd meghajolt és kisétált a színpadról.
Felrobbant a média. Hirtelen mindenki megértette a távoli bolygó, a távoli fejlett civilizáció tragédiáját.

~oOo~

Ezek itt teljesen rendes népek. Már tudok beszélgetni néhánnyal közülük, de szinte nem is kell, megértjük egymást anélkül is. Az utcán… hát ezt el sem hiszem. Szeretnek, rajonganak értem. Akárhová megyek, a nyakamba borulnak, meghívnak erre-arra, úgy viselkednek, mintha valami nagyon nagy dologgal tartoznának nekem. Tényleg nagyon rendes népek.

Az akadémiától kaptam állást. Azt mondták, hogy én vagyok az egyetlen lény az általuk ismert univerzumban, aki túlélte egy bolygó, egy civilizáció megsemmisülését. A tapasztalataim megfizethetetlenek.

És most újra kutathatok. Ahogy telnek a napok, úgy jönnek vissza a reflexek. Igen, szerencsére alig felejtettem. A nukleáris folyamatokkal nincs semmi baj, egy kicsit még elmaradottabbak is, mint mi voltunk. Könnyű nekik újat mutatni.
A társadalmuk viszont… na az egy szar. Eleve itt van ez a két fül/három fül megosztottság, nem is beszélve az egyfülű, illetve fülnélküli kisebbségről. Meg az a sok nélkülözés, nyomor. Meg az a három szembenálló állam. Komolyan, mintha a Földet látnám száz évvel ezelőtt.

~oOo~

Hamar túlnőttem magamat az itteni tudósokon. Valahogy… olyan naívak.
A jelenlegi kormányzat rávett egy meglehetősen kockázatos akcióra. Igen, tudom. A Földön befuccsolt. De miért kellene itt is? Ott belementünk.
Egyszer csak sikerülnie kell.

7 Comments

  1. Klasz! Tök fölöslegesen vacakoltak a Majmok bolygójával olyan hosszan.

  2. Ez jó!
    El tudnék képzelni belőle egy teljes könyvet! :)

  3. Ha 1-1 túra leírása lehet több részes, miért ne lehetnének a történetek is több naposak (hetesek)?
    Végül is, ha valahol tényleg van hely bőségesen, akkor az a blog. :)
    Ha jól számolok, az én blogom olyan 21 millió oldalig bőségesen elfér. A felett kell csak nagyobb csomagra beruháznom. De az még nem holnap lesz. :)

    • Hely tényleg van, de ez nem ilyen egyszerű. A túraleírások egymás után jönnek, sztorikat viszont nem tudok ilyen tempóban írni. Ha meg elhúzódnak, akkor oda a lendület.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *