Egy kis magyarázat

Bár nem igazán hiszem, hogy szükség lenne rá, de írás közben eszembe jutott.

Szóval az előző novella.

Mesélek. Volt valamikor egy sztorink, nagyjából 1985 körül. Erős sztori volt, szerepelt benne orosz laktanya, magyar rendőrség és egy haverom emiatt volt kénytelen elhagyni az egyetemet. Azaz mindenképpen egy olyan sztori, amely rendesen beleég az ember memóriájába.
Pár évvel ezelőtt volt évfolyamtalálkozónk, ahol a sztori szereplői váratlanul összejöttek egy bárpultnál. Valaki elkezdte mesélni a sztorit. Nem tudta végigmondani: egymás szavaiba vágva javítottuk ki egymást. Mint kiderült, mindenki másképpen emlékezett rá. De nem csak részletekben, hanem fő vonalakban is. Össze ugyan nem vesztünk, de parázs vita lett belőle. Érted? Miközben ott volt az a srác is, akinek az életét törte el a sztori.
Vajon melyik verzió fog fennmaradni?
Nyilván az enyém. Nem csak azért, mert én még a minket letartóztató rendőr nevére is emlékszem (pár évvel később korrupció miatt kivágták a rendőrségtől, véletlen újsághírben olvastam), nem, hanem azért, mert egyedül én írtam meg az egészet. A többiek mesélhetik otthon. De az enyém kint van a neten, pár ezer ember olvasta és a fene tudja, mi lesz ezen írások sorsa, ha már egyikünk sem lesz. De ez lett leírva, a többi… csak úgy elszáll.

Na most, ez kábé egy generáció. Gondold el, mi marad meg többezer év történelméből, amikor leginkább csak szájhagyomány útján megmaradt legendákból, azok többszáz évvel későbbi leírásaiból kell építkeznünk?
Mi csak hisszük, hogy ismerjük a történelmet – valójában a legtöbbször fogalmunk sincs, mi is történt valójában.

5 Comments

  1. És nem csak az interneten marad meg, hanem a letöltött e-könyv példányokban is :)

  2. Mondtak erről valamit már a rómaiak is

  3. Egyébként ez nem kicsit groteszk. Ha belegondoltok, hiába van ma meg egy csomó anyag akár többezer pédányban is elektronikusan, de a formátumok különbözősége miatt sokkal nagyobb az esélye, hogy párszáz év múlva olvashatatlan lesz. Miközben a papírnak ez még bőven csak gyerekkor.

  4. Ezt hasonlítsd össze azzal, hogy a főbb turista helyeken (pl. Róma, Velence) kb. másodpercenként kerül archiválásra a fél város. Mégha a végén csak a Facebookra- lesz feltöltve a kép, és el lesz felejtve, a rendszerben nem merül feledésbe. Az MI-vel összekötve pedig micsoda kincsesbánya lesz mindez 20 év múlva.

    A mi munkánkban régi házakat újítunk fel, ahol minden régi kép a hasznukra van. Fontos, hogy az a bizonyos erkély ott volt-e 20-40-80 éve, és akkor hogy nézett ki. Ehhez pedig nagy segítség egy régen készült dokumentum film, egy sorozat, vagy egy arra tévedt turista. De ezekhez a képekhez nehéz hozzáférni, és nagyon kevés van. 1908-ban nem sokan rohangáltak fényképezőgéppel. És az akkor készült fotók valamelyik nagymama padlásán porosodnak.

    A mérleg másik oldala viszont tényleg az, hogy a mai képek csak digitálisak. Amilyen könnyen másolhatóak, olyan könnyen tudnak elveszni is (még könnyebben is). És egy JPG formátum ma mindenki számára elérhető, de 50-100 év múlva… A piramisok falára írt szöveget ma is el tudjuk olvasni. De egy JPG-t?
    PCX, BMP? Kinek mond még valamit? A Google és az Apple most fejleszti a JPG utódját.

  5. Van egy ismerősöm, akinek az az egyik mániája, hogy bolhapiacokra jár ki, régi családi fényképeket vásárolni. Így lehet előcsalogatni őket a padlásról.

    Ja, a formátumok. Elég sokáig küzdöttem, mire tudtam olyan ebook olvasót telepíteni a mobilomra, amelyik képes volt olvasni a régi .fb2 fájlokat. Pedig tíz évvel ezelőtt, a pda korszakban az egyik legelterjedtebb formátum volt.

Leave a Reply to pulykakakas Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading