Olvasgatok

Most éppen egy nagyon is aktuális témában.

Több hektáron tarolják le a legnagyobb fákat Budapest egyik legnépszerűbb városi erdejében

Nos, annyit azért hozzátennék, hogy ez a csúcsszáradásos izé, eléggé gáz. Egyrészt egy kivágott fáról utólag már senki nem mondja meg, hogy tényleg az volt-e, mindenesetre meglehetősen gyanús, hogy focipályányi területeket vágnak tarra, immár legalább öt éve ezzel a csúcsszáradásos dumával. Másfelől meg… emberek, azért számolni még tudunk. Ti azt mondjátok, hogy öreg volt a fa, kiszáradt, mi meg megszámoljuk a kivágott egészséges farönkökön az évgyűrűket és azt látjuk, hogy az a fa 25-30 éves volt… hát ennyire ne nézzetek már minket madárnak.

Igazából nem is ez a mostani fairtás nyugtalanít. Hiszen ez megy már sok-sok éve. Hanem az, hogy hirtelen mindenféle szervek beleálltak egyfajta kommunikációs háborúba. A Péterhalmi erdő FB oldalára beszabadultak fidesztrollok. Az erdőbe kivonult egy fidesztv, hogy egy épségben maradt sarokból azt kommunikálja, nincs itt semmi baj. A kerületi médiákban elszaporodtak a melldöngető cikkek, miszerint mennyire szenzációsan jól alakulnak a dolgok ezzel a kedves erdővel. Képviselők, önkormányzati emberek sértődnek meg napi szinten, hogy hogyan merészelünk nem örülni.

Nekem azt súgja a politikai érzékem, hogy itt valami nagy disznóság készül.

Valaki meg akarja változtatni a jelszavadat

Szombat este beesett két levél. Mindkettő arra figyelmeztetett, hogy valaki meg akarja változtatni valamelyik blogom jelszavát. Nézegettem a leveleket. Hát, ugye, az ilyesmi eleve gyanús, különösen, ha a levélben jelszóváltoztató link is van. De minden rendben volt. A link tényleg jó helyre mutatott, a levél útvonala is rendben volt.

A blogok admin adatai között nem a fő postafiókom van megadva, hanem egy régebbi, melyet direkt erre a célra tartok még fent. Onnan minden levél továbbpattan a rendes postafiókomra.

A levelek ezen az útvonalon érkeztek.

Oké, az ördög nem alszik – különösen, ha informatikus – beléptem mind a két blogba és jelszót változtattam. De azért nem tértem könnyen napirendre a történtek felett, rákerestem a neten, hogy mi lehet ez.
Óh, Irgalom Atyja, ne hagyj el.
Az általános vélemény az volt, hogy spam. Néhányan azt is hozzátették, hogy a levélben xml szkript(?) van, melyre a link átirányít és így szerzi meg a jelszavadat. Ennek ugye a fele sem tréfa. Lekértem a levelek teljes részletezését. Abszolút rendben voltak. Semmi szkript. A levelek határozottan a szolgáltatómtól jöttek. SPF tökéletes. Digitális aláírás mindkét levélben. Borítékon, levélben ugyanaz a reply address. Azaz valami hülyegyerek azzal szórakozik, hogy vagy kézzel, vagy szkripttel nyomogatja a blog bejelentkezési oldalán az “elfelejtettem a jelszavamat” linket. Persze nem megy vele semmire, mert az emaileket én kapom meg, nem ő, a levélben lévő linkhez meg van egy kulcs, melyet nem fog kitalálni.

Nem is ez az ijesztő. Hanem az, hogy az internet mennyire átment vajákolásba, hozzá nem értő idióták észosztásába. Emlékszem, valamikor még egy sikeres keresés megoldást jelentett komoly informatikai problémákra is. Ma hályogkovácsolás folyik ezerrel, ordítóan hibás módszerek hajtogatásával.

Még félelmetesebb, hogy vannak, akik az internetet használják egészségügyi problémáik megoldásához is. Ember… látod, mi van. Ne légy magad ellensége.