Miért ne mennék a Bakonyba? 01/02

Farkasgyepű – Porva
2017.11.27; hétfő

Amikor azt mondja a meteorológia, hogy két gyönyörú, napsütéses nap lesz, utána pedig leszakad a hó? Hát persze, két nap a hegyekben, aztán az első hó Veszprémben… mi lehet ennél nagyszerűbb?
Gyerünk.
Hajnalban felszálltam a veszprémi buszra, reggel átszálltam Veszprémben a farkasgyepűi buszra, tízkor már az erdőt jártam.

DSC_4509

Két szarvasbika futott át előttem az ösvényen. Sziasztok, megjöttem.

DSC_4518

DSC_4521

Habár az elején egy kicsit fáztam, de tény, hogy a kaptatók öltöztetnek. Egy idő után már azt is elfelejtettem, hogy nem hoztam kesztyűt.

Hamar Németbányán voltam. Nagy levegő. Itt jött az első nagy kaptató. Magunk között szólva, már hiányzott. Olyan régen nem kaptattam már fel sehová.

Tekeregtem az erdőben. Egy pillanatra feltűnt a Köris-hegy, de már nem paráztam be tőle: tudtam, hogy derékmagasságban fogok elmenni mellette.

DSC_4527

DSC_4529

Hamarosan megérkeztem Bakonybélbe. Ahol mindösszesen egy kocsma volt csak nyitva. Borzasztóan rossz csapolt sörrel. Kifejezetten szomjas voltam, de így is majdnem otthagytam.
Kicsit savanyú szájízzel jöttem ki. Ez volt az utolsó tankolóhely, innentől már csak teperés lesz. Nem is kicsi. Már maga a falu vége is meredek, de utána az ösvény, na az kaptat föl rendesen. (200 méter szint.)

DSC_4531

Nem, ne is keresd, a fénykép nem adja vissza a tényleges meredekséget. Valójában olyan tüdőkiköpő. És amikor felértem, akkor sem örülhettem túlzottan.
Beértem Porva vonzáskörzetébe. Mely egyértelműen a sárról szólt. Utálom. Van egy ütemterved: meg akarsz érkezni még világosban, azaz tartanod kell egy tempót. A távolságot, a meredekségeket tudod, szóval mehetnél, de ekkor jön a sár. Akkora dagonyák vannak, hogy percekig kinlódsz, hogyan tudnál átjutni rajtuk. Egy idő után már nem fog zavarni, hogy kilós sárkoloncok lógnak a bakancsodról. Csak az a lényeg, hogy ne süllyedjél bele térdig.
Tényleg undorító. És Porva környékén még az erdei munkagépek is rásegítenek. Amikor egy farakodó gép végigmegy a földúton, a járható útból is sártengert dagaszt.

DSC_4537

Hoppá, szarvasbőgés. Melyről közelebb érve kiderült, hogy motorosfűrész.

Viszont nem sokkal később átfutott az ösvényen négy szarvas. Integettem nekik.

Rájöttem egy alapigazságra: vagy sár van, vagy emelkedő.

De még így is jól haladtam. Porva felett kijutottam egy aszfaltozott útra, találtam egy kirándulóhelyet is, leültem, bontottam egy sört, jól esett hozzá a szivar is (ugye, az a jó hegyi levegő), majd optimistán felhívtam a szállásadót, hogy egy óra múlva ott leszek.
Nem lettem ott.
Az a kis lófütyi bekötőút, amelyre emlékeztem, több volt három kilométernél, de ami még rosszabbul esett, tele volt sárdagonyákkal. Elég komolyan megizzasztottak, amíg a méltóságom megőrzése mellett áthámoztam magam rajtuk. Porvára pont úgy érkeztem meg, hogy éppen felkapcsolták a világítást. A faluba már a lámpák vezettek be. Egy perccel sem érkezhettem volna később.

Linkek:
Térkép
Animáció

Szerencsére a szállásadót nem zavarta a negyedórás késés, papíroztunk, közben észrevettem a raktárban némi sört, gyorsan vettem is kettőt, hawai. Az egész épületben egyedül voltam. Ki is használtam: gyors vetkőzés, zuhanyzás, utána gatya/póló, vacsora sörökkel, majd szivar az előtérben. Kircsi. Eltekintve attól az apróságtól, hogy mind a vacsorám, mind az egész napi étkezésem mindenféle magokból állt.

Valahol azért logikus. Ha nem akarsz nehéz cuccokat cipelni, de kalóriára azért szükséged van, akkor maradnak a magvak: mogyoró, mandula, kesudió.

24 kilométer, 450 méter szint, egy tízkilós zsákkal. Az megvan, amikor leülsz vacsorázni és amikor félóra múlva felállnál egy újabb sörért, képtelen vagy rá, mert minden porcikád fáj, de annyira, hogy még a nagyon fontos sört is veszni hagyod?
Na ekkor jelzett be a Garmin órám, hogy túl régóta ülök, ideje lenne sétálnom egy kicsit. Anyád.

Arany éjszakám volt. Nem tudtam mit csinálni, így korán feküdtem, jó meleg volt, az ágy is kényelmes, végül tíz órát aludtam. Már nagyon hiányzott.

This entry was posted in Utazás.

3 thoughts on “Miért ne mennék a Bakonyba? 01/02

  1. Egyszer nekünk is volt egy hasonló ötletünk, hasonló időben. Bár a végkimenetel teljesen másképpen sikerült.
    A terv szerint szintén Veszprémből mentünk volna, de vonattal. Úgy be az erdőbe, ott elleszünk egy darabig, szalonsütés, majd vissza, szintén vonattal.
    Veszprémben megtudtuk, hogy aznap álltak át téli menetrendre, így az a kis erdei vonat egyáltalán nem jár. Mi azért gondoltuk, hogy akkor Zircig elmegyünk busszal, majd gyalog elmegyünk a kinézett állomásra, meg vissza. Az úgy nem tűnt soknak.
    Akkor még csak egyikünknek volt mobilja, az is hűha céges, néztünk fel rá nagyokat, hogy micsoda technika van a kezében. GPS és hasonló messze nem volt nálunk.
    Cserébe a szép napsütés hamarosan átment borongósba, de esőt azért szerencsére nem kaptunk. Csak éppen árnyékok sem voltak. Hamar elvesztettük az É-D tájékozódási képességünket. Pedig azért mind edzett erdőjárók vagyunk, ilyen azért nem szokott előfordulni.

    Már több órája mentünk úgy, hogy jelzésnek nyoma sem volt, irányt sem tudtunk, de valamit azért tartottunk, hogy legalább ne körbe-körbe menjünk. Míg elkezdett a levegő lehűlni, jelezve, hogy nem sok maradt vissza az éjszakából. Majd kaptunk jó kis ködöt, hogy még egyszerűbb legyen minden. Majd még később tényleg sötétedett. Ott tartottunk, hogy tényleg valahol az avarban fogunk aludni…

    Egyetlen lámpánk a mobil telefon apró, semmit se segítő kijelzője volt. De azzal is takarékoskodtunk, hogy ha véletlenül térerőt találnánk, akkor mindenki tudjon egy SMS-t küldeni a főnökének, hogy másnapra ne várja dolgozni.

    Az utolsó pillanatban botlottunk egy aszfaltos útba. Ha még 10 percet megyünk, akkor a mobil tutira lemerül. Innen már ezt követtük a sötétben, ködben. Szerencsére azért Magyarországon olyan nagyon-nagy távok nincsenek az aszfaltos utaknál. Legkésőbb reggelre majdcsak bejutunk valahova.

    Este 10 előtt 3 perccel értünk egy faluba, ahol mondták, hogy 10-kor megy az utolsó busz. Nem kérdeztünk semmit, felszálltunk bármire, ami mozog, és persze meleg. Ha Zalaegerszegre vitt volna, azt is elfogadtuk volna.

    Győrbe aznap gondok voltak a közvilágítással (akkoriban ezt még nem szándékosan csinálták). A buszpályaudvarról egy kivilágítatlan parkon keresztül ment mindenki a vasutú pályaudvarra, ahol 10 perc múlva indult az utolsó vonat Pestre. Mi akkor úgy éreztük, hogy nem vállalunk be még egy sötét erdőt. Inkább körbefutottuk. És még pont elértünk a vonatot.

    • Jó kis kaland. Amikor még Veszprémben éltem, a haverokkal mi is nekiindultunk este a városszéli erdőknek szalonnát sütni, de abból rendőrségi előállítás lett.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *