Prágai ősz 04/08

Megint kocsmatúra
2017.10.10; kedd

A mai nap eleve ketté lett törve, délután 1-kor céges skype konferencia. (Igen, tudom, családi kirándulás közben ilyet nem lehet, de ez most kivétel.) Szerencsére az időjárás velünk van, egész délelőtt esett az eső, nem is nagyon akartunk kimozdulni a szállásról. Egyedül boltba mentünk el.
Egy dolog miatt izgulok: mára a Tigris bevétele van tervben, ahhoz viszont 15.00-ra ott kell lenni. 15.01-kor már nincs hely, (Illetve biztosabb a 14.45.) Na most, ha elhúzódik a megbeszélés, akkor vagy futunk, vagy kihagyjuk.
Aztán az lett, hogy elfelejtettek behívni, később meg már nem volt értelme. De legalább meglesz a Tigris.

Meglett. De még hogy. Pole position. Igaz, ferdeszeműek próbáltak előzgetni, de nagyon szigorú cseh fazonként cöcögtem rájuk, így visszamentek a sorba. Megint elcsíptük a pulttal szembeni asztalt, amiben az a jó, hogy mindig műsor van. Most például bejött Tuskó Hopkins, alias a Víziló pincére. Gondolom, szabadnapos és ilyenkor a Tigrisben bűnözik iszik. Bezzeg az Ökör pincérei szabadnapjukon is az Ökörben isznak. Azért ráköszöntem. Megismert. (Nem mindenkinek van ilyen szép zöld mellénye és ilyen tízkilós narancssárga fotóstáskája.)

Utána Nyúl. Érdekes váltás. Teljesen fiatalos hely, dzsessz szól a hangszórókból és rendelhetsz világos, félbarna, barna, vörös és zöld sört. Én vöröset kértem, Nej, a nagy kalandor meg zöldet.

DSC_4136

Tapasztalatnak jó volt, de legközelebb maradunk a hagyományos söröknél.

Ilyen is van a közelben.

DSC_4134

Némi csavargás után a Jelinkova. Hátha most lesz hely. A talponállóban volt, gyorsan kértem is két sört, de Nej ekkor kiabált ki bentről, hogy lett ülőhely, bementem a két sörrel, mely cselekedet egyszerre verte ki a biztosítékot a csaposnál és a pincérnőnél. Hogy ezek milyen érzékenyek. (Sajnos, tipikus. A csaposnak eszébe sem jut, hogy azalatt szabadult fel odabent két hely, amíg csapolta a sört. Nem, ehelyett leb@ssza a vendéget, hogy milyen hülye fogalmatlan turista már, hogy kijön a pulthoz sörért és nem a pincércsajtól rendel.) Aztán pont úgy ültünk le, hogy egy kis ablakon kiláttunk a pult elé, ahol egyszerre két törzsvendég csöcsörészte két oldalról a tálcát tartó pincérnőt, aki harsány vigyorgással élvezte a szituációt. Nem rossz dolog Prágában törzsvendégnek lenni.

Innen Branikova. Mert olyan jó dolgokat írt róla a sörkalauz. Nos, nem. A sör is jelentősebben drágább lett, a hely sem fogott meg, ráadásul tele volt. Egymásra néztünk, biccentettünk és mentünk a törzskocsmánkba. Koutku. Akkora füsttel, hogy késsel szeletelve falazóanyag lehetett volna belőle. Három sör, két szivar. Két órát dumáltunk ebben a veszetten mérgező közegben. Időnként jó veszélyesen élni. Ahogy fiatalkorunkban is tettük.
Volt szerencsém figyelni a lepusztult, hajléktalanforma alkeszeket, miközben dartsoztak. Félelmetes volt. A hapsik imbolyogtak, már az is nehézséget jelentett nekik, hogy a vonalra álljanak… ehhez képest mindegyik tökéletes stílusban dobott. Olyan stílusban, melynek elsajátítása nekem évekbe került. Józanul.

Link:
A kocsmatúra útvonala.