Ön kifejezés?

Mekkora kicseszés már! Valaki – akár az evolúció, akár az a szakállas vén szadista krapek – belénk rakott egy kényszert, egy olyan vágyakozást, melyet lehetetlen kielégítenünk. Mi meg csak vágyakozunk, törekszünk… feleslegesen. Mintha szitával hordanánk a vizet és képtelenek lennénk belátni, hogy ez marhaság… mert hardkódolva lett belénk a vágyakozás.

Nyomot hagyni. Hogy ha elmúlunk, maradjon valami utánunk.

Gondolj bele. Az a suttyó, aki belevési a nevét egy fakéregbe. Az az idióta, aki lelövi John Lennont. Az a gyerek, aki ösztönösen rímeket farag. Az a magában hívő fura ember, aki verseket ír, rajzol, fest, szobor, zenét szerez, kiáll a színpadra, videót vág, zenét kever, éjszakákat töpreng egy tudományos problémán… akikből nagyjából minden századik híres lesz valamilyen mértékben, a többi meg megy a levesbe, de ettől még csinálják, persze, csinálják, hiszen az egész egy kezelhetetlen belső kényszer. Az a király, kormányzó, miniszterelnök, aki hódító háborúkat vezet, mert hősként akar bekerülni a történelemkönyvbe, az áldozatok persze nyilván nem számítanak. Az a politikus, aki ugyanezt intrikákkal, titkosszolgálatokkal, szarkeveréssel igyekszik elérni, mind, akik abban hisznek, hogy a hétköznapi aljasságaikat majd felül fogja írni a történelem értékelése és az értő utókor szemében fennen fog ragyogni a nevük.

Ez mind, mind felesleges. Csakhogy belénk van kódolva. Emiatt güzülünk, nyomulunk és nem tudunk lenyugodni. Minden ebédünket lefényképezzük és feltoljuk a fészre. Mert ez is egy nyom. Az insta tele van szelfikkel: kocsmában, koncerten, vagy csak úgy. Mindegy. Minden nyom. Repülünk valahová? Becsekkoljuk magunkat a repülőtéren. Share. Nyom. Mi olyanok vagyunk, akik el tudunk repülni, ha akarunk.

Vannak gondolataid? Nosza, blog. Esetleg írjál könyvet. Ne zavarjon, hogy ma mindenki ezt csinálja, aki többre vágyik a Facebook-nál. A legegyszerűbb, ha kiteszed a netre és pezsgőt bontasz, ha száz fogalmatlan enber letöltötte.

Szerinted mennyi ideig tart ez ki? Pontosabban, mennyi idővel lennél elégedett? Mert azt ugye te sem gondolod, hogy a neved _örökké_ fenn fog maradni. Mondjál kortárs táncosnőt! Miért pont azt? A XIX. század második felében egy táncosnő képes volt tűzbe borítani Európa fővárosait. Tudsz mondani akár egy nevet is? Hány jelentős költőt tudsz mondani a XIV. századból? Mit gondolsz, azok az egyiptomi pacákok, akiknek ismerjük a nevét, azért maradtak emlékezetesek, mert nagy dolgokat csináltak? Tudod, hogy Tutenkámen egy idióta, nyáladzó kölyök volt, akinek fogalma sem volt a körülőtte zajló intrikákról, a játék harci szekereit tologatta teljes átéléssel a szőnyegen, aztán tizenévesen valahogy eltették láb alól. De szerencséje volt, évezredeken keresztül fentmaradt a sírja miatt a neve.

Jobban érzed magad? Egy csomó mindent azért csinálsz, hogy fentmaradjon a neved, hogy nyomot hagyjál magad után… aztán ha nagyon jó vagy, akkor pár tíz évig tényleg fentmarad a neved. Száz-, vagy kétszáz évhez már kell némi szerencse, afölött meg _csak_ a szerencse kell.

Tudod, hány éves az emberiség? Közel hatmillió. Tudod, hány éves a történelem? Közel tízezer.

Őszintén, ebben a körben szerinted mit számít akár száz évnyi hírnév is?
De belénk van kódolva.

4 thoughts on “Ön kifejezés?

  1. Eléggé amolyan “minden hiábavaló” hangulatú írás lett, pedig ha az emberben nem volna tenniakarás, akkor ma is csak egy emberszabású majom / naív Paradicsom-lakó lenne (ízlés szerint választható). Szóval nem igazán értem, mert pont azt kérdőjelezed meg, ami leginkább emberi. Persze, a túlzásokat érdemes okosan kezelni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *