Az a bizonyos szürke rendszámos nap még nem ért véget azzal, hogy hazaérkeztem és belesüppedtem a fotelbe. Igen, ezt terveztem. De nem ez lett belőle.

A postafiókomban már várt egy levél az adóhivataltól, hogy azonnal valljam be a nullát, mert különben seggberúgnak. Igen, a nullát. Úgy, hogy mindketten tudjuk, hogy nulla.
A családi BT-ben jó egy éve nincs alkalmazott. Ezt, ahogy kell, be is jelentettem az adóhivatalnak. Azaz innentől kezdve a havonta beadandó 18-as nyomtatvány – melyben az alkalmazottak különböző járulékai szerepelnek – értelemszerűen üres. Nulla. De nehogy már ne kelljen beadni!
Egy könnyítés van. Létezik egy úgynevezett nullás nyomtatvány, melyen bevallom, hogy mely – egyébként kötelezően beadandó – nyomtatványaim lesznek üresek. Ezzel kiváltható egy hosszabb időszakra az üres nyomtatványok beküldözgetése. Eddig oké. Csakhogy nullás nyomtatványt szigorúan csak félévre vagy egész évre vonatkozóan lehet beadni. 5 hónapra, 11 hónapra például nem. Nehogymár. Még a végén azt hinném, hogy értem van a rendszer.
Tavany nyáron beadtam, viszont idén év elején elfelejtkeztem róla. Igazából erről az egész nyomorult 18-as nyomtatványról elfelejtkeztem. Az adóhivatal várt, csak várt… majd február közepén jelezte, hogy nem kapta meg a januári 18-as nyomtatványt. Hoppá – jutott eszembe. Gyorsan kitöltöttem egy nullásat az évre (a nyomtatványkitöltő program engedte), majd beküldtem. Pár nappal később jött a válasz, hogy mit képzelek. Így most júniusig minden hónapban be kell vallanom a nullát. Amit persze mindig elfelejtek.

Ennek érdekes komplementere a másik csörtém az adóhivatallal. Van ez a szerencsétlen szakképzési hozzájárulás, mely minimálbérnél olyan 3e forint körüli összeg havonta. A BT hat évéből az első háromban könyvelő könyvelt, a másik háromban én. (Azért egy evás BT könyvelése még akkor sem nagy ügy, ha van alkalmazott.) Gyakorlatilag áttanulmányoztam a papírokat és ugyanúgy vittem tovább mindent. (A könyvelő megmaradt alkalmi tanácsadónak.)
Nos, az történt, hogy a könyvelő nekem előírta, hogy – a többi járulékkal együtt – fizessem be ezeket a szakképzési hozzájárulásokat. Csakhogy az éves EVA bevallásokban meg elfelejtették bevallani. Utána persze én is. Aztán most szóltak az adóhivataltól, hogy izé. Itt van egy csomó pénz, mit csináljanak vele? A könyvelő korrekt volt, némi vita és nyomozás után elismerte, hogy nála volt a hiba és vállalta is a javítást. Azért hat év önrevízió, az elég rendes időtöltés. Csak éppen áll minden, mert az adóhivatal sem tudja, mennyire kell büntetni azt, aki hat éven át befizette az adóját, csak elfelejtette bevallani.

És várt még egy boríték is a postaládában az önkormányzattól. Ki sem kellett bontanom, tudtam, hogy az iparűzési adó. Az az adó, mely az én esetemben a világ legegyszerűbb adója lenne: a bevétel 1%-a. A bevételé. Azaz semmilyen lehetőség sincs költségekkel, meg ilyenekkel trükközni. Egyszerű, mint a faék.
Lenne.
Ha az önkormányzatok nem cifrázták volna meg. Nyilván nem az én méretemben, de nagyobb cégeknél nagyon nem mindegy, mikor kell befizetni az adót. Az önkormányzat pedig szeretne minél előbb a pénzéhez jutni, azaz a májusi bevallás előtt kétszer is előleget kell fizetni. Hogyan számítódik ki az előleg? Halványlila gőzöm sincs. Én másodikra megértettem Einstein speciális relativitáselméletét, de amikor a könyvelő elkezdte magyarázni az előlegek számítási módját, a felénél besokkaltam. Szerencsére megtaláltam a megoldást. A májusi bevallásnál rendesen bevallom a bevételemet és az 1% adót. A következő évek előlegéhez pedig behasalok két, jónak kinéző összeget. Aztán egy bizonyos idő után jön a méltatlankodó levél az önkormányzattól, hogy az előlegek értékei rosszak, mert ennyinek és ennyinek kellene lenniük. Én pedig elfogadom.
Most gondolkodjál el egy kicsit a szisztémán. Amikor beadod az éves bevallásodat, akkor a korábbi előlegek értékéből és az éves adódból az önkormányzatnál a csodaképlettel már ki tudják számolni a következő előlegeidet. De ravaszul bekérik tőled is. A tanítónéni leellenőrzi, hogy megtanultad-e a leckét. Aztán figyel és ha nem stimmel, akkor irgumburgum.

Nos, ez van. Bürokrácia Anyácska gondoskodik róla, hogy még véletlenül se engedjem el a kezét, még véletlenül se feledkezzek meg róla. Véletlenül se érezzem magam felelős, egészséges szemléletű embernek, aki tisztában van a körülötte lévő világgal.
Kösz, Anyu.