Prágai remete 06/10

Exszikátor
2017.03.12; vasárnap

Folytatódnak a száraz napok. Ma meg sem próbálkoztam kocsmát keresni. Valójában a szobámat is csak annyira hagytam el, amíg pöfékeltem egyet-egyet a lépcsőházi balkonon.

DSC_3139

DSC_3140

DSC_3151

Amikor ebédkészítési célzattal elővettem a sütnivaló kolbászt, ráébredtem, hogy még nagyobb farok vagyok, mint gondoltam. Ez is három centi vastag volt. Csakhogy ez olyan lágy, sütnivaló kolbász volt, mint amilyet nálunk disznóvágáskor sütnek a még nyers húsból. Elvoltam vele, amíg körbesütöttem, majd valahogy felvágtam és belül is megsütöttem. Mindezt egy zsebkendőnyi konyhasarokban.

És ez volt a nap legizgalmasabb élménye.

A nap ugyanazt játszotta, mint tegnap: délelőtt sütött, mint az állat, aztán fél kettőkor elment és már nem is jött elő.

DSC_3185

Én pedig végre foglalkoztam a kézirattal. Mivel ma nem igazán van miről írnom, elmesélem, hogy mi is ez. Évek óta gyűjtögetem a témáimat. Vannak novellányi anyagok, vannak kisregénynek valók… és van egy, amelyből valószínűleg regény lesz. Ezt 2-3 évvel ezelőtt el is kezdtem, aztán 130 oldal után abbahagytam. Nem tetszett, meg időm sem volt rá. Hagytam érni a témát.

Nos, ezt az anyagot vettem elő itt, Prágában.

Nem volt jó ötlet. Úgy értem, sem Prága, sem a kézirat. Itt nincs meg az az áldott időtlenség, ami megvolt tavaly a tátraszéli erdőben. És egy félbe-negyedébe hagyott, elhanyagolt kézirat gatyábarázása sem adja meg az alkotás örömét. Ez csak tömérdek átírás, módosítás, forrásellenőrzés… gyakorlatilag körömvágás. Kivágtam belőle az idióta szálat, rendberaktam az idősíkokat, formáztam egy csomót, lecsökkentettem a történelemleckéket és belevettem egy plusz szálat, ami elsőre nem igazán sikerült, de adok neki még egy esélyt. A történet egyelőre még egy mondattal sem gyarapodott. Valószínűleg nem is nagyon fog, mert most az évekkel ezelőtti jegyzeteimet kellene átbogarásznom, hogy mit is akartam én ezzel az egésszel.

Annak a tavalyi kellemes érzésnek, melyet az okozott, hogy hatalmasakat pihentem, sétáltam és élveztem, hogy megszűnt az idő, nem mellékesen naponta írtam valami szösszenetet… most nyoma sincs.

Két nap Prágában, kocsma nélkül.

This entry was posted in Utazás.

2 thoughts on “Prágai remete 06/10

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *