Jó lesz

Ma levittem a kajakot Justinhoz, aki többek között egy kajakszerelgetős ember.

A következők történtek:

  • A Point XP18 ülése pontosan stimmelt a kajakomba.
  • A Prijon Kodiak háttámlája pontosan stimmelt a kajakomba.
  • Csak úgy, mindenféle rögzítés nélkül beszórtuk a cuccokat a kajakba, beültem… és vártam. Félóra után sem volt semmiféle zsibbadás. Éljenéljenhurrá. Lett egy kajakom. Már csak vissza kell fogynom az őszi súlyomra.

Egyébként… ha ki szerettem volna választani a legrosszabb napot az utazáshoz, szándékosan sem tudtam volna szarabbat találni. Lefelé Hatvanig sűrű, szeletelhető köd, aztán 150 kilométer eső, ónoseső. A GPS nyomorult két perc előnyért bevitt a Tiszaborzasztó falvakba. Négyszámjegyű, hóeltakarításról soha nem hallott utakon araszoltam. Húsz kilométert, kettesben. Körülöttem a helybéliek nyomultak a traktorjaikon. Én meg köztük egy kajakkal a tetőn. Simán csúsztam egy félórát. A GPS két perce miatt. Aztán hazafelé Putyin. A GPS Füzesabony környékén sikoltott egyet, majd újratervezett. Azt mondta, hogy Hatvannál menjek le Szolnokra, onnan a Mende-Sülysáp-Gyömrő-Vecsés vonalon haza tudok érni. Mindezt úgy, hogy nyílegyenesen hazavezető autópályán voltam. Szerencsére Hatvanig rendeződött a helyzet, a köcsög szekuritisek legalább az M0-át felszabadították – Ferihegyet nyilván nem – de Gyál felé kerülve végül hazajutottam.

2 thoughts on “Jó lesz

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *