“Szegény Virágot eltemettük. Halála, mint többnyire minden litterátoroké, rettentő például szolgálhat mindannak, ki az ügyefogyott magyar litteratura kopár mezejére egy élet útjárul eltévedni elég boldogtalan; ha az ilyet valami rettenthetné. Szegényül és elhagyottan holt meg, egy-két jóbarátja segítette, tehetősb ismerősei nem úgy, mint ahogy illett volna. A gyermeklelkű öreg mindenét elajándékozta, vagy meglopatott; mert gondviselő nélkül élt, gyámtalan öregségségében, s szükséget csak azért nem szenvedett, mert egyszerűen bölcs élete kevéssel elégedő volt. Az éjjel, hogy a gutaütés eltehetetlenítette, tyúkja fejénél ült, kutyája mellette az ágyon s macskája rajta járt. Ezek voltak az őrállatai az emberektől elhagyottnak; s mind mondják egy összerágott ezüstkanál hevere székén, mellyel hihetőleg orvosságot akara bevenni, az ajtót háziasszonya úgy törette rá éjnek idején; de még akkor is szűken, utóbb pedig már késen jött az orvosi segedelem. Ő nem vesztett, de minket bánt sanyarú halálának meggondolása; vagy nem elég szomorú tünemény-e magában is a halál, hogy annak különös körülmények által még ijesztővé is kellett válnia.”
A fenti idézet Vörösmarty 1838-ban írt leveléből való, Horváth Ferencnek írta Virág Benedek haláláról.
De nem ez a lényeg. Hanem a stílus. A nyelv zamata.
Olvasd el még egyszer. Alaposan.
Képes lennél-e ilyen stílusban ma írni? Ilyen mondatszerkezetekkel?
Kizárt. Ma ezeket a szerkezeteket már nem ismerjük, nem használjuk. Persze, modernizálódott a nyelvünk, de egyben szegényedett is. Hiába van erő a fenti stílusban, ha ma próbálnánk használni, már modorosság lenne.
2016. December 22. Thursday at 08:15
És nemcsak itt van a különbség!
Nagyapám, talán ha 3 db. A4-s teleírt 1 hónap alatt. Azt viszont gondosan, lassan, jól megfontoltan. A papír sem volt olcsó, CTRL-Z, de még DEL gomb sem volt. Egyetlen egy hibás kunkorodás a K betűben, már elrontotta az egészet.
És mindehhez még hozzájött egy olyan szép kézírás, hogy tényleg csodájára lehetne járni.
Ezzel szemben ma csak írunk, írunk, írunk… És milyen minőségben???
Pedig valahol a dolognak fordítva kellene lennie. Mi vagyunk azok, akiknek profinak kellene lennie. Hiszen mi írunk állandóan. Nálunk kellene, hogy automatikusan szépen írjunk. Nálunk kellene, hogy olyan mondat szerkezeteket használjunk, amiből 1-1 mondatot ki lehetne emelni, és a falra (gyárkapura) ki lehetne függeszteni, hogy mindenki olvassa.
2016. December 22. Thursday at 23:06
Bocs, de a “modorossag” szotol eldurran az agyam, sajnalom. Az alabbiak lehet, hogy rage-kent fognak hatni.
Eloszor is, mi az a modorossag? Mi szamit annak? Ma mar, ha a taxisnak “jo munkat es biztonsagos vezetest” kivanok, modorossag. Ha a pincernek egy odavetett “kosz” vagy fejbiccentes helyett azt mondom, hogy “nagyon szepen koszonom”, mar modoros vagyok. Ha valakit ugy dicserek, hogy kozben nem ures frazisokat puffogtatok, modoros vagyok. Miert? Konyorgom, miert? Hol az az izlesrendorseg, ami meghatarozza, hogy mi az a modorossag? Eleve, nekem a szo nem szerepel a szotaramban.
A masik: a fenti szovegnek tenyleg kisse archaikus a stilusa (bar ez nekem igazabol bejon, illetve hat mind az iro, mind a kor, amelyben irodott meghatarozza a stilust egy kisse). De mitol lesz modoros?
2016. December 23. Friday at 01:15
A modorosság témakörben az egyik legrombolóbb dolog a modoros.blog.hu volt(?). Az egy igazi ízlésrendőrség hangulatú hely volt, ott mindenki ki volt osztva, és természetesen az Index mindig kiemelt helyen hozta (illett a megmondóember hozzáállásukhoz). Hamar bele is untam az olvasásába.
2016. December 23. Friday at 10:21
A modorosság egy társadalmi norma, ugyanolyan, mint a divat vagy a helyesírás. Nem vagy köteles elfogadni, de ha ignorálod, akkor ne lepődj meg, ha a többség furán néz rád.
2016. December 25. Sunday at 21:34
Ami a hétköznapokban modorosnak(?) tűnhet, az az irodalomban még simán “átmegy”, vagy épp írói eszköz, alkalmazott stíluselem is lehet.
És igen, az a baj, hogy az igény hal(t?) el, hogy egy ekkora (saccra alig tárca terjedelmű) művet is ilyen krisztálytisztára csiszoljon a szerzője.
Csáth Géza lecsupaszított tűéles, pár mondattal felskiccelt “portréitól” ahányszor csak olvasom paff vagyok.
UnA: Modorosblogon voltak jó szösszenetek, (öblös, ősanya, külföldre szakadt magyarok, multis, DM rajongó (pedig magamat is annak tarto(tta)m:) ),stb. ) de maga a blog egy szórakoztató túlzó görbetükör volt, semmi több. Az, hogy bármiféle befolyása volt (ha volt) azt inkább a hazai sivár netes felhozatal számlájára írnám.