Jó szelet, kapitány!

Most már pontosan értem a köszönést: nem azt mondják, hogy sok szelet, hanem azt, hogy jót.
A hétvégén inkább több volt, mint jobb.

Balatoni vitorlázás

Péntek délután már viharban futottunk ki, szombat délután még viharban adtuk le a hajót. Körülbelül 2*10 kilométert vitorláztunk, de ebben az időban ennyi is elég volt. Ahelyett, hogy a bájainkat mutogattuk volna a napocskának és sikítozva ugrálgattunk volna a tatról a vízbe, időnként csak rohangáltunk a fedélzeten, mint pók a falon. Vitorlázós tapasztalata egyedül a kapitánynak volt, cserébe gyorsan tanultunk.
Aztán az éjszakai vihar egy részét a Hatlépcsősben, a maradék részét pedig a füredi mólóhoz kikötve vészeltük át, dafke kiültünk a szakadó esőbe, az ocsmány viharba. Kifizettük, nem? Akkor használjuk. Hajnali fél háromkor mentem el aludni, nem kellett sokáig ringatnia a víznek.
A szombat ugyanilyen szerencsétlen volt, reménykedtünk, hogy ki tudunk menekülni a kikötőből, de vacak helyen álltunk, a szélvihar meg csak nem akart csillapodni (bft 5-6 alaphelyzetben, 7-8-as széllökésekkel), végül éppenhogy csak annyi időnk maradt, hogy visszavittük a hajót Alsóőrsre.

Hogy jó volt-e? Nehéz kérdés. Olyan emberekkel voltunk együtt, akikkel ritkán találkozunk, futólag szoktunk csak beszélgetni, akkor is leginkább szakmázunk. Most viszont volt idő mindenre. Az is igaz, hogy ennyi pénzért luxusapartmant tudtunk volna bérelni Füreden. De az a másfél órányi vitorlázás a viharban, az elég erős élmény volt, azt nem hagytam volna ki.

This entry was posted in Utazás.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *