Siker?

Hajszoljuk, mi? Meggebedünk érte. Olvasgassál menedzsment blogokat, mindegyiknek magától értetődő hitvallása a siker. Az a dolog, amelyért mindent érdemes, sőt, mindent meg is kell tenni.

Naná, hogy nem értek velük egyet.

Kezdjük ott, hogy eleve nem jó szavakat használunk. Mi is az, hogy siker? Eljutni valami jó magas pozícióba. Ezt a pozíciót megtartani, azaz igazolni, hogy oda valók vagyunk. Hetes BMW, Armani öltöny, igazgatótanácsi tagság. Hogy ráhatásunk van fontos dolgokra. Hogy az átlagemberek összeszarják magukat, ha feltoljuk homlokunkra a napszemüveget és átható tekintettel rájuk nézünk.

Szóval, úgy általában ezt nevezik sikernek az üzleti életben. Oké. De mennyire vagy biztos abban, hogy ez minden embert vonz? Jó, a hetes BMW-t mindenki elfogadná, persze, de biztos, hogy mindenki szeretne bent ülni egy igazgatótanácsban?
Mi van, ha Bélának az a siker, ha egy nap legyártott 22 tökéletes főtengelyt az esztergán?

Itt kell pontosítanunk a szóhasználatot. Ugyanis a hétköznapi körülmények között az emberek nem a sikert hajszolják (szerencsére), hanem a sikerélményt. Piszkosul nem ugyanaz. Sikerélményt ugyanis mindenki tud találni a munkájában. Egy takarítónő, aki visszanéz és látja, hogy csillog-villog az iroda, egy kosárlabdázó, akinek összejött egy bravúros zsákolás, egy programozó, akinek váratlanul eszébe jutott egy elegáns megoldás… ők mindannyian átéltek egy sikerélményt. És ha jól esett nekik, akkor legközelebb is megpróbálják. Esetleg megpróbálják fokozni. Amíg ez jól megy, addig ők egészen biztosan elégedett emberek lesznek. Megkapják a sikerélményeiket. De ettől sikeresek lesznek? Nem valószínű. Neveznél sikeresnek egy takarítónőt, csak azért, mert nagyon jó a szakmájában? Valamiért nálunk a sikernek konkrét attribútumai vannak (az a hetes BMW, ugye) és akinél ezek megvannak, az sikeres. Akinek tele van az élete sikerélményekkel, de ránézésre átlagember, az valamiért nem számít annak.

PS.
Ha már a menedzsment blogokkal kezdtem, azért egy kicsit finomítom a konklúziót. Nem igaz, hogy csak a sikerre (hetes BMW, stb) koncentrálnak: habár sikeres vezetőkről beszélnek, de emögött – remélhetőleg – sikerélményekkel teli vezetőket értenek. Csak éppen nem különül el a két kifejezés és így azért meglehetősen bicskanyitogatóak az eszmefuttatásaik.

7 thoughts on “Siker?

  1. A legtöbb siker hazugságok és seggnyalás sorozata. Aki dolgozott már nagyobb vállalatnál az pontosan tudja.
    A vállalat sikere pedig enyhén szólva nem mindig függ össze a sikert hajszolók “igyekezetével”.

  2. Az elso poszt, amivel abszolut nem ertek egyet. Egy olyan programozo, aki nagyon jol vegzi a szakmajat, es nagyon jo munkakon dolgozhat, bizony sikeresnek tekintheto.

    A siker jelentese ugyanis minden elozetes hireszteles ellenere nem korlatozodik az uzleti vilagban elert sikerekre. Egy olyan ember, aki felnevelt ket gyereket es tisztesseges embert faragott beloluk, sikeresnek tekintheto, foleg ha mellette magas minosegi szinten uzi a szakmajat is. Nem ul igazgatotanacsban, nincs hetes BMW-je, valami masa van: sikeres elete. Olyan eredmenyket ert el az eletben, amire buszke lehet. Mert valojaban errol szol a siker: celokat kituzni magunk ele, es azokat elerni, es jo minosegben, orommel teljesiteni. Az is sikeres, aki megmaszta a Mount Everestet, elert valamit, ami szamit. Neki. Mert a siker valahol mindig az azt elero emberrol szol.

    • Ne keverd össze azt, hogy te érzed magad sikeresnek, vagy a környezeted. A külső sikernek attribútumai vannak: az üzleti életben a BMW/Armani és egyebek, máshol mondjuk egy kiadott könyv, rendszeres megjelenés a tévében, egy akármilyen verseny megnyerése, részvétel valóságshow-ban, meg ilyenek.

  3. Szerintem manager képzők beteggé teszik az embereket. Pont a fent említettek miatt. Mert a Bélánk bemagyarázzák, hogy még ha 60 db. főtengelyt is gyárt le, akkor sem lesz sikeres. Csak ha lesz BMW-je (nekem amúgy nem kellene: sok benzin kell bele, és hamar ellopják/feltörik).

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *